DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt e száraz témájú előterjesztést elkezdeném, engedjék meg nekem, hogy egy idézettel kezdjem: “Régi tapasztalat, hogy a fiatalok azokat az igazságokat fogadják el, amelyeket előszörre érdemes kétségbe vonni, mert a kétségbevonhatatlan igazságok hidegek, fölényesek, még kötözködni sem érdemes velük, ráadásul igen unalmasak.” - mondta Csoóri Sándor. Ezt azért bátorkodtam előre elmondani, mert a Lázár képviselő úrral előterjesztett törvényjavaslatunk egy hatalmas társadalmi vitát követően került ide a Ház elé, hisz mindannyiunk előtt ismeretes, hogy az elfogadott alaptörvény egyik fontos rendelkezése, mely a bírákra és az ügyészekre vonatkozik, hogy lényegesen megváltoztatta nyugállományba vonulásuk idejét. Ezzel kapcsolatosan, különösen a bírói kar részéről közlemény jelent meg, nyílt levélben fordultak az ország közvéleményéhez, sőt, ahogy itt az előbb az interneten néztem, még az Európai Unió nyilvánosságához is fordultak a független bíró kartársak.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A nemzeti együttműködés kormánya e jó néhány alaptalan tiltakozás ellenére is abban érdekelt, hogy Magyarországon az igazságszolgáltatás folyamatos legyen és működőképes legyen, abban érdekelt, hogy az igazságszolgáltatás szerves részét képező és a pálya csúcsán lévő bírók megfelelő előmenetellel, megfelelő javadalmazással rendelkezzenek, hisz ők töltik be az igazságszolgáltatásban azt a legfontosabb szerepet, amelyet a patkó mindkét oldalán minden képviselőtársunk elismer. És bár nem értünk egyet azzal, hogy független és mindenféle politikai befolyástól mentes igazságszolgáltatásban dolgozó, különösen a csúcson dolgozó bírók az Európai Unióhoz és különböző szervezetekhez forduljanak, arról már nem is akarok beszélni külön, hogy ha valaki független - bár én ezt a függetlenséget mindig kétségbe szoktam vonni, mert nem lehet az ember független, az ember valamihez tartozik, vagy valamilyen érvrendszerhez tartozik -, és az igazságszolgáltatás csúcsán lévők olyan hangnemet engedtek meg magunknak, amely, megmondom őszintén, engem megdöbbentett, és azért is bátorkodtam ezt a szép idézetet elmondani, hogy senki, aki a patkó egyik vagy másik oldalán ül, és az a férfi vagy nő sem, aki az igazságszolgáltatás csúcsán dolgozik, vagy ügyvédként, vagy ügyészként tevékenykedik, senki nem csalhatatlan, mindenki tévedhet, tévedtek és tévednek.
Én úgy gondolom, hogy voltak itt az elmúlt időben is olyan ítéletek, amelyek felborzolták a közvéleményt, gondolok itt a móri ítéletre, és nem emlékszem, hogy ezzel kapcsolatosan valami bocsánatkérés, vagy valami közlemény elhangzott volna bármelyik oldalról. De az igazságszolgáltatás bármelyik részéről beszélhetünk, vagy bármelyik szereplőjéről, mindannyiunk tévedhet és hibázhat, én azt hiszem, hogy ebből kell kiindulni.
A törvényjavaslatunk három fő területet ölel fel, és én azt hiszem, hogy az előterjesztésnek talán a legfontosabb része a moratórium, a moratórium, amelyet nagyon sokan félreértettek, holott a moratórium latin szó, haladékot és halasztást jelent, és már a római jogban és a középkorban is ismertük. Itt jelen pillanatban egy klasszikus kinevezési moratóriumról van szó, arról van szó, kedves képviselőtársaim, hogy a bírósági vezetők közül a tanácselnökök esetében rövid időre, egy évre megbízás útján betölthető a vezető álláshely, mert a tanácselnököknek nincs szervezeti helyettesük, és kiesésük folytán továbbra is az igazságszolgáltatás működhet, és nem kerülhet sor pályázat kiírására, a folyamatban lévő pályázati eljárások alapján nem kerülhet sor kinevezésre.
Ezen mindenki megdöbbent, és e moratóriummal kapcsolatosan értetlenségének adott hangot, nem értették, hogy egyáltalán miről van szó. Én azt hiszem, hogy aki tudja és ismeri, és képviselőtársaim ismerik, akik ebben a Házban ülnek, hogy 2010-ben új alapokra helyeztük a bírói kinevezéseket, hisz elfogadtuk a 2010. évi CLXXXIII. számú törvényt, ebben, én azt hiszem, hogy egy objektív kritériumrendszer került kialakításra a kinevezendő bírókkal kapcsolatosan, amelyek nem vonhatók kétségbe. Tehát itt aki ezzel a moratóriummal kapcsolatosan bármiféle áthallásra gondol, az azt hiszem, hogy nem olvasta el ezt az objektív követelményrendszerre vonatkozó törvényjavaslatunkat.
