BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Pont ez az, amire nem számítottam, de nem ért váratlanul, hisz a mai nap arról szól, hogy egy nagyon fontos törvényjavaslatról ejtünk szót, mégpedig az alaptörvényt követően - a jogalkotás alapja az alaptörvény, a legfontosabb szabályokat generálisan és nem teljesen részletekbe menően szabályozza -, ezt követően, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, az első sarkalatos törvény az állami pénzügyekkel kapcsolatos törvény, mégpedig az ellenőrzés oldaláról.
Én nagyon büszke vagyok arra, hogy képviselőtársam, Rogán Antal és bizottsága ezt a törvényjavaslatot benyújtotta, hisz semmi sem fontosabb ma, mint hogy ilyen nyomorban és ilyen gazdasági, pénzügyi problémák közepette rendet tegyünk az állami pénzügyekben, márpedig a közpénzek, az adófizetők forintjainak felhasználásával, annak átláthatóságával, a rend helyreállításával és a bizalom helyreállításával.
Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Manapság ebben az országban a közpénzeket sokan nagyon tisztességesen, becsületesen, megfontoltan költik el, használják fel, és el tudnak róla számolni, viszont az is tény, és akkor nem mondanék igazat, de a mai közállapotok arról tanúskodnak, hogy többek között vannak olyan városok, vannak olyan települések, vannak olyan cégek, és vannak olyan állami alrendszerek, amelyek nem jól teljesítenek, alkalmasint a szándékkal ellentétben nem pontosan oda költik a közpénzt, amire rendeltük volna, és ez a rendetlenséget segíti elő, a rendetlenségben pedig a zavarosban jól lehet halászni, és sok minden a magánszférában úgy landol, hogy zsebeket gazdagít alkalmasint. Na, ez nincsen jól, úgyhogy summa summarum, én nagyon büszke vagyok arra, hogy elsőként a legfontosabb gondot, amiből finanszírozunk akár jóléti szolgáltatásokat, akár nyugdíjakat, egészségügyet, akármit, a közpénzek felhasználásának ellenőrzésére fordítják a tisztelt Ház képviselői, illetve bizottsági önálló indítványként az első figyelmet, és ez az első sarkalatos törvény.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, mellőznöm kell a tudományos megfogalmazásokat, mert az az iskola és a könyvtár kérdése. Jómagam is éjszaka olvasgattam egy nagyon jól sikerült könyvet, ez a Rendszerváltás gazdaságpolitikája - nem tudom, volt-e, de majd rájövök a végére -, mert tankönyvek és könyvtárak írnak arról, hogy mi az államadósság, mi a közpénzügy, mi az ellenőrzés, mi a finanszírozás, és milyen számviteli szabályok vannak, ennek széles irodalma van. Ma nem erről van szó, nem erről beszélünk, hanem arról beszélünk, hogy a közpénzeket hogyan kell ellenőrizni, és mi az, ami ma a legfontosabb a Magyar Köztársaság, Magyarország számára.
Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! A törvényjavaslat jelentőségéről, céljáról és feladatáról szeretnék szólni. A jelentőségéről már szót ejtettem, arról is, hogy fontos, sarkalatos törvény, hisz egy ország életét befolyásolja a közpénzekkel való gazdálkodás, mindenre a megfelelő forrásfelhasználást biztosítani és azt jól elkölteni. A célja az átláthatóság, erről is már szót ejtettem, a feladata pedig a közbizalom erősítése, mindamellett, hogy a törvényeket betartsák.
Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! A közpénz fogalmában benne van az, hogy a köz pénze, a köz pénzével pedig illik elszámolni. Még a családon belül is előfordul az, hogy elszámolunk egymásnak a család bevételeivel, pedig az csak egy szűk köré. Egy nagy családban, egy országban szükségeltetik elszámolni a közpénzekkel, a bevételekkel és a kiadásokkal. A bevételekkel még rendjén is vagyunk alkalmasint, de kérem, a felhasználásában az utóbbi 20 évben nagyon sok anomália volt. Nem kell csak emlegetnem az utóbbi 8 évet, amikor nagyon sok állampolgár haja égnek állt, hogy hogyan költötte ez az ország a közpénzeket.
