GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Megkövetem Kontur Pált, mert én egyszer egy régebbi vitában azt mondtam, hogy én önnel többet a Ház falai között nem vitatkozom (Novák Előd: Eggyel több hazugság!), mert én nem tudok az ön múltbeli sérelmeire orvosságot adni. (Kontur Pál: Magyarországnak van sérelme, nem nekem!) Talán emlékszik rá, hogy akkor ezt mondtam. Most is tartom, képviselő úr: ha ön erről az álláspontról indul ki, akkor elég nehéz lesz a jövőnkről beszélni, de amit mondott, mégis arra következtetett. Miért álltam el ettől? Ön hozta szóba az orvosokat.
Tisztelt Képviselő Úr! Ma itt egy más törvény kapcsán beszélünk pénzről, és hogy hol a pénz. (Babák Mihály: Bizony, hol a pénz? Valaki ellopta.) Ugye, emlékszik rá, hogy a mi kormányzásunk idején emeltük 50 százalékkal az egészségügyi dolgozók, a pedagógusok bérét. Ez a pénz, ennek az adósságnak egy része bizony abban benne van. És amit ön most mondott, én ebből azt olvasom ki, vagy ezt tapasztalom, hogy ma is kevés. Ennél több kellene. Tehát kevés volt az az 50 ahhoz, hogy itthon mi megfelelő színvonalú ellátást szolgáltassunk, szolgáltatást kaphassunk. Bizony ehhez ez kellene.
A másik a nyugdíjasok, akik éveken keresztül pluszt kaptak a 12 havi juttatásukon felül, aminek a vége a 13. lett. (Babák Mihály: Azt is elvettétek!) Szeretném mondani, kormánypárti képviselő mondta, hogy a háromból egy forint hitel. (Babák Mihály: A személyi jövedelemadóban volt! Nem figyeltél oda!) Képviselő úr, ezek szerint ugye ott van a nyugdíjasoknál ez a pénz.
A másik az adócsökkentés. Az adócsökkentésnek több mint 4 millió ember élvezte az előnyét, és csökkent közel 10 ezer forinttal az átlagos adójuk. Én azt mondom, hogy az az érdemes, nézzük meg az adóterhelést akkor és ezt követően. A befejező mondatom: gondolják végig, hogy azok az emberek, akik a gyermekkedvezményt sem tudják igénybe venni, meg még az inflációt is elszenvedik, tehát akiktől adóban is elvettek, meg az infláció is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ugye az már csak nem a mi sarunk?
Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
