DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT (Veszprém, Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Általános vitáról lévén szó, én is néhány általános elméleti megfontolást szeretnék megfogalmazni annak erősítésére, hogy a 2010-ben létrejött új kormány miért gondolta azt, hogy ezen a területen változtatásokat kíván megvalósítani.
Itt már a vita során is elhangzott az, hogy egy speciális, különös munkavégzésről van szó, ahol különös körülmények között, különös szabályok alapján végzi tevékenységét mind a két oldal, a munkáltató és a munkavállalói oldal is, a munkáltató esetében az állam vagy annak képviseleti szerve, míg a munkavállaló esetében e tekintetben a kormánytisztviselő vagy a köztisztviselő. Ez a kiinduló alap, és nyilván a korábbi időszakban is ez alapozta meg azt, hogy a munka törvénykönyvétől eltérően más törvény speciális szabályokat fogalmazzon meg a munkavégzés esetében is.
Mi volt az általános gyakorlat ez esetben? Ha munkaügyi vitára került sor, akkor tíz esetből kilencben a munkavállaló lett a per nyertese azokban az esetekben, amikor a munkáltató azt szerette volna bizonyítani, hogy a munkavállaló nem megfelelően végzi a tevékenységét. Ezt mondhatjuk úgy is, hogy ez esetben ez egy nagyon jó védő körülmény volt, hiszen mégiscsak, az erőfölényt tekintve is a munkavállaló van kevesebb lehetőség között, míg a munkáltató mögött ott van természetesen az állam és annak minden eszköze. Azonban ezek az esetek, és ez az általános gyakorlat, mert aki találkozott ezzel a lehetőséggel a másik oldalon, tehát nemcsak a köztisztviselő vagy kormánytisztviselő oldalán, hanem a túloldalon is, például a végrehajtó hatalom képviselőjeként is... - akkor tudja, hogy két dolog miatt volt probléma ez az általános gyakorlat. A munkáltató részéről probléma, mert nem tudja végrehajtani megfelelően a feladatát.
Miről is van szó? Végrehajtó hatalom lévén ő abban érdekelt, hogy azoknak a törvényi előírásoknak, amelyek az ő tevékenységét szabályozzák, mindenféleképpen érvényt szerezzen, sőt azokat a szabályokat általánosságként a mindennapi gyakorlatba is átültesse. Ha azonban azzal az esettel találkozott, amely szerint ebben a tevékenységében pontosan egy nem megfelelő munkavégzés miatt nem tudja ezt az elvárható szinten teljesíteni, akkor ez problémát okozott a munkáltató esetében; teszem hozzá még egyszer, ilyenkor természetesen az államról, illetve annak képviseleti szervéről van szó.
De úgy gondolom, hogy ez az általános gyakorlat, amit felvázoltam, problémát jelentett a munkavállaló részéről is, hiszen nekem szent meggyőződésem, és általánosságban is azt tapasztaltam, hogy a kormánytisztviselők, köztisztviselők döntő többsége, elsöprő többsége magas színvonalon, nagy szakmai gyakorlattal, évek óta, évtizedek óta ezen a területen dolgozva végzi ezt a tevékenységet. Ennek megfelelően ilyenkor egy kisebbség, amely nem tudja, azért, mert talán nem alkalmas, vagy nem akarja végrehajtani megfelelő színvonalon ezt a tevékenységet... - akkor ez probléma ezen az oldalon is, hiszen azt a jó hírnevet bontja le, amely egyébként a döntő többség által, az elsöprő többség által felvázolva lehet.