A parlament - már erről is szót ejtettem - legfontosabb ellenőrző szerve, tehát a mi ellenőrző szervünk, a parlament alá rendelt és a mi segítségünkre rendszeresített ellenőrző szervről van szó, amikor az Állami Számvevőszékről beszélünk, tehát a miénk. Tudják, az ellenőrzésnél a vezetők szokták azt a fogalmat használni, hogy az ellenőrző szerv, legyen egy könyvvizsgáló, legyen egy belső ellenőr, a vezető meghosszabbított keze, hisz helyette ellenőriz. A tisztelt Ház helyett az Állami Számvevőszék ellenőriz a megbízása és törvényi felhatalmazása kapcsán, ezért nem mindegy, hogy milyen az a törvény, amellyel felhatalmazzuk az elnök urat és az Állami Számvevőszéket, hogy hogyan hajtsa végre a saját feladatunkat. Miután erre mi képtelenek vagyunk, ezért megbízzuk az Állami Számvevőszéket, és a törvény rendezi azt, hogy milyen jogosítványokkal, milyen feladatkörben, milyen mélységben, milyen következményekkel ellenőrizze a közpénzek felhasználását. Erre alkalmaztam azt a fogalmat, hogy longa manu, amely a római jogban is írva vagyon, a parlament meghosszabbított karja az ellenőrzés tekintetében.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Számvevőszékről szóló törvényjavaslat jelentős változásokat generál. El szeretném mondani, eszközeiben bővíti az ellenőrzést, több lehetőséget ad számukra, hisz nagyon furcsa dolog az, amikor valaki, ha gyógyítani kell, nem kap megfelelő eszközt hozzá, ha javítani szeretne valamit, akkor pedig nem kap hozzá megfelelő szerszámot. Úgy gondolom, az Állami Számvevőszéknek eszközre van szüksége, és ez legyen anyagi, technikai, szellemi és sok egyéb más, jogi eszköz is legyen számára, hogy a feladatát maradéktalanul vagy annak legalább is az elvárásával végezhesse el.
Hölgyek, Urak! Nagyon fontos dolog az, és már egy kétperces hozzászólásomban említettem, hogy nem lehet következmények nélküli a törvénysértés, a szabályszegés, igenis fenyegetni kell retorzióval, hisz a büntetőjog is arról szól, nem kriminalizálva az országot, hogy ha lopsz vagy ölsz, akkor büntetést fogsz kapni. Nyilvánvaló, hogy szükséges az állami pénzek felhasználásánál is ez a fenyegetettség, és nem lehet következmények nélküli, mint ahogyan az ország sem lehet következmények nélküli, a vezetés sem lehet következmények nélküli, mert aki vezet, az felelős azok irányában, akik őt ezzel megbízták, és odatették az élre.
Nagyon fontosnak tartom a nyilvánosságot. Hölgyek, urak, valójában az elmúlt 20 évben sok jó praktika született az Állami Számvevőszék munkáját illetően, a megítélését illetően is, de egy dologban, a nyilvánosságban nem volt áttörés. Úgy gondolom, hogy ma minden magyar állampolgár, akinek igénye van rá, megismerhessen bármely közpénz felhasználásával kapcsolatos jelentést, vizsgálatot, annak célszerűségét és sok egyéb mást; épp ezért a nyilvánosságnak a közpénzek dolgában - hisz a fogalomban is benne van, hogy közpénz - fontos az, hogy mindenki, ha igénye van rá, ebbe betekinthessen. Úgy gondolom, a változások ezek körül összpontosulnak. Próbáltam kiemelni nem mindent, de a leglényegesebbet próbáltam megemlíteni.
Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Az előző számvevőszéki törvény minden foltozgatás mellett 1989-ben született, és minden felett, nemcsak felettünk, a korunk tekintetében jár el az idő, hanem bizonyos szabályok fölött is, mégpedig az új kor követelményeihez egy törvénynek, egy törvényjavaslatnak alkalmazkodnia kell. Számba kell venni azokat a megváltozott körülményeket, feltételeket, kialakult helyzetet, többek között azt, hogy ilyen rosszul áll az ország, hogy mivel lehet rehabilitálni és jóvá tenni bizonyos törvényi szabályozást. Úgy gondolom, a törvényjavaslat, mindamellett, hogy tökéletességre törekszik... - képtelenség tökéletes törvényt alkotnunk, már csak azért is, mert tökéletes nincsen, még ha én csinálom, akkor sem. A döntés különben sokszor arról szól - és ez a döntés természetrajza -, hogy alkalmasint a lehető legjobbat kell tudni választani, de nem a tökéletest, mert arra sokszor nincs meg a mód és lehetőség. Úgy gondolom, a mai állapotok között alkalmazkodva egy jó döntést kell hozni, hogy megfelelő módon legyen ellenőrizve a közpénzügy.
