BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A probléma a javaslattal az, hogy gyakorlatilag ugyanabban a szellemben készült, mint az indoklás nélküli felmondás, csak jobb a körítés, avatatlan szem számára el van rejtve benne, hogy hol is vannak itt kiszolgáltatva a munkavállalók.
Na, akkor nézzük részletesen a problémákat! Három új kategória került bevezetésre a felmentés esetére. Az egyik a kormány-, illetve köztisztviselők méltatlan magatartása. Idesorolták a pártatlanság, befolyásolhatatlanság sérelmét. Hogy ez pontosan mit is jelent, az államtitkár úr konkrétabban megfogalmazta az expozéjában, csak sajnos az expozé nem a törvény, tehát ettől még a törvényben egy nagyon komoly gumijellegű szabályozást foganatosítottak, és további probléma, hogy ez nemcsak a munkahelyen érvényes, hanem munkahelyen kívül is. Tehát abszurd esetben, mondjuk, egy étteremben az asztalnál beszélgetnek, a szomszéd meghallja, és aztán azt mondja, hogy méltatlan, hiszen nem pártatlan, vagy ezt befolyásoltságnak lehet megítélni, és másnap kirúghatják, ráadásul azonnali felmentéssel, végkielégítés nélkül. A jogorvoslati folyamat nem halasztó hatályú, tehát gyakorlatilag indoklás nélkül megint bárkit bármikor utcára lehet tenni. Ez egy nagyon komoly aggály ezzel kapcsolatban.
A másik új kategória a vezetői bizalomvesztés. Idesorolják például a szakmai lojalitás hiányát. A szakmai lojalitás hiánya megint egy nagyon tág kategória, például szakmai egyet nem értés esetén is akkor innentől kezdve fel lehet menteni a közszolgát. Érdemi szakmai vita vezet a széles látókörű megoldásokhoz. Ha ez már probléma, hogy szakmailag más véleményen van egy köztisztviselő vagy kormánytisztviselő, akkor ezzel megölik a szakmaiságot, hiszen a felmentéstől való félelem miatt innentől kezdve mindenki muszájból egyet fog érteni, és azonos szakmai véleményen lesz, ez pedig elég szűklátókörű megoldásokhoz fog vezetni.
Némileg csökkenti, hogy a munkáltatónak kell bizonyítania, de mivel nincs halasztó hatálya a jogorvoslati kérelemnek, ezért ez igazából nem vigasz, mert az, hogy pár év múlva kiderül, hogy mégiscsak a munkavállalónak volt igaza, és kap némi kártérítést, az a jelen helyzetben nem oldja meg az alatt a pár év alatt a megélhetését, illetve a munkaerő-piaci helyzetét. Ez a kettő indoklás tehát nem elég konkrét, gumiszabály, és tulajdonképpen az indoklás nélküli felmondásnak egy megfelelő rizsával körülhintett változata.
A harmadik pedig a munkavégzés nem megfelelő színvonalon történő elvégzése. Tulajdonképpen ezt az irányvonalat akár jónak is tartanánk, mi is ez irányban kezdtünk el gondolkodni, azonban a jelen helyzetben annyira szubjektív az értékelési rendszer, hogy így nem tartjuk jónak belevenni ezt a szabályozást. Először az értékelési rendszert kellene átalakítani, objektívebbé tenni, és aztán lehetne ilyen irányba elindítani ezt a felmentési indokot, továbbá szükségesnek tartjuk, hogy ne egyszeri értékelés esetén lehessen felmenteni, hanem minimum két egymást követő ilyen értékeléssel, mert ez lehetőséget adna arra, hogy a munkavállalónak a munkavégzés minőségét javítani lehessen, illetve az életpályamodellhez egy foglalkoztatási biztonság hozzátartozik. A közszférában ezt is biztosítaná, hogy ne az legyen, hogy egyik hétről a másikra egy értékelés miatt fel legyenek mentve.
Itt hívnám fel a figyelmet, hogy van egy komoly inkonzisztencia a törvényjavaslatban. A 2. § kimondja, hogy a 8. § (2) bekezdése úgy hivatkozik, hogy kormánytisztviselő jogviszonyát meg kell szüntetni, míg a 8/B. § (1) bekezdése szerint a fentiek fennállása esetén felmentésre kerülhet. Tehát ez a “kell” vagy “lehet” probléma megjelenik a köztisztviselők kapcsán is a 17. § (2b) és a 17/D. § (1) bekezdésének szembenállásával.
A következő probléma a kormány-tisztviselői döntőbizottság létrehozása, amit az államtitkár úr expozéja alapján belső jogorvoslati fórumnak aposztrofál. Ezt mi szimplán időhúzásnak tekintjük, ugyanis amennyiben nem ért egyet a munkavállaló az ott hozott döntéssel, márpedig vélhetően, ha a munkáltató fel akarja menteni, akkor a kormány-tisztviselői döntőbizottság, tekintve, hogy ezt nem lehet egy független döntőbizottságnak tekinteni, nyilvánvalóan helyben fogja hagyni, tehát a következő lépés a munkaügyi bíróság lesz, innentől kezdve az egész csak annyit változik, hogy még hónapokkal vagy évekkel hosszabbra nyúlik a jogorvoslati folyamat.
