TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaink! Fajsúlyos, fontos törvénytervezet fekszik előttünk, és lehetne példája annak, hogy a törvényalkotás hogyan indul meg az önök által sarkalatosnak nevezett törvényi ügyekben. Sajnos ez a példa rossz példa. Rossz példa azért, mert a törvényjavaslat láthatóan a többség tudatában a kormányerők összes rossz tulajdonságát előhívja. Azokat a tulajdonságokat amelyeket egy ilyen fontos törvényalkotási folyamatban mellőzni kellene.
Mire gondolok? Az egyeztetés hiányára elsősorban. Arra a szakmai előkészítetlenségre, arra a párbeszéd-képtelenségre, amely azt eredményezi, hogy a meghosszabbított határidő ellenére körülbelül ennyi módosító javaslatot terjesztünk be majd a parlament elé ennek a törvénynek az ügyében. (Felmutat egy iratcsomót. - Babák Mihály: Meg fogjuk nézni.) Mik ezek a tulajdonságok továbbá, tisztelt képviselőtársaim? Hát a hajlam az erőszakos megoldásokra és a kriminalizálásra. Az a hajlam, amely mindent a büntetőjog eszközeivel akar megoldani, és minden ügyet erőszakkal akar átverni a parlamenten.
Milyen tulajdonságokat hívott még elő ez a törvényalkotási folyamat? Hát a szakmai érvek látványos mellőzését, a körvonalazatlan és homályos törvényi fogalmak megalkotását. És hát nem kevésbé, amit már önök elég régen gyakorolnak, a személyre szabott törvényalkotást, amely most is tetten érhető az ÁSZ elnökével kapcsolatban.
Mondhatnák akkor, hogy ez a példa egy nagyon rossz példa, de kell konkrétumokat is mondani a törvénytervezettel kapcsolatban, hogy mi körvonalazódik e tervezet kapcsán. Hát, számunkra egy elég veszélyes és furcsa szervezet. Egy olyan szervezet, amelyben az elnök jogköreit részben homályos megfogalmazásokkal, részben egyébként nagyon is világos megfogalmazásokkal a lehetőségek határáig bővíti. Azokat a lehetőségeket bővíti, amelyek a szervezet kialakításában érdekesek, azokat a lehetőségeket bővíti, amelyek a személyi döntéseket illetik. Úgy látszik tehát, hogy ez a személyre szabott kedves törvényalkotási folyamat önöknek immár jellemzőjükké vált. Különösen akkor, ha hozzáteszem, hogy eszükbe sem jut akár rövidebb idejű megbízásokban gondolkodni, akár összeférhetetlenségi szabályokat alkotni, mondjuk, egy ÁSZ elnökével kapcsolatban. Különös tekintettel arra - amiben Göndör képviselőtársammal egyetértek -, hogy nagyon tág az a kör, amelyet az ÁSZ ellenőrizhet, és ezzel a homályos nemzeti vagyon megfogalmazással - tudatosan vagy kevésbé tudatosan - önök ezt a lehetőségek végső határáig igyekeznek tágítani.
Mi továbbá a bajunk ezzel a törvénytervezettel? Hát, néhány olyan ügy, amelynek nincs gazdasági racionalitása. Képviselőtársaim, miféle dolog azt megállapítani egy szervezetről, hogy nem lehet kevesebb a költségvetése egy adott évben, mint az előző, csak több? Tehát mi van akkor, hogyha valóban vannak olyan egyszeri kiadások, beruházások, amelyek megnövelik ezt a költségvetést? Mi van akkor, hogyha hatékonysági szempontokat kell érvényesíteni? Mondjuk azt, hogy legyen érvényes erre a szervezetre is mindazon takarékossági intézkedések sora, amelyeket egyébként másra önök az utóbbi időben előírnak. Úgy gondolom, ez nonszensz. Ilyet sem gazdasági, sem szervezetalakítási értelemben nem lehet mondani.