Következményeknélküliség: az elmúlt években következmények nélküli volt az Állami Számvevőszék tevékenysége. Következmények nélkül megtehették azt, amit megtehettek. Gondolják el, miért van Budapestnek ilyen problémaköre. Miért van ilyen gond a MÁV-val, a BKV-val és sorolhatnám? Megtehették azt, hogy nagy ívben elfelejtették a Számvevőszék megállapításait, nagy ívben elfelejtették, és azt hiszem, még finom volt a megfogalmazásom. Gondolják el: hogyan teheti meg egy első számú vezető a fővárosnál, hogy nem foglalatoskodik azzal a megállapítással, amit a Számvevőszék az asztalára tett és javasolt?
(13.20)
Úgy gondolom, ilyen hatalma senkinek sincs, úgyhogy ezeknek a hölgyeknek, uraknak bele kell ütni az orrát, hogy bizony ők is felelnek sok mindenért, és tudniuk kell, hogy mi a kötelességük.
Hölgyek, Urak! A függőségről. Az elmúlt húsz évben a Számvevőszék függött a kormánytól - alkalmasint persze. Én úgy gondolom, hogy csak a parlamenttől, az őt létrehozó és az őt szabályozó parlamenttől lehet függő, és a törvénytől és a jogszabálytól, senki mástól. Nagyon fontos dolgot mondtam, kérem, és nem a kormánytól kell függenie, hanem a tisztelt Háztól és a tisztelt Ház által hozott törvényektől és szabályoktól. Úgy gondolom, a kiszolgáltatottságot sem a fizetéssel, sem a kinevezéssel, sem a felmentéssel nem lehet a Számvevőszék vezetői fölé és az ott alkalmazottak fölé telepíteni, hiszen ha függőséget éreznek, akkor előfordul az embernek az a rossz tulajdonsága, hogy lúzerré válik, márpedig ebben az országban a közpénzüggyel nem lehet senki sem lúzer.
Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Meg kell állapítanom a múltról azt is, hogy a közpénzügyek állapota 2010-re a lehető legmélyebb pontra süllyedt. És ezt nem én mondom, hanem, ha szűkebb pátriámat néztem, Békés vármegye minden polgára, vagy legalábbis aki gondolkodik és gondoskodik, vagy foglalatoskodik, vagy akinek eszébe jut a közpénzügyek kérdése, annak az a vélekedése, hogy ennél mélyebb talán már nincs. Azért gondoljuk végig, hogy milyen nyomor van Békés megyében, milyen finanszírozási gondok vannak, közben az országban lopnak, csalnak, hazudnak, és tűnik el az adófizetők pénze. Tehát úgy gondolom, hogy ez az állapot nem tartható, a szakadék széléről talán sikerült 2011-ben picit hátrébb mozdítani az országot, de a szakadék még ott van előttünk. És ez a legnagyobb szakadék, az eladósodottság és az ezzel kapcsolatos veszélyhelyzetek, és nem beszélek arról, hogy például az eladósodottság milyen terhet ró és hogyan szűkíti a gazdaságunk és az életünk lehetőségeit azért, mert nincs elegendő pénz, vagy pedig sokba kerül a hitel, ami a kamatokból és az államadósságot is tovább növelve a forgalomból vesz ki pénzeszközöket.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A világon mindennek oka van. Göndör képviselőtársam tegnap azt mondta informálisan, hogy jobb, ha nem jövök be, mert ez a törvény olyan vacak, hogy ne avatkozzak bele. Én úgy gondolom, hogy ha valahol probléma van, akkor képviselőként pont oda kell mennem. Úgyhogy köszönöm az invitálását, bejöttem, és úgy gondolom, hogy nagyon jó törvényjavaslatot kell csinálnunk, és ebben kérem az ő támogatását is; ahol ellentmondás van, ott azt javítsuk ki.
