LUKÁCS LÁSZLÓ
LUKÁCS LÁSZLÓ
LUKÁCS LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, kicsit későre nyúlt ennek a törvényjavaslatunknak a megbeszélése, de ez egy ilyen helyzet.
A hazai kulturális intézményrendszer kiemelkedő intézményei esetében felmerült összehasonlítás során nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzeti kultúra és a nemzeti civil pénzügyek alapjait szervező, irányító, bíráló eljárások ellentmondásosak. Érdemes és szükséges is azonos összeférhetetlenségi szabályokat alkalmazni, tekintettel arra, hogy a hatályos, közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi CLXXXI. törvény bevezetése is kifejezetten nemzeti közös nevező érvényesítését kívánja meg. “A hazai és uniós forrásokból megvalósuló fejlesztések sikere nemzeti érdek. A fejlesztési támogatások odaítéléséről és felhasználásáról döntő intézményrendszer átlátható működését biztosító jogszabályok megalkotása és érvényesítése ezért minden felelős hazafias közösségi erő közös érdeke és kötelessége. Jogos igénye Magyarországnak, hogy a nemzeti közös nevező érvényesítése érdekében a közpénzekből származó források felhasználásával és befektetésével megvalósuló fejlesztések ügye jogi, politikai védelmet kapjon a pártpolitikai vitáktól, illetve a kormányzati ciklusváltásoktól egyaránt.”
Közismert, hogy a Nemzeti Kulturális Alap 1993-ban jelentős szellemi erők összefogásával jött létre elkülönített állami pénzalapként, amely biztosította költségvetési és döntéshozói önállóságát. Az állami alapként való működtetés célja az volt, hogy a pályázati rendszer tartson távolságot a pályázatok elbírálásában részt vevők és a pályázók között, és a felmerülő összeférhetetlenségi kérdéseket a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény végső soron megnyugtató módon szabályozza. Az nem fordulhat elő ezután sem, hogy vezető tisztségviselő a saját pályázatát bírálja el. Induljunk ki abból a nyilvánvaló élethelyzetből, hogy akik a Nemzeti Kulturális Alap vagy a Nemzeti Civil Alap támogatását igénybe szeretnék venni, de a döntéshozatalban is részt vesznek, mert jelölés és választás útján erre felkérést kaptak, végső soron hátrányba is kerülnek az összeférhetetlenségi szabályozás miatt. Amennyiben ez a folyamat az NKA esetében továbbra is fennállna, hamarosan olyan személyeket kellene bevonni a kollégiumok munkájába, akiknek már-már semmi közük nincs a valós művelődési és művészeti tevékenységekhez, attól messze eltávolodva ítélnek meg kulturális kezdeményezéseket.
Hadd hozzak egy példát a borkultúra területéről. A borminősítések során a saját borokat is kóstolják és értékelik, ugyancsak a közvetlen beazonosítás lehetőségének kizárásával. Ezt gyakorlott, a szakmát mindennap megélő személyek végzik el, és semmiképpen sem azok, akik csak a pohár alján ringatózó bor látványát ismerik.
A közpénzekből nyújtott támogatások átláthatósága valóban nemzeti közérdek, de sajátos, hogy 2004 óta, az uniós csatlakozást követően öt helyezést rontott Magyarország a korrupciós világranglistán. Ez a tény elgondolkoztató, de azt tapasztaltuk, hogy az elmúlt szocialista korszak jellemzője és lételeme volt. Hiába születtek meg jogszabályok a közbeszerzésekre, a kurátori tevékenységekre, az átláthatóságra, ha azokat nem tartották meg.
Az NKA az egyik legfontosabb állami mecenatúra, kiváló személyiségek irányítják, feddhetetlenek, s meg kell és meg is lehet bízni a döntéshozatalukban. De a törvényjavaslat sem kíván többet, mint azt, hogy azonos mérce legyen minden állami támogatás megítélésében, azok se legyenek kizárva, akik aktív alakítói a közösségi művelődésnek, azok viszont igen, akik a törvényeket nem tartják be.
Kérem, hogy támogassák az előterjesztést, és támogassuk a magyar nemzeti kultúrát és civil kezdeményezéseket, és nagyon vigyázzunk a nemzeti közös nevezőinkre.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
