GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Volner János képviselőtársam mondott konkrét példákat, azt mondta, a takarítónőkig vagy takarítókig mindenkit. Én olyan példát is tudnék mondani most, amely arról szól, ahol a takarítókat is kirúgták, mert egy érdekcsoport hozza a saját embereit. Szóval, nagyon nagy a baj, ha már nem a köztisztviselői, a kormány-tisztviselői, hanem bármilyen szinten azzal találjuk magunkat szemben, hogy mindegy, kiről beszélünk, csak és azok, akik a mi érdekkörünkbe tartozók, lássanak el bizonyos tevékenységeket.
Most ránéztem Ódor Ferenc képviselőtársamra, aki megérkezett, és eszembe jutott, hogy annak idején - személyes példákat nem akarok idehozni, csak egy gondolat említése -, amikor Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a munkaügyi központ igazgatója voltam, és az én felállításom, vezetői megbízatásom visszavonása, kirúgásom megalapozása zajlott, visszagondolok arra, hogy hogyan és miképpen történt. És tényleg nem akarok ilyen felütést tenni, de azt kell mondanom, hogy ott is az volt a jellemző és adott, hogy: indoklás? Az minek?
Nem Ódor Ferenc volt az, akivel nekem ebben bármit is beszélnem kellett volna, csak azért említettem, mert ő akkor a megyei közgyűlés elnöke volt, és viszonylag normális, jó emberi kapcsolatban voltunk - vagyunk ma is -, és ő is azt mondta akkor, amikor beszélgettünk, hogy: hát, a politika az ilyen. Na de az, hogy egy adott ember, egy miniszter, bárki, akinek jogosítványa van a kezében, amikor felmentést tesz, akkor meg se alapozza mindazt? Amikor kérdésre vonatkozóan az a válasza, hogy csak? Vagy éppen, ha bővebb választ akarok, mondani, akkor az a válasza, hogy a politikai erők nem kívánnak magával együtt dolgozni? Nem a szakmaiságot vitatták el, hanem azt, hogy van identitástudata az embernek.
A személyes példákról ennyit. Sok mindent tudnék még, más személyes példákat mondani, csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem jó, ha ezt a pályát futjuk, akár a közigazgatás, akár a kormánytisztviselők vonatkozásában.
Köszönöm szépen.