Az kétségtelen tény, kedves képviselőtársaim, tisztelt Országgyűlés, hogy ennek a moratóriumnak kell hogy legyen egy fontos, alapos oka is, és ez az alapos ok - ezt elmondtam a bizottsági meghallgatáson is, és most is szeretném hangsúlyozni, ennek az az oka -, hogy elfogadtuk az alaptörvényt, és az alaptörvényhez kapcsolódóan egy sarkalatos törvény fog születni a bíróságokról, és ezzel kapcsolatosan még csak elvi szinten sincs semmilyen megállapodás és konkrét elképzelés arra, hogy hogyan, miképpen kerül sor az új bírósági rendszer kialakítására.
Én azt gondolom, hogy ahogyan az ügyészséggel kapcsolatosan itt hosszas vita folyt le a Házban abban a kérdésben, hogy melyik ügyészségi modellt fogjuk alkalmazni - pont Bárándy képviselő úrra nézek, mert nagy vitákat folytattunk, sőt ebben a kérdésben talán egyet is értettünk -, végül is az általam egyébként nem támogatott, nem a kormány alárendeltségében működő ügyészség, nem a régi magyar királyi ügyészségnek megfelelő modell kapott többséget, hanem a régi sztálinista jogszabálynak megfelelő. De egyébként számomra is szakmailag elfogadható az az érv, hogy maradjon az ügyészség teljes egészében függetlenként és önállóan, bár Európában ez ritkábban fordul elő, de ezt fogadtuk el.
Most egy kicsit megdöbbentem, amikor Bárándy képviselőtársam - nem akarok személyeskedni - ezzel kapcsolatosan azt mondta, hogy az ügyészséget is a kormány maga alá gyűrte. Dehogy gyűrtük az ügyészséget a kormány alá! Nem azt a modellt fogadtuk el, az ügyészség maradt a régi rendszerben és szisztémában. És akkor itt van a lényege, kedves képviselőtársaim, hogy mi lesz a bíróságokkal. Nem tudjuk még jelen pillanatban. Az biztos, az mindannyiunk előtt ismeretes, hogy több modell létezik Európában. Hozzám legközelebb természetesen a német és az osztrák modell áll, amely szembehelyezkedik azzal a korábban, 1997-ben, általam nem annyira támogatott, és a szocialisták és az akkori szabad demokraták által elfogadott javaslattal, amely arról szól, hogy megfordult a dolog, megszűnt a bírósági főosztály az igazságügyi minisztériumban, sőt az igazságügyi minisztérium megszűnt, Országos Igazságszolgáltatási Tanács lett. Az épületet is elfoglalta az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, hatalmas apparátust hoztak létre, és ez a modell működik most már közel másfél évtizede.
Nem mondom és nem is mondhatom azt, hogy ez a modell megbukott, bár kétségtelen tény, hogy az elmúlt 15 esztendőben voltak és vannak is egyenetlenségek. Én azt hiszem, mindenki elfogadja, hogy Budapesten például valamilyen reformra feltétlen szükség van, el tudom képzelni például most a legújabbat, hogy Pesten is lesz bíróság, Budán is lesz külön bíróság, vagy büntető lesz külön és polgári lesz külön, de nyilvánvaló, hogy Budapesten valaminek történnie kell és Pest megyében, mert itt a legrosszabb a helyzet.
Hogy itt mi lesz a szervezeti struktúra és a megoldás, és ez a törvényjavaslatunknak a lényege, hogy hogyan lesz ez majd megoldva, melyik modellt fogjuk elfogadni; a vegyes rendszerűt? - azt is el tudjuk fogadni mindannyian. Legyen Országos Igazságszolgáltatási Tanács valamilyen formában, vagy legyen a német modell? Ezt még nem tudjuk. De addig, amíg a feladatot nem ismerjük, addig, amíg nem tudjuk, hogy milyen illetékességi és hatásköri változások lesznek - mert meggyőződésem például, kedves képviselőtársaim, hogy az ítélőtáblákat meg kell hagyni, de az ítélőtáblákhoz feladatokat kell rendelni, mert vannak olyan ítélőtáblák, ahol lényegesen kisebb a feladatözön, mondjuk, egy vagy két tárgyalás van kitűzve naponta, holott kiváló lehetőségek vannak, kiváló bírók működnek ott, nagyon jó az épület, a felszereltség és minden -, de feladatot kell hozzáadni. Azt hiszem, az illetékesek, államtitkár úr, a hatásköri szabályok változásával ez megoldható, tehát ezt nem ismerjük. Erre tekintettel mi azt mondjuk, hogy amíg nem ismerjük a feladatot, nyilvánvaló, hogyan történjék, hogy először vezetőket nevezünk ki, és nem tudjuk, hogy milyen feladatot delegálunk... - ennek a moratóriumnak tehát semmilyen politikai szándéka nincs.
