DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt nem csodálom, hogy a vezérszónoklatra rendelkezésre álló 20 percből Vas Imre képviselőtársam mindössze 4 perc 35 másodpercet költött el, mert erről a törvény-előterjesztésről több jót mondani igazán nem lehet, úgyhogy az ön teljesítménye így is tiszteletre méltó, képviselő úr.
Demokratikus jogállamban egy ilyen esetben, amikor a kormánytisztviselőkről, majd a köztisztviselőkről szóló törvény esetében is az Alkotmánybíróság megsemmisíti az indokolás nélküli felmentésekre vonatkozó szabályt nagyon súlyos érvekkel, akkor legalábbis annyit illett volna mondania a kormánynak, hogy bocsánat. Nem az ellenzéktől, mert mi ezt megmondtuk előre, nem tőlünk, hanem azoktól a kormánytisztviselőktől, köztisztviselőktől, akiket indokolás nélkül kirúgtak, és akiknél nem voltak hajlandóak még csak nyitottan gondolkodni sem arról, hogy hogyan tudnának nekik jogorvoslatot biztosítani, miközben az Alkotmánybíróság feketén-fehéren bebizonyította, hogy amit önök csinálnak, az alkotmánysértés.
De megvan ennek is az oka, hogy miért nem tette meg ezt a Fidesz-KDNP-s kormány, ez nem véletlen. Nem gondolom, hogy az ott dolgozó jogászok, akár az államtitkár úr, akár tanult kollégái ne tudták volna nagyon pontosan, hogy amit csinálnak, az alkotmánysértés. De ezt tudatosan csinálták, mégpedig azért, mert a politikai zsákmányszerzés, a totális hatalomkoncentráció eszközeként akarták ezt az intézkedést alkalmazni, s úgy gondolták, hogy ha az érintetteknek ez majd nem tetszik, az Alkotmánybírósághoz fordulnak, az Alkotmánybíróság ezt jól meggondolja, jogászkodik egy kicsit, oszt’ jó napot. Ismerjük ezt a logikát, az önök miniszterelnöke ezt a logikát a jogállamra nézve a választások esetében, a választási szabályokra nézve egyszer már elmondta.
Nos, ilyen politikai környezetben született meg ez a törvénymódosítás, amelyet, talán nem kell nagy fantázia ahhoz, előre megmondom, a Magyar Szocialista Párt nem fog támogatni. Nemcsak az előzmények miatt nem fogja támogatni, hanem amiatt sem, ami ebben benne van, ami a tartalma. Mert egyébként, miközben az előzményeket politikailag rendkívül erőteljesen kritizáljuk, ha a kormánytöbbség egy picinykét magába szállt volna, és azt gondolta volna, hogy megpróbál egy tisztességes reparációt elvégezni, akkor ez még akár támogatható lenne. De nem ez történik, hanem az történik ezzel a törvénnyel, hogy ugyanazt a célt, jelesül, hogy a kormánytisztviselőket és a köztisztviselőket önálló szakmai tartás nélküli, alávetett szolgai helyzetbe hozzák, nos, ezt próbálják meg más eszközökkel elérni.
Én tehát azt gondolom, hogy ezek az új intézmények, amelyekről itt kormánypárti képviselőtársaim beszéltek, csak ezt a kiszolgáltatott helyzetet, a kormánytisztviselők, köztisztviselők kiszolgáltatott helyzetét erősítik. Ezért nem véletlen az, hogy Rétvári államtitkár úr, aki egyébként felkészült jogász, és kiválóan tud replikázni fejből is, ha éppen úgy hozza a sors, most mélyen a papírjába bújva, mintegy szégyenkezve elmotyogta, hogy miről is szól ez a törvénytervezet. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Ez nem véletlen. Úgy látom, ezek a mondatok mintha egy picit felhergelték volna a fideszes képviselőket. (Zaj, derültség a kormánypártok soraiban.) Lehet majd megvédeni a vitában az álláspontot, kedves képviselőtársaim, nekem bizonyítékaim vannak arra nézve, amit állítok.
Először is az új intézményről, erről a kormány-tisztviselői döntőbizottságról, a törvénytervezetről az államtitkár úr is beszélt. Ez gyakorlatilag arról szól, hogy a miniszterelnök a törvény szerint kinevez egy bizottságot, amelyikhez fordulniuk kell a kormánytisztviselőknek; ha egyébként a felmentésükkel kapcsolatosan valamilyen jogi aggodalmuk van, ha úgy gondolják, hogy ez nem helyénvaló, akkor úgynevezett belső jogorvoslati lehetőségként az újonnan létrehozott kormány-tisztviselői döntőbizottsághoz fordulhatnak.
(11.30)
Azzal indokolják ezt, hogy a munkáltatói intézkedések megalapozottságának vizsgálata sajátos szakértelmet és tapasztalatot kíván, valamint gyors és költséghatékony eljárás lefolytatását igényli, és ezt fogja majd megtenni ez az új döntőbizottság.
