KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY (LMP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika frakciója sem tudja támogatni ezt a javaslatot, és ha már kultúráról van szó, akkor hadd hivatkozzak egy nagy íróra, Lázár Ervinre, és neki is A lyukas zokni című meséjére. Ez a mese arról szól, hogy van egy zokni, ami kilyukad, és a lyuk azt állítja magáról, hogy ő sokkal szebb, mint a zokni, ennek megfelelően elkezd egyre jobban terebélyesedni, majd a végén mind a ketten megszűnnek, hiszen a lyuk zokni nélkül értelmezhetetlen.
Sajnos, egy kicsit ez történik most ezzel a közpénzügyes törvényjavaslattal kapcsolatban is, amiben eleve volt egy pici lyuk, és ezeket a szigorú szabályokat az eredeti törvény sem alkalmazta a nemzeti civil alapprogramra. És végül is most ezt a lyukat tágítjuk egy picit tovább azzal, hogy akkor most már nemcsak a nemzeti civil alapprogramra vonatkozik az a fajta szabályozás, hogy a döntés-előkészítésben részt vevő szervezetek is pályázhatnak, illetve nyerhetnek pályázati támogatást, hanem most már bevesszük a Nemzeti Kulturális Alapot is.
(19.40)
Nem állítom, hogy a problémafelvetésben ne lenne ott a létező probléma, és valóban, amit L. Simon László képviselőtársam nyilatkozott az Indexnek, hogy tudomásul kell venni, hogy ez egy kis ország, kicsi a szakma, és mindenki mindenkit ismer, ez biztosan igaz, ezzel együtt is én biztos vagyok abban, hogy lehetne olyan megoldást találni erre a problémára, ami valamifajta rotációs eljárással lehetővé tenné azt, hogy a pályázatok szakmai színvonala úgy maradjon magas és szakmailag megalapozott, hogy közben ilyen típusú összeférhetetlenségekre nem kerítünk sort. Azért nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, mert valószínűleg ez másféleképpen is kezelhető lenne, és még egy lépést teszünk arra, hogy ezeket az összeférhetetlenségi szabályokat a végtelenségig tágítsuk, és a végén tulajdonképpen az egész törvény egy óriási lyukká változik.
Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy 2008-ban, 2008 végén egy MSZP-s javaslatra már módosították ezt a törvényt, nem a Nemzeti Kulturális Alappal kapcsolatosan, hanem tulajdonképpen önkormányzati, civil kulturális pénzek elosztása kapcsán. Véleményem szerint az a törvénymódosítás ennél is kisebb jelentőségű volt, és bár elfogadta a parlament, Sólyom László köztársasági elnök visszaküldte a parlamentnek megfontolásra, és végül vissza is vonták a javaslatot. Én azt gondolom, hogy azok az érvek, amelyeket a köztársasági elnök úr a Szili Katalin házelnöknek írott levelében, illetve az Országgyűlésnek írott levelében hangoztatott, azok ennél az esetnél is igazak, ugyanakkor ott is voltak nyomós érvek arra, hogy enyhítsük a szabályokat, azt írta: “Mindez nem indok arra, hogy a közpénzekből nyújtott támogatások egy részénél akár csak elvileg is ugyanazok lehessenek a döntéshozók és a támogatottak.”
Azt gondolom, hogy ez az elv itt is el kell hogy maradjon, és amit a Nemzeti Kulturális Alap általam nagyra tartott elnöke, Jankovics Marcell nyilatkozott, hogy meg kell bíznunk a kurátorok tisztességében, én azt gondolom, hogy erre mindig lehet hivatkozni, és én nem is vonom kétségbe senkinek a tisztességét, sem a kurátorokét, sem pedig az ezt a módosítást indítványozó képviselőtársaimét, ugyanakkor azt látni kell, hogy egy átlátható államban az egyes döntéshozók tisztességére nem lehet alapozni. Egy átlátható államban a struktúrákra, a szabályokra kell alapozni, azoknak az átláthatóságára, és akkor akkor is jól működik a rendszer, hogyha azok a kurátorok igenis tisztességtelenek. Sosem lehet tudni, ne hozza úgy az élet, hogy olyan kurátorok is dönthessenek pénzek fölött, akik kevésbé tisztességesek, mint a mostaniak. Ha olyan szabályok vannak, amelyek kellően szigorúak, akkor ez nem lesz probléma. Úgyhogy sajnos ezt a módosítást nem tudjuk támogatni, de támogatunk minden olyan javaslatot, amely úgy oldja meg ezt a problémát, hogy nem sérülnek az átláthatósági elvek. Sajnos ez a javaslat nem ilyen, ezért sajnos nem fogjuk tudni támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Dr. Schiffer András tapsol.)