Én úgy gondolom, hogy nem lehetünk ma elégedettek sem a közpénzügyekkel, sem az ország állapotával. Meghiszem azt, hogy nehéz erről a dologról beszélni, mert lehetséges, hölgyek, urak, hogy az Állami Számvevőszék nemcsak a jelenben és a jövőben fog vizsgálódni, hanem a múltat illetően is.
Hölgyek, Urak! Van mit félni ebben az ügyben. Akinek van, szokták mondani, hogy akinek olyan a nadrágja, akkor… szóval értik, nem fejtem ki a véleményemet. (Szabó Vilmos: Esztergom!)
Nyikos képviselőtársam azt mondta a törvényjavaslatról, hogy reménytelen. Én nem adom föl, a remény hal meg utoljára, úgy gondolom, utaltam arra, hogy ha valaki jó szándékkal segítene, akkor az tegye elfogadhatóvá a segítséget, és ne azt mondja, hogy reménytelen egy törvényjavaslat. És elmondom önöknek, bár ez nem pletyka, mert a bizottság tárgyalt róla, hogy Nyikos képviselőtársam önállóan beadott egy törvényjavaslatot egy képviselőtársával, ami nagyon hasznos dolog, majd össze kell vetni a munkával, de nem a számvevőszéki bizottság adta be, és nem az kérte fel, hanem ő a személyes ambícióit érvényesítette akkor, amikor csinált egy törvényjavaslatot. Ha valaki azt akarja, hogy hasznos és helyes dolgot csináljunk, akkor ahhoz partnereket kell szerezni a bizottságon belül, és nem önállóan tenni-venni a dolgot, és majd föléjük helyezkedve ezt az érzést betáplálni - ez nem ment, nem jött össze, bevallom őszintén, úgyhogy a benyújtott indítványát nem támogatta a bizottság, mert volt egy konkrét és komplex törvényjavaslat. Arról nem beszélek, hogy ez a törvényjavaslat számtalan hibával bírt és hibától szenvedett, amelyeket a bizottsági ülésen tiszteletből nem mondogattam el, de elolvastam azt a törvényjavaslatot. Nem rossz, vannak benne jó dolgok, de alapvetően egy gyenge törvényjavaslatról van szó, és sajnos érződik a sértődöttség mindkét úr esetében - ha valaki egy bizonyos kérdésben önjelölt bizonyos pozíciókra, akkor ne csodálkozzon később azon, hogy nem szükségeltetik. Lehet egy dologban akarat, hogy akarok valamit, és ha nem jön be, akkor szerintem a józan gondolkodás annyi, hogy nem mindig sikerül nyerni, és kész. Ez nem primadonna-magatartás, hanem az ember azt mondja, hogy nem kellettem, és el kell gondolkodni azon, hogy miért nem én kellettem abba a beosztásba.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Még egypár percet szeretném igénybe venni a figyelmüket és a türelmüket az ellenőrzéssel kapcsolatban. Vulgárisan sokszor azt szokták mondani, hogy az ellenőrzés - ez hétköznapi gyakorlat, magam is ezzel kezdem általában, ha példabeszédet kell mondani - a praxis összevetése a mintával. Ez nagyon szűk megfogalmazás, de valójában az Állami Számvevőszék is a mintát, azaz a törvényt korábban összevetette a gyakorlattal, és ez volt a vizsgálat jelentése. Pontosan ez az, ami már nem elég a mai világban. Nem mondom azt, hogy az elnök úrék ilyen vizsgálatot készítettek, de általában a praxis az ellenőrzésben a törvény, a törvényi előírás összehasonlítása a gyakorlattal.
Nagyon fontos dolog, amit itt ma többször szóvá tett a képviselőtársam, például az elnök úr már többször nyilatkozott róla, és nagyon köszönöm, hogy ezt napirendre vette, hogy az Állami Számvevőszéknek a pénzügyek felhasználásánál fontolgatnia és elemeznie kell a célszerűséget, sőt ennél tovább megyek: a döntés és a felhasználás hasznosságát.