2010-ben az új kormány, amikor létrejött, és meghirdette azt, hogy a közigazgatás területén is egy új szemléletet, a jó állam szemléletét szeretné a gyakorlatba átültetni, azt gondolom, hogy akkor méltán volt ez a kormány részéről is elvárás, illetve feladat, hogy ezen a területen változtatásokat hajtson végre. Én azt gondolom, hogy ez azzal indokolható elsősorban, hogy csak abban az esetben lehet sikeres ez az új elmélet, csak akkor tud ez a gyakorlatba átültetve megvalósulni, hogyha valóban, a kormánytisztviselők esetében, akik speciális feladatokat látnak el, speciális körülmények között, megteremti ezt az új szemléletet.
Tegyük hozzá, hogy hétköznapi emberként a mindennapok ügyeit intézve mi is jó néhány esetben találkozhattunk azzal, hogy ebben a bürokratikus rendszerben, amely egyébként a közigazgatást jellemezte az elmúlt időszakban, jó néhány olyan feltételnek kell megvalósulnia, amely tényleg arra mutat a hétköznapi emberek számára is, hogy itt a kormánytisztviselők és a köztisztviselők nem bonyolítani szeretnék ezeket az ügyeket, hanem valóban megoldani a legjobb körülmények között, a legjobb feltételekkel és adott esetben viszonylag rövid időtartam alatt. Ennek megfelelően, hogyha nem vesszük figyelembe ennek a speciális munkavégzésnek a másik oldalát, amely szerint egy állam, amikor bizonyos döntéseket meghoz, és azt a gyakorlatba átültetve a legmagasabb színvonalon szeretné visszalátni, hogyha nem teremtjük meg az állam vagy annak képviselői számára azt a lehetőséget, a végrehajtói oldalon megkövetelve azt, hogy a lehető legmagasabb színvonalon valósuljanak meg a gyakorlatban ezek a feladatok, akkor tévúton járunk.
(12.10)
Akkor valóban azt láthatjuk, mint az elmúlt időszakban, hogy hiába van egy jó döntés ezen az oldalon, a gyakorlatba átültetve nem tud vagy nem akar megvalósulni. Azt gondolom, hogy ez esetben kell ezt mindenképpen figyelembe venni, amikor az államnak, az új kormánynak azt a törekvését láttuk, hogy változtatni kíván ezeken a szabályokon. Azt gondolom, hogy egy általános gyakorlatot mindenkinek tudomásul kell vennie, és számomra ez a kiinduló alap. Meglátásom szerint nem létezik olyan döntéshozó, bármely végrehajtó szerv élén álló vezető, aki ne abban lenne érdekelt, hogy neki olyan kormánytisztviselői, olyan köztisztviselői legyenek, akik több évtizede magas színvonalon, nagy szakmai gyakorlattal rendelkezve tudják az ő munkáját segíteni. Azt gondolom, hogy ilyen vezető nem létezik, hiszen mindenki abban érdekelt, hogy ez a végrehajtói oldalon is ilyen magas színvonalon megvalósuljon, hiszen ez lesz az alapja minden tekintetben.
Tehát ha ezeknek a változtatásoknak a hátterét nézve, valaki azt gondolja, hogy bárki a jelenlegi kormányzat részéről akár kormány-tisztviselői vagy köztisztviselői oldalon abban lenne érdekelt, hogy olyan nagy szakmai gyakorlattal rendelkező, a munkáját magas színvonalon végző tisztviselőt szeretne elbocsátani, mert az ő számára ilyen vagy olyan formájában nem megfelelő, akkor tévúton jár. Mindezek alapján kell értelmezni a kormány ezen törekvéseit.
Azt gondolom, az Alkotmánybíróság döntése is megerősítheti a kormányt a tekintetben, hogy a jogalkotó széles körű szabadsággal rendelkezik abból a szempontból, hogy kialakítsa a munkavégzés ezen speciális körülményeit. Ez az újfajta változat, azt gondolom, minden esetben ez irányba mutat, és nagyon bízom abban, hogy ez az általános gyakorlat később a bírói gyakorlatba is átültetve megfelelő feltételeket tud létrehozni mind a munkavállalói, mind a munkáltatói oldalon is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
