PICHLER IMRE LÁSZLÓ
PICHLER IMRE LÁSZLÓ
PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök az államtitkár úr felvezető mondatainak, gondolatainak, hiszen úgy gondolom, hogy ezáltal helyes mederbe terelte, tereli ezt a napirendi pontot és ezt a vitát. Én is úgy gondolom, ez arról szól, hogy ezzel a törvénymódosítással az összes olyan élsportoló jól jár, aki megérdemli azt, hogy külön díjazásban részesüljön.
A nemzet sportolója kitüntető címet a 2004-es sporttörvény hozta létre. Szeretném megjegyezni, hogy 2002-2006 között éppen eleget vitatkoztunk mi is a sporttal kapcsolatban, hogy egyáltalán hogyan lehetne díjazni az élsportolókat, és nem jutottunk dűlőre. Most végre van egy olyan törvénymódosítás, amit az előbb az államtitkár úr már elmondott - nem akarom megismételni -, hogy ez mennyire segíti az élsportolók anyagi elismerését. Ez lehetőséget adott arra, hogy 12, 60. életévét betöltött, a sportpályafutása során kivételes eredményeket elért és a magyar nemzet számára dicsőséget szerzett sportolót a nemzet sportolójává választhassanak. Ezt idézte a kormányfő szóvivője, megjegyezve, hogy a szükséges konzultációkat a kormány lefolytatta, a javaslatát ezek után alakította ki.
Az Országgyűlés december 6-án úgy módosította a sportról szóló törvényt, hogy egyidejűleg 12-nél többen is birtokolhatják a címet. Én azt hiszem, itt egy pillanatra megint meg kell hogy álljak, hiszen valamennyiünk előtt tudott az, hogy Polyák Imre halála után ketten aspiráltak, és a kormány nem akart egyértelműen különbséget tenni - nagyon helyesen -, hogy Grosics Gyula vagy Buzánszky Jenő, az Aranycsapat két legendája közül melyik kapja meg ezt a kitüntető címet, elismerést.
Éppen ezért döntött a kormány úgy, hogy 12-ről 13-ra emeli a nemzet sportolója cím birtokosainak számát. A miniszterelnök szóvivője emlékeztetett rá: a jelölés amiatt vált szükségessé, hogy az eredetileg 12 fős társaságban Polyák Imre olimpiai bajnok birkózó tavaly november 15-ei halálával megüresedett egy hely.
A törvénymódosítás általános indoklásában azt olvashatjuk, hogy a javaslat biztosítja azt az évek óta fennálló lehetőséget, hogy a törvényben meghatározott sport világeseményeken érmes helyezést elérő sportolók, valamint a felkészítésükben részt vevő sportszakemberek részére egyszeri juttatásként eredményességi támogatás legyen kifizethető. Figyelemmel arra, hogy a feladatot az elmúlt években a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány látta el, ezért a javaslat a hatáskört, a szükséges jogcím szerinti kiegészítéssel, ezen szervezethez telepíti.
A részletes indoklás 1. §-ában a javaslat meghatározza a versenyzők és a sportszakemberek részére eredményességi támogatásként kifizethető egyszeri támogatás legalapvetőbb jogosultsági feltételeit. A jogosultsági feltételek részletszabályait - a Magyar Olimpiai Bizottság által jóváhagyott módon - a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány kuratóriuma határozza meg.
Csak üdvözölni tudom a 2. §-nál elhangzó mondatokat. A javaslat szerint a jövőben megváltozik a nemzet sportolója cím jelölési rendje. A nemzet színésze címhez hasonlóan a nemzet sportolója cím birtokosainak javaslatára döntene a kormány a cím adományozásáról. A változtatást az is indokolja, hogy ezzel a döntéssel a cím birtokosai - mint sportszakmai szempontból leginkább érintett személyek - válnak jogosulttá a döntést megalapozó javaslat formális tételére.
(18.40)
A nemzet sportolóinak javaslatát a sportpolitikáért felelős miniszter terjeszti a kormány elé. A cím adományozásának részletes szabályait változatlanul a sportról szóló törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
A javaslat továbbá rendelkezik a cím elnyerésére egyidejűleg jogosult személyek legmagasabb számáról, azzal, hogy a továbbiakban a 12 főtől való eltérést nem teszi lehetővé. A javaslat a fentieken kívül szövegpontosító rendelkezéseket is tartalmaz.