Államtitkár Úr! Ha egy kormánytisztviselő még nem fél eléggé ebben a fenyegetett helyzetben, amiben most van, meg amibe majd az új törvény hozza, akkor még egy ilyen bizottság elé citálni, mielőtt egyébként bírói jogorvoslatért fordulhatna, azt gondolom, hogy tovább erősíti ezt a jogos félelmet és ezt az alávetettséget. Úgyhogy a rossz emlékű abortuszbizottságot idézi; ha valaki még nem félt eléggé attól, ami történni fog vele, akkor még ennek a bizottságnak egy ilyen lehetőséget biztosítanak.
A miniszterelnök nevezi ki a közigazgatási és igazságügyi államtitkár javaslatára, és egyébként pedig rendkívül komoly és magas fizetést kapnak majd ezek az emberek. Szijjártóval élve, pofátlanul magas fizetésért fogják ott a kormánytisztviselőket tovább riogatni, hogy mi fog még velük történni, ha egyébként nem úgy tesznek, ahogyan azt a kormány elvárja.
Van egy következő intézmény, amelyet ugyancsak nagyon erős kritikával kell illetnünk. Ez a bizalomvesztés intézménye mint felmentési ok. Az Alkotmánybíróság is kimondta, de a korábbi, köztisztviselőkre vonatkozó szabályozásnál a felmentés indokának fontos szempontja volt, hogy valósnak és okszerűnek kell lenni - valósnak és okszerűnek. Mindkettő olyan objektív kategória, ami objektíve bizonyítható. A bizalomvesztés pedig olyan szubjektív kategóriára épül, amikor is akkor van bizalomvesztés, és akkor fel kell, illetve lehet menteni a kormánytisztviselőt, ha megszegi a kötelezettségét, amely szerint feladatait szakmai lojalitással köteles ellátni. Megfoghatatlan és igazából arra alkalmas és jó, ha valakitől meg akarnak szabadulni, és a kormány meg akar szabadulni attól a kötelezettségtől, hogy valós és okszerű felmentési indokként ezt megindokolja, akkor erre a gumiszabályra gyakorlatilag bármit rá lehet húzni, és a köztisztviselők és kormánytisztviselők alávetettségét és félelemben tartását ez a szabály csak tovább erősíti.
Ugyancsak kritizálnunk kell és kritikával kell illetnünk az új kiválasztó rendszert, a meghívásos eljárást. Ez teljesen ellehetetleníti a pályázati rendszert. Ez a rendszer kvázi kiváltja, és azt gondolom, hogy egy olyan új befolyásolási lehetőséget teremt, amelyet nem tartunk indokoltnak ebben a rendszerben.
Az előbb már, amikor a bizalomvesztés intézményének, illetve mint felmentési ok kritikáját elmondtam, akkor is azzal érveltem, hogy ez egy szubjektív megítélés alá eső és az érintetteket erőteljes kiszolgáltatott helyzetbe hozó szabályozás.
De még azt is szeretném ehhez hozzátenni, hogy a bizonyítási eljárások ellehetetlenülését is ki fogja ez váltani. Ezek az új szabályok bizonyítandó azt az állításomat, hogy még inkább alávetett helyzetbe hozzák a kormánytisztviselőket, köztisztviselőket, azért is nehéz helyzetbe hozzák őket, mert egyszerűen az eljárások pont a gumiszabályok és a megfoghatatlan szabályok miatt egészen ellehetetlenülnek.
Az, hogy ez a törvénymódosítás a vezetők, illetve a kormány, a különböző vezetői szintek hatalmát erősíti, teljesen ellentmond a korábbi életpályamodelleknek. A bizottsági előadóknál ellenzéki képviselőtársaim és Kaufer Virág képviselő asszony is beszélt arról, hogy az életpályamodell, illetve az a célkitűzés, amelyet a kormány a szavakban elmond, ahhoz képeset teljesen ellentétes intézkedések történnek, hiszen ez az új törvényjavaslat a kormányt erősíti, a munkaadói pozíciót erősíti, és egyáltalán nem felel meg annak az elvárásnak.
Ha életpályamodellt akar építeni a kormánytisztviselők, köztisztviselők tekintetében a kormány, akkor nyilván a többletkötelezettségekért cserébe többletjogosítványokat ad. Az arányosság rendkívül fontos lenne. A köztisztviselőket még a korábbi hatályos szabályozásnál is azért illették meg többletjogosítványok, mert nagyon súlyos többletkötelezettségek terhelik. Ezért kell, hogy ez egy sajátos munkajogviszony legyen, és ne munka törvénykönyve szabályozza, hanem egy másik jogviszony keretében nyer szabályozást. Ez az arányosság itt egyáltalán nem sejlik föl. Ez a törvény minden tekintetben a kormányt és a vezetőket erősíti. Ezért azt gondolom, hogy ha nyitottnak mutatja magát a kormány módosító indítványokra, mi ezen mindenképpen szeretnénk változtatni.