Engedjék meg, hogy itt egy kicsit a vélemények alapján, akik éltek abban az időben, elmondjam, hogy ez mindenkit a pártállami idők munkaügyi döntőbizottságára emlékeztet annyi különbséggel, hogy a vélemények szerint az sokkal függetlenebb volt, mint ez. Legfőképpen azért érthetetlen ennek a bizottságnak a felállítása, merthogy a törvény a jogértelmezési zavarokat nem tisztázza, tehát nem ad olyan megoldást, amely kapcsán, mondjuk, a munkaügyi bíróságok is könnyebben dönthetnének, illetve ha az volt a célja, hogy tehermentesítse a munkaügyi bíróságokat, azt sem valósítja meg, hiszen lehet, hogy egyszer az első, a bevezetéskori folyamatban leveszi az új perek terhét időlegesen, de a rendszer beéri önmagát, tehát idővel ugyanott fogunk tartani.
Ez egy háromtagú tanácsot jelölne ki mindenhol helyileg az adott problémára, illetve jogorvoslatra egy panasz kapcsán. Egy főt a munkáltató bíz meg, egy főt a panaszos választ, az elnököt pedig a kormány-tisztviselői döntőbizottság küldi, és szavazattöbbséggel döntenek, tehát nyilvánvalóban van két munkáltatópárti és egy munkavállaló-párti, innentől kezdve már nyilvánvaló a döntés, illetve abszurd helyzetként felmerül, hogy nem valósítja-e meg a bizalomvesztés felmentési indokát az a munkavállaló által megbízott tag, aki szembeszavaz a munkáltató megbízottjával, hiszen itt elvileg nézetkülönbségek lehetnek.
A kérdés lehet a szakmai lojalitás. Tehát innentől kezdve mind a három ember kénytelen a munkáltató mellett szavazni, különben esetleg ő lehet a következő felmentett a vezetői bizalomvesztés címszó alatt. A megoldás esetleg egy független elnök lehetne, de még így sem látjuk sok értelmét ennek az egész bizottságnak.
(11.50)
A harmadik - ezt igazából csak érdekességképp, elgondolkozás szintjén -, hogy a kormánytisztviselők áthelyezhetőségének kizáró okai között, illetve feltételként van, hogy kettő óra, illetve másfél óra utazási időn belül kell lennie az áthelyezés helyének, tíz év alatti gyermek esetén másfél óra.
Pontosan mi is az utazási idő? Tehát ezt hogy definiálják, mert ez nincs benne, ez megint egy pontatlan megfogalmazás, mi számít bele? Például az beleszámít-e, hogy a cigánybűnözés keretei közt napi szinten ellopott vasúti kábelek miatti folyamatos késések, amikor mondjuk, a 20 perces menetidő 50 perc vagy másfél óra, ez beleszámít-e az utazási időbe? Ez egy szokásos, értelmezhetetlen, betarthatatlan, de elviekben jól hangzó szabályozás.
Aztán amit kifejezetten aggályosnak tartunk, de már megszoktuk, a jogalkotási elvek tekintetében elfogadhatatlan, hogy megint egy törvénymódosítás keretein belül mindenhez hozzányúlnak. Tehát az alkotmánybírósági döntés miatti sürgető hatály égisze alatt be akarják hozni a tárcaközi céljuttatások szabályozásától kezdve a kutatói céljuttatást, a pályázati rendszer átalakítását, illetve a központi államigazgatási szervek és a kormány tagjainak jogállásáról szóló törvény módosítását is, az illetménykiegészítés módosítását.
Tehát mi indokolja, hogy ezen egy módosítás keretei között ennyire eltérő és a témától független dolgokat is szabályozni akarjanak? Ez megint egy ilyen salátajellegű szabályozásnak tűnik, ahol bár vannak benne jó részek, de megint azt tudjuk mondani, hogy ezt nem lehet így megszavazni, egyrészt a jogalkotási elvek miatt, másrészt mert egyszerűen méltatlan, hogy megint egy füst alatt mindent gyorsan lerendezünk.
Ez is az arrogancia egy megnyilvánulási formája, hiszen az ellenzéknek úgy sincs beleszólása, kétharmaddal mindent lehet- akkor minek húzzuk az időt, és minek akarjunk külön érdemi vitát minden egyes ilyen témáról?
Tehát sem a joghézag betöltésére tett javaslattal, sem a jogalkotás ilyen módjával nem értünk egyet, ezért a Jobbik ezt nem tudja megszavazni. És amíg valóban jobbat nem sikerül alkotni, addig az eredeti köztisztviselői törvényben lévő felmentési lehetőségeket tartjuk szükségesnek visszaállítani, mert a panaszokból tudjuk, hogy ha felmenteni nem is, de kellő ellehetetlenítéssel elűzni mindenkit lehetett már eddig is, ahogy tették is sok esetben, akit akartak; bár kétségtelenül hosszabb időt vett igénybe, és többe került.
Tudjuk, hogy nem egyszerű megoldást találni, mert az egyik fél mindenképp kiszolgáltatottabb lesz, mint a másik, de a jelen tervezet durván és egyoldalúan a munkavállalókat helyezi kiszolgáltatottabb szituációba, a Jobbik pedig pontosan a családok és az egyének egzisztenciális védelme miatt, hogy egyik napról a másikra ne lehetetlenüljenek el, ezt elfogadhatatlannak tartja.
Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)