Szeretném egy picit emlékeztetni képviselőtársaimat erre a két legendára, Grosics Gyulára és Buzánszky Jenőre, akik utoljára kapták most meg ezt a kitüntető elismerést. Grosics Gyula és Buzánszky Jenő, az Aranycsapat két legendás tagja számtalan meghívásnak tesz eleget. Többek között diákokkal találkoztak Szigetváron, a Zrínyi Miklós Gimnázium jubileumi ünnepségén. A sportoló gyerekek szájtátva hallgatták Grosics Gyula élménybeszámolóját, hitvallását a labdarúgás szeretetéről. Engedjék meg, hogy ebből idézzek egy-két sort.
“Az életemet a labdarúgásnak és a hazámnak szántam. Egy kisvárosból, Dorogról indultam. Édesanyám azt szerette volna, hogy pap legyek, magam sem álltam messze ettől a gondolattól, de a véletlen vagy talán a Gondviselés műve, hogy labdarúgó lettem. Ennek köszönhetően részese lehettem országos és világraszóló sikereknek. Méltán vagyok büszke arra, hogy az Aranycsapat tagjaként négy világklasszissal, Puskás Ferenccel, Kocsis Sándorral, Bozsik Józseffel és Hidegkuti Nándorral játszhattam egy csapatban. A mai generációnak nehezen érthető meg, hogy mennyire más politikai, társadalmi élet közepette lett a magyar válogatottból Aranycsapat. Az ország kényszerhelyzetben volt, a sport pedig emiatt sokkal hangsúlyosabbá vált. De a sikereket nem egyedül éltük meg, hanem 15 millió magyarral együtt.
Amilyen az ország, olyan a labdarúgása. Egy olyan mentalitású társadalomban, mint amilyen a miénk lett az elmúlt évtizedek után, miért lenne tisztességesebb egy labdarúgó, mint a közeg, amelyben él? Ma egy játékos kimegy a pályára, ledarálja az edzést, és már rohan is a saját ügye után.
Eszükbe sem jut, hogy egy olyan sportágat kellene szolgálniuk, aminek mindig fontos szerepe volt a magyar emberek életében. Az ötvenes években tizenvalahány-millió magyar azt mondta: megvertük az angolokat. Nem az Aranycsapat, hanem mi. Sok millió magyar ember érezte úgy, hogy felnőttünk a világ tetejére. Szomorú, ha ennek a lényegét meg kell magyarázni egy felnőtt magyar labdarúgónak.
A magyar fociról azt vallom, hogy nem a labdarúgással van baj, hanem a játékosok szellemiségével. A mai magyar futballistákban nincs tisztelet a klub, az edző, a játékostársak, a közönség és a játék iránt. Azt hiszik, azzal tisztelik meg a közönséget - ha van egyáltalán közönség a lelátón -, hogy kimennek a pályára, és mutogatják magukat. Nem játszanak, csak szerepelnek. Egy olyan külföldi sztár, mint Messi, hiába keres már milliókat, még magasabbra akar törni a játékban. Ezzel szemben egy magyar focista, ha kap egy jó szerződést, eltűnik. A magyar labdarúgásnak tehát nem technikai, taktikai vagy játékfelfogásbeli, hanem morális problémái vannak.
Soha nem volt olyan korszak, hogy ne lett volna két-három átlagon felüli kapus a hazai labdarúgásban. De a magyar futball sorsa nem rajtuk múlik. Ők a leglelkesebb, legtisztább szándékú játékosai a labdarúgásnak. Sok éve láttam A hosszútávfutó magányossága című angol filmet. A kapus körülbelül olyan pszichés állapotban és gyakorlati helyzetben van a labdarúgásban, mint a hosszútávfutó a maga sportágában, hiszen nincsen partnere.
A sport nemcsak sikert, népszerűséget hoz, hanem óriási hatása is van az emberre. Önfegyelemre, mások tiszteletére tanít, sőt hazaszeretetre is. Életemben egyetlenegyszer késtem el az edzésről, de emiatt a mai napig lelkiismeret-furdalásom van. A sport révén az ember megtanulja, miként kell viszonyulni ahhoz a közösséghez, amelyet a haza jelent.”
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