Amit nagyon erős kritikával szeretnénk ugyancsak illetni, ez az ezzel kapcsolatos érdekegyeztetés. Utaltam arra a bizottsági kisebbségi előadói véleményben elmondott mondataimban, hogy ennek az előzetes egyeztetése az érdekképviseletekkel egyáltalán nincs rendben. De amikor megkérdeztem az előterjesztőt és az előterjesztőt ott képviselő Hazafi főosztályvezető urat az alkotmányügyi bizottság ülésén, hogy mi volt a véleménye a szakszervezeteknek, az érdekképviseleteknek erről a tervezetről, erre a kérdésre nem kaptam választ. Az expozéban az államtitkár úr sem beszélt erről.
Azt elmondták, hogy áprilisban volt két-három egyeztetés, és hogy még lesz is, ebből rendkívül éles logikával arra tudtam következtetni, hogy még nincs megegyezés, ha még akarnak egyeztetni, tehát azt gondolom, hogy egy nagyon komoly, az Alkotmánybíróság által nagyon komolyan megkritizált ilyen szabályozás után az legalább elvárás lenne, hogy a munkavállalók érdekképviseleteivel ebben a módosításban meg tudjanak állapodni. Vagy ha nem tudnak megállapodni, legalább tegyenek kísérletet rá, és az pedig minimum elvárás, hogy a jogalkotó - jelen esetben az Országgyűlés - megismerje ezeket a véleményeket, megismerje ezeket a kritikákat, ha vannak ilyenek, és a tartalmát tekintve joggal következtetünk arra, hogy vannak ilyen kritikák.
Az egész törvénymódosítás tehát azért elfogadhatatlan a Magyar Szocialista Párt számára, mert jóllehet formálisan megoldja azt a problémát, amit az Alkotmánybíróság fölvetett, de szellemében, szellemiségében a kiszolgáltatottságot, az alávetettséget, a fenyegetettséget erősíti.
Zárásként szeretnék elmondani önöknek Kaposvárról, az én választókerületemből, ahol én élek, egy példát, hogy hogy működik most a fideszes hatalom. Ott valamilyen oknál fogva úgy döntött a fideszes városvezetés - leginkább személyesen a polgármester -, hogy becsuk egy iskolát, megszünteti a Toldi Általános Iskolát és Gimnáziumot. Nem ennek a szakmai tartalmáról akarok beszélni, mert az is elfogadhatatlan egyébként, de a példa mást kíván igazolni.
(11.40)
Ebben a városban soha nem látott erővel megszerveződött egy civil közösség, a szülők és a diákok, és nagyon komoly erővel kimondták azt, hogy ezt az eljárást ők elfogadhatatlannak tartják, a döntés tartalmát is, de az eljárást még inkább. Amikor a közgyűlés ülésén ezt az előterjesztést tárgyalta a kaposvári képviselő-testület, akkor az egyik fideszes képviselő, nem is akárki, az oktatási bizottság elnöke, erős alákérdezéssel megkérdezte a polgármestertől, hogy nem gondolja-e a fideszes polgármester, hogy mégiscsak felháborító dolog az, hogy az önkormányzati pénzből, azaz közpénzből működő iskola pedagógusai úgymond segítenek egy ilyen civil szerveződésnek, hogy ők megszervezzék azt, hogy elmondják, hogy küzdjenek az igazukért, mert nem más történt. Semmi jogsértést nem követtek el, egyszerűen a nyilvánosság előtt küzdöttek az igazukért, mert ők úgy gondolják, hogy ezt az iskolát meg kell menteni. Nos, megkérdezte ez a bizottsági elnök, hogy nem gondolja-e a polgármester, hogy itt bizony a pedagógusoknál sort kellene keríteni valamilyen felelősségre vonásra, hogy hogyan képzelik, hogy ők segítenek egy ilyen civil szerveződésnek információval, ezzel, azzal, amazzal.
Már maga a kérdésfeltevés is egészen elképesztő volt, de annyi hatást bizonyára elért, hogy azok a szerencsétlen pedagógusok, akik egyébként nem tudják, hogy hol lesz a munkahelyük egy év múlva vagy két év múlva, vagy lesz-e egyáltalán munkahelyük, ötször is meggondolják azt, hogy a fideszes hatalmasságokkal szemben fel merjék-e emelni a hangjukat. Nos, azt gondolom, ez a történet is jól alátámasztja, hogy hogyan közelít most a közszférához, a széles értelemben vett közszférához ez a kormányzat és ez a hatalom.
Ez a törvénymódosítás nem hoz egyensúlyt, nem hoz nyugalmat. Formálisan ugyan megfelel az Alkotmánybíróság elvárásának, de a kormánytisztviselők, a köztisztviselők alávetettségét erősíti, és meggyőződésem szerint ilyen módon a közigazgatás hatékonyságát is gyengíti, ugyanis félelemben tartott, elbizonytalanított emberek nem fognak tudni magas színvonalú és hatékony munkát végezni. Ezért ez a törvényjavaslat káros, és a Magyar Szocialista Párt nem fogja megszavazni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