(17.30)
Egyedül és kizárólag mellérendeljük, hozzárendeljük majd a későbbi struktúrát. Ebben a Házban fog eldőlni, hogy melyik modell győzedelmeskedik. A Ház többsége fogja meghatározni, hogy milyen legyen a következő húsz-harminc éves időszakra, vagy két-három évtizedre a bíróságok struktúrája.
Az előterjesztésünk legfontosabb része a következő: a felső korhatárral vagy nyugdíjkorhatárral kapcsolatos polémiákat figyelembe véve valóban felkészülési időt biztosítsunk annak a mintegy kétszáz bírónak a számára, akik be fogják tölteni a felső korhatárt. Erre született meg a következő javaslatunk: azon bírák tekintetében, akik a törvényjavaslat hatálybalépéséig 2010. január 1-jét megelőzően betöltötték a felső korhatárt, az ő felmentési idejük kezdő időpontja 2012. január 1., záró időpontja pedig 2012. június 30., és a bírói tisztség megszűnésének időpontja 2012. június 30. Akik pedig a 2012. január 1. és 2012. december 31. közötti időszakban töltik be a felső korhatárt, az ő esetükben a felmentési idő kezdő időpontja 2012. július 1., záró időpontja pedig 2012. december 31. legyen, és a bírói tisztség megszűnésének időpontja 2012. december 31. legyen.
Azt hiszem, hogy ez a módosítás, ez a javaslat minden körülmények között egy átmeneti időszakot biztosít. Biztosítja a bírák számára a felkészülési időt, biztosítja azt, hogy az ügyek átcsoportosítása megfelelően megtörténjen, és természetesen összhangban lesz a jövő év január 1-jén hatályba lépő alaptörvénnyel is. Tehát semmiféle sanda politikai szándék nincs ebben a dologban, kizárólag azt szeretnénk, hogy az igazságszolgáltatás csúcsán lévő bíró kartársak megfelelő időt kapjanak arra, hogy felkészülhessenek, azok a bírók pedig, akik betöltik a nyugdíjkorhatárt vagy a felső korhatárt - az ügyészekre ugyanez az előterjesztés vonatkozik -, azok pedig megfelelő idő után nyugállományba tudjanak menni, és a jól megérdemelt pihenésüket tölthessék, akik hosszú éveken, évtizedeken át szolgálták az igazságszolgáltatást azon a pulpituson, amelyen nagyon sokan szeretnénk ülni, de nyilvánvalóan csak a kiválasztottak számára van erre lehetőség.
Végül, de nem utolsósorban még egyszer szeretném azt mondani, hogy az a feltételrendszer, az a pontrendszer, amit megteremtett a már általam hivatkozott 2010. évi CLXXXIII. törvény, megpróbálja a lehetetlent, mert nyilvánvalóan nagyon nehéz olyan objektív kiválasztási módszert találni, amely egy életpálya során egyértelműen és világosan meghatározza vagy lehetővé teszi azt, hogy ki az, aki komoly büntetőügyekben, polgári ügyekben ítélkezzen. Képviselőtársaim, akik a jogászi pályán dolgoznak, tudják, hol vannak már azok az ügyek, amelyeket egy pici kis aktában hordozgattunk, hol vannak az egyszerű ügyek. Most már a szabálysértési ügyek is bonyolultakká váltak, a bizonyítási eljárás is bonyolulttá vált. A jogalkotás kevés deregulációval és azzal az özönnel, amit mi is produkálunk, szinte áttekinthetetlenné válik, még a szakmában dolgozók számára is egyre nehezebb, és efölött kell a bírónak ítélkezni milliókról, százmilliókról, emberekről és életek sorsáról. Ezért mondtam azt, hogy az ő társadalmi és anyagi megbecsülésük vitathatatlan kell hogy legyen.
Egyetlenegy dolgot szeretnék még egyszer hangsúlyozni, s nem akarok vitát indukálni és nyitni. Azt gondolom, hogy az emberi alkalmasság, az emberi humánum, a tisztesség legalább olyan fontos, mint a szakmai felkészültség. És az alázat is legalább olyan fontos. Azt hiszem, hogy ennek kell meghatározónak lennie az igazságszolgáltatás csúcsán dolgozóknak, mert enélkül igazságos és törvényes ítélkezés nincs, nem is lesz Magyarországon. Eddig is ez a zsinórmérték volt a legfontosabb. Azt hiszem, hogy az igazságszolgáltatás minden szereplőjének ki kell vonulni az elefántcsonttoronyból, emberek sorsáról kell dönteni, emberekről kell dönteni, nagyon sokszor szegény emberek sorsáról, és ez empátiakészség, humánum, beleérzés, emberi tisztesség nélkül nem lehetséges. Lehet valaki köztársasági ösztöndíjas, lehet valaki kiváló és zseniális, de ha nincs benne humánum, emberi tisztesség, alázat, akkor abból soha nem lesz jó bíró.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