Mi továbbá a problémánk? Az, hogy nagyon szűken bánik a “kell” és nagyon bőven a “lehet” fogalmakkal. Szűken akkor, amikor meghúzza azt a kört, ahol az ÁSZ-nak vizsgálódnia kell, és bőven akkor, amikor lehetőségként teszi oda az elnök jogköréhez ezeket. Különösen furcsa, hogy azoknak az önkormányzatoknak az ellenőrzési kötelezettsége nincs benne a törvényjavaslatban, amely önkormányzatok hathatósan járultak hozzá ahhoz, hogy a 3,8 százalékos tavalyi hiánycélból 4,2 lett. Hathatósan járultak hozzá ahhoz, hogy gazdálkodásukat semmiféle rátekintés nélkül figyelhette a kormányzat. Az a kormányzat, amely nem tudta, hogy az önkormányzatok plusz 4 tizedet fognak ehhez hozzátenni.
Úgy gondolom, hogy akkor, amikor önök költségvetési értelemben szigorú határt szabnak, akkor nem bánnak szűkmarkúan azzal a pénzzel, amit az ÁSZ dolgozóinak kívánnak adni. Én nem érzem, hogy különlegesebb státusa lenne az ÁSZ-nál dolgozó kollégáknak - tekintet nélkül arra, hogy végeznek-e valóságos ellenőrzési munkát vagy sem -, mint bármely más szervezetnél. Mitől különb, mitől fontosabb, mitől jelentősebb az ÁSZ dolgozója, mint egy kormánytisztviselő, ne adj' isten, egy adóhatóságnál dolgozó alkalmazott, és még sokan mások? Úgy gondolom, semmitől.
Az, hogy a Btk.-t is módosítják e törvény kapcsán, az pedig egészen elképesztő. Képviselőtársaim, nem kell mindent kriminalizálni! Nem kell mindent a büntetőjog eszközeivel megoldani! Nincs erre szükség adott esetben sem. Különösen akkor, hogyha összevetjük az ÁSZ feladatait és a valóságos kapcsolataikat azokkal, akiket ellenőriznek. Hát könyörgök, mi a csudáért kell 2-3 éves büntetéssel fenyegetni azokat, akik nem tesznek eleget egy ilyen felszólításnak? Nincs ennek a szankcionálásnak más módja? Honnan ez a hajlam önökben arra, hogy mindent büntetni akarnak, és mindent kriminalizálnak, tekintet nélkül annak a társadalmi súlyára, jelentőségére és veszélyességére? (Babák Mihály: A lehetőség áll fenn.)
Végül azt gondolom, hogy jó lenne - mi legalábbis ezzel a vaskos csomóval kísérletet teszünk rá - az értelmező rendelkezések hiányát bepótolni. Különösen igaz ez arra, amikor nemzeti vagyonról beszélünk. Úgy gondolom, Göndör képviselőtársam ezt nagyon pontosan megfogalmazta. Különösen igaz, amikor közpénzről beszélünk, különösen igaz, amikor ezekhez rendeljük hozzá az ÁSZ feladatait is.
Végül szeretném elmondani, hogy az értelmező rendelkezések hiánya a számvevőszéki munkára is kihatással lesz, hiszen olyan helyzetek elé állhat ez a szervezet, amikor nem tudja - vagy maga dönti el -, hogy mit csinál az ellenőrzési munkájában, lévén, hogy a rendelkezések körvonalazatlanok, bizonytalanok; bizonytalan a fogalmak köre, bizonytalan fogalmakkal dolgozik ez a törvénytervezet. Nem lehet ezt csodálni, mert - visszakanyarodva mondandóm elejére - azt mondom, hogy egy előkészítetlen, nem szakmai párbeszédben születő törvénynek általában ez a sorsa. Az a sorsa, hogy így kerül a parlament asztalára.
Úgy gondolom, ebben a formájában a törvény elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan akkor, amikor nagyon tág határokat kijelölve, nagyon személyre szabottan próbál meg szervezetet építeni az elnök köré, és elfogadhatatlan akkor, amikor szakmai értelemben nem a dolgát teszi az Állami Számvevőszék, nem azt a dolgot, amelyre hivatott, nem jelző szerepe van, nem elemző, nem előrejelző szerepe van, hanem hatóságot kíván játszani, büntetni akar, szankcionálni akar, ami nem feladata ennek a szervezetnek.
Úgy gondolom tehát, hogy - ellentétben Nyikos bizottsági elnök úrral, aki úgy gondolja, hogy nincs mit kezdeni ezzel, és dobjuk ki az ablakon - megpróbálunk kísérletet tenni arra, hogy a tervezetet megjavítsuk, lehetőleg olyan formába hozzuk, amelyben valóban be tudja tölteni a feladatát.
Elnök úr, köszönöm szépen a szót.
