DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Örömmel csatlakozom azokhoz, a kormányhoz is kivételesen, akik támogatják ezt a törvényjavaslatot. Örülök annak, hogy a magyar ipari kultúra, kézműves kultúra egyik gyöngyszeme, nemzeti kincse olyan helyre kerül, amely biztosítja számára azt, hogy nem privatizálható, legalábbis nem teljes mértékben privatizálható gazdálkodó szervezetté válik a Herendi Porcelánmanufaktúra Zártkörű Részvénytársaság.
Herend, mint tudjuk, a magyar porcelánipar zászlóshajója, ahogy itt elhangzott ez a kifejezés, de ebben a flottában azért vannak még olyan hajók, amelyek szintén megérnének hasonló védelmet. A Hollóházi Porcelángyár Manufaktúra Zrt.-re gondolok, amely talán nem olyan patinás és nem annyira világhírű, mint a herendi porcelángyár, azonban Magyarország legrégebbi manufaktúrája, 1777-ben létesült, 234 éves ipari kultúrát és népművészeti kultúrát hordoz a Hegyközben. Korábban, amikor a zeniten volt - most sajnos nincs ott -, akkor hét környező község munkahely-biztosító társasága, illetve vállalata volt. Nem mondható el róla az, hogy ma nyereségesen gazdálkodik, még nem nyereséges, de remény van rá, hogy azzá válik.
A magyar porcelániparra és a világ porcelániparára is jellemző az a helyzet, hogy miután a porcelán egy rugalmas termék, az életszínvonal változása, a lakáskultúra változása, az emberi szokások változása miatt kisebb az igény a porcelán termékek iránt, a porcelán edények, dísztárgyak iránt, mint korábban. Nincsenek olyan nagy méretű polgári lakások, mint valamikor, ahova a 12 személyes porcelán készletet ki lehetett tenni sátoros ünnepeken a nagy család asztalára, ma mások az igények.
(20.10)
Tehát alacsonyabb szintre kell venni a hollóházi porcelángyár termelési produktumát, ez azonban nem lehet gátja annak, hogy azt a védettséget, amit a herendi porcelángyár meg fog kapni, a hollóházi porcelángyár is kapja meg, és ne lehessen privatizálni vagy ebek harmincadjára hagyni. Többször megpróbálták ezt a gyárat privatizálni, szerencsére nem sikerült, és most, hogyha a gazdasági helyzetet az állam, a pénzügyi kormányzat közreműködésével sikerül stabilizálni, akkor alacsonyabb szinten ugyan, és nem egy egymilliárdnyi árbevétellel, hanem néhány száz milliónyi, félmilliárdnyi árbevétellel stabilizálni lehet azt a klasszikus porcelángyártást, ami változatlanul a magyar ipari kultúrának, a magyar népi művészetnek és a magyar porcelángyártásnak a kincse, nemzeti kincse lehet.
A kérésem tehát az, és ez irányban nyújtottam be módosító indítványt, hogy azok közé a társaságok közé, amelyek tartós és garantált állami tulajdoni hányaddal rendelkeznek - ez 55-56 állami tulajdonú társaság, zömmel erdőgazdaságok, de mások is -, ezek közé vegyük föl a hollóházi porcelángyárat is. Szívem szerint mondanom kellene még a flotta harmadik tagját, a Zsolnay porcelángyárat is, de azért nem teszem ezt szóvá, mert ott más tulajdoni szerkezet van, önkormányzati tulajdoni szerkezet van, és nem vagyok abban jártas, hogy ezt kellő szakmai alapossággal meg tudjam indokolni. Ezért maradnék csupán a hollóházi porcelángyárnál ezzel a kéréssel, hogy olyan módon módosítsa az előterjesztést az Országgyűlés, hogy a hollóházi porcelángyár is kerülhessen legalább ennyire védett helyzetbe.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