Hölgyek, Urak! Annyit költünk, amennyi szükséges rá, vagy többet? Nagyon fontos megnézni. Ugyanis, kérem, egy józan családban mindenre csak annyit költünk, amennyi indokolt, egy fillérrel sem többet. A közpénzügynél sem kell ennek másként lennie, az adófizetők pénzénél sem kell ennek másképp lennie! Annak pedig, amit elköltünk, hatékonynak illik lenni. Azt várják el tőlünk, hogy az állami forrásokat arra költsük, ami eredményt hoz: szolgáltatási színvonalra, annak növekedésére, annak minőségére, és még sorolhatnám.
Nagyon fontos, amiről ma szó eshetett: a fenntarthatóság. Igenis elemezni kell, nemcsak abban az értelemben, hogy a zöldmetódus szerint fenntartható egy beruházás, a közpénz felhasználása, hanem a tekintetben is, hogy ez nem ró-e később olyan terhet egy országra, egy városra, egy településre, egy falura, amivel az csődbe mehet. Lehetőség szerint a gigantomániát kellene e tekintetben visszavonni.
Mélyen tisztelt Hölgyek, Urak! Erre vonatkozólag a MÁV-ot és a BKV-t említem. Az sem engedhető meg, hogy a legfontosabb közpénzköltő állami cég - és ebből még azért van bőven, csak kiragadtam két divatos példát - például a Magyar Államvasutak legyen. Ahogy ott az adófizetők pénzét költötték, az katasztrófa; a BKV-nál hasonló módon.
Itt beszélnek sok mindenről, 98 százalékos adóról. Hölgyek, Urak! A szándék azért csúcsosodott ki, mert volt, aki 100 milliót vett föl, és vissza lett foglalkoztatva. Igen, ilyen eseteket is vizsgálni kell, és nem engedhető meg az, hogy valaki elmegy, kap 100 milliót, aztán visszadolgozik, és akkor még tovább viszi a pénzt, holott lehet, hogy a munkája meg értéktelen. Én úgy gondolom, hogy ez nem megengedhető dolog, és sajnos a rendcsinálásnak sokszor vannak áldozatai, és azok is kapnak ezekből a pofonokból, akiket nem illetne. Sajnos ez a mi hibánk, ha nem vagyunk kellőképpen figyelmesek - erre oda kell figyelnünk.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A BKV-nál, a MÁV-nál és egyéb más nagy alrendszereknél nem engedheti meg a tisztelt Ház, a parlament - és nem a kormány, hanem a tisztelt Ház -, hogy ne tekintsen rá ezekre a nagy költő helyekre, ahol rengeteg állami forrás allokálódik a felhasználás irányába, és alkalmasint magánzsebek irányába is.
Félnek az új törvénytől. Ez is ma szóba került. Azt szoktam mondani, hogy akinek nincs vaj a fején, annak nincs mitől félnie. Hölgyek, Urak! Ha vaj van rajta, kaparják le, és akkor nem lesz gond - világos. Úgy kell csinálni, tisztességesen, elszámoltathatóan és nyilvánosan az állami pénzekkel való gazdálkodást, hogy az bármikor kiállja a kritika és az ellenőrzés próbáját.
Összegezve a mondandóm lényegét: nagyon fontosnak tartom azt, hogy ma itt tárgyalunk erről a törvényjavaslatról, az időzítés, hogy elsőként tárgyalunk, szintén nagyon fontos, és nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak ellenőrizzünk, hanem megállapításokat tegyünk, az pedig ne maradjon intézkedés nélkül, kövesse az intézkedés, és fontos - ami ellen sokan itt tiltakoztak érdekes módon -, hogy szankcionálva legyen az, aki nem teszi lehetővé vagy megrekeszti az ellenőrzést, és nagyon fontos az utóellenőrzés.
(13.30)
Egyet szeretnék mondani, mélyen tisztelt hölgyek, urak, zárszóként. Az Állami Számvevőszék nem egy főhivatal, amely az adófizetők pénzét költi alacsony hatékonysággal. Tegyünk róla ezzel a törvényjavaslattal, hogy az adófizetők pénzét okosan költsék, pont az ő érdekükben és a közpénz érdekében, jól végezzék ezt a munkát.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
