DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ha megengedik, néhány témára reagálnék.
Úgy gondolom, egy ilyen kezdeményezés mellé állni kötelessége a magyar kormánynak, és úgy gondolom, kötelessége a magyar parlamentnek is. Egyébként tehát a feladatunk az, ahogyan a vitát hallgattam, hogy teremtsük meg annak a feltételeit, hogy aki hozzá akar járulni az adósság csökkentéséhez, akkor ezt megfelelő körülmények között megtehesse, tehát ez igazából egy technikai kérdés, amiről beszélünk. Úgy gondolom, alapvető kötelessége a kormánynak is és a parlamentnek is megteremteni ennek a feltételeit. Természetesen ennek az egyes pontjairól szerintem lehet értelmes vitát folytatni, de azt hiszem, hogy az, ami ma felmerült, a mindenfajta békekölcsön és egyéb kifejezések, alapvetően teljesen felesleges vita felé vezetnek.
A másik, ami kérdésként felmerült, az adósság csökkentése és a magánnyugdíjpénztárból átlépőkkel átlépő vagyon sorsa. Úgy gondolom, a képviselők egymásnak választ adtak, Tukacs úr választ adott Volner úr kérdésére. Igen, annak a vagyonnak több mint a fele állampapírban van, amikor ez a vagyon átkerül az államhoz, akkor az állam ezeket az állampapírokat visszavonja, ezzel automatikusan csökkenthető az államadósság.
Z. Kárpát képviselő úrhoz egy apró megjegyzés: említette itt az átütemezést és egyéb ilyen dolgokat. Egyet ne felejtsünk el: adósságot igazából kinőni lehet, növekedéssel lehet kinőni. Nagyon helyesek az olyan kezdeményezések, amelyekről itt vitatkozunk, és ez kell is, de igazából az igazi út az, hogy kinőjük, de szerintem mindenki a saját családi háztartásából is jól tudja: az adósságot ki kell nőni. Ehhez egy magasabb gazdasági növekedés kell, ez az, amin a kormány dolgozik, és minden gazdasági lépés, amit eddig megtettünk, ez irányba mutat.
Scheiring képviselő úrhoz csak egy apró, rövid kiegészítést, hogy hogyan kerültünk ide. Itt a felelősséget is felvetették a képviselő urak. Gazdaságilag vagy gazdaságpolitikailag egy olyan modell miatt kerültünk ide, ami áll egyrészt egy magas adóból, egy pazarló államból és egy alacsony foglalkoztatásból. Ez volt az a modell, ami idáig elvezetett, plusz voluntarista módon az a szándék, hogy akkor osztogassunk, tehát ez volt az elmúlt 8 év. Azon dolgozunk, hogy ne egy pazarló állam legyen, hanem egy valóban hatékony állam legyen, ne alacsony foglalkoztatás legyen. Akik a munkaerőpiac helyett ilyen-olyan menedékutakat választottak, és azok is képesek dolgozni, valóban dolgozzanak, és azon vagyunk, hogy alacsony adók legyenek. Ha alacsony adók vannak, nem pazarol az állam és magasabb a foglalkoztatás, akkor ki tudjuk nőni ezt az államadósságot.
Még egy kérdés, a számokat tisztázva. A túlzottdeficit-eljárásnak volt itt a vitája. Magyarország ellen 2004 óta folyamatosan túlzottdeficit-eljárás van, olyan számokkal, mint 2006-ban, ahol 4,9 százalék volt az államháztartás hiánya beígérve és a költségvetésben szerepeltetve, ebben a Házban a képviselők meg is szavazták, és éppen csak egy picivel lett 10 százalék alatti. De azok a számok, amiket az államadósság arányában említett, hogy teszem azt, Írországban 103 százalék a GDP-arányos államadósság - Írország ez esetben most nem a legjobb példa -, de ettől eltekintve való igaz, vannak olyan nyugat-európai országok, ahol az állam adóssága a GDP arányában magasabb. Egyet nem szabad elfelejtenünk: ezekben az országokban ezt az államadósságot, az állam által kiadott kötvényeket belső fogyasztásból finanszírozzák, Magyarország esetében pedig jelentős része külső forrásokkal van finanszírozva, és ebből következően Magyarországon hiába 80 százalék a GDP-arányban az államadósság, erősebben vagy erősen kitett a külső ingadozásoknak, ezért alapvető elemi érdekünk ennek csökkentése. Tehát azok a számok, ténylegesen igaz, hogy néhány országban a magyarországinál is magasabbak, de ott a belső fogyasztás az, amiből ezt tudják finanszírozni, nálunk pedig a belső fogyasztás, illetve maga a lakosság által megváltva, és belső megtakarításokból..., bocsánat, tehát a belső megtakarítás szintje jóval alacsonyabb, tehát a lakosság nem képes ezt finanszírozni, ezért van külső forrásokból finanszírozva; és bocsánat az előbbi “botnyelvésért” vagy nyelvbotlásért, tehát a belső megtakarításokból. Ezért mondom, amikor ezeket a számokat idézzük, célszerű ezeket figyelembe venni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
