DR. SZAKÁCS IMRE
DR. SZAKÁCS IMRE
DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy akik régóta, a rendszerváltoztatás óta figyelemmel kísérjük a közszolgálati szektor fejlődését és az ebben való különböző jogszabályi alakításokat, nagyon jól tudjuk, hogy milyen helyzet alakult ki. Ugye, 1990-ben, a rendszerváltoztatás után az állam nyíltan bevallotta, hogy nem képes a versenyszférával egyező vagy azzal versenyképes béreket, fizetéseket biztosítani a közszférában, ezért '92-ben a közalkalmazotti, illetőleg a köztisztviselői törvényben és az ahhoz kapcsolódó illetmény-előmeneteli rendszerben úgymond egy alacsonyabb bérezésért kiszámítható és biztos életpályamodellt kívánt felvázolni.
Az elmúlt 20 évben, el lehet mondani, az akkor fölvázolt modell nem vált be, illetőleg nagyon sok módosításon esett keresztül. De azt a problémát nem kezelte, hogy a különböző kormányok alatt a közszolgálati szakszervezetek, illetőleg a különböző lobbiérdekek mindig becsempésztek valami olyat négy évről négy évre, ami erősítette és egyre nehezebbé tette azt, hogy a nem alkalmas, a feladatot végrehajtani nem akaró, úgymond csak elücsörgő köztisztviselőktől megváljanak. Legyenek ezek a központi közigazgatásban, a minisztériumokban vagy a hozzá tartozó háttérszervezetekben, akár pedig az önkormányzatoknál, nagyon nehéz volt a bíróság előtt is védhető módon megszabadulni tőlük. Ezért kísérletet tesz ez a törvény arra, hogy ezen a helyzeten változtassunk, és ténylegesen a közszolgálatba olyan köztisztviselők, illetőleg kormánytisztviselők kerüljenek be, akik végre tudják hajtani a feladatokat.
Majd folytatnám egy következő kétpercesben, elnök úr, köszönöm.
