TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Négy dologról szeretnék beszélni a hozzászólásomban: szeretnék szólni a kezdeményezés céljáról, tehát magáról a kezdeményezésről, szeretnék szólni a kezdeményezés hasznáról, szeretnék szólni az előterjesztés tartalmáról és annak különösen szakmai tartalmáról, és szeretnék szólni a kezdeményezés kiváltó okáról az államtitkár úr nyomán, aki beszélt erről szóbeli kiegészítésében. Azért szólok először a kezdeményezés céljáról, mert élesen szeretném szétválasztani magát a kezdeményezést és a kormány ezzel kapcsolatos tevékenységét és előterjesztését.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A civil kezdeményezés és a kormány ebben vállalt szerepe nem egy és ugyanaz, ezért tehát a megítélésünk ebben a tekintetben más és más. A kezdeményezőké a tiszteletünk mint minden civil kezdeményezésé, amely jó szándékkal vezéreltetve akar segíteni valamilyen problémán. Úgy gondolom, hogy ha a kezdeményezés itt, ezen a ponton, mármint azon, hogy a parlamenti patkó minden pártja kölcsönösen üdvözli ezt, megmarad, akkor a továbbiakban nem lenne szükség a hozzászólásomra.
Nézőpontom szerint a kormány egyetlen dologban vállalhatott volna szerepet, ez az egy dolog az adományok becsatornázása a költségvetésbe legális és törvényben rögzített módon. Ha a kormány ezt teszi, akkor nekünk ezzel a dologgal semmi problémánk nincs. Nyilván azért kellett volna ezt tennie, mert azok az egyéni és szervezeti felajánlások, amelyek az alapba vélhetően meg fognak érkezni, legális és ellenőrzött módon kerülhetnek felhasználásra és kezelésre. Ezért tehát nézőpontunk szerint ez az előterjesztés címében is elhibázott. Egyvalamit kellett volna hogy tartalmazzon: a kormány szerepvállalása az alap működtetésében és a források költségvetésbe való eljuttatásában.
Képviselőtársaim! Szeretnék beszélni arról is, hogy volt még egy dolog a költségvetési bizottság ülésén, amiben egyetértettünk, egyetértés volt ebben furcsa módon kormánypárti és ellenzéki képviselők között, hogy a kezdeményezés vélhetően nem fogja radikális módon megoldani a jelenlegi államháztartási hiányt, nem fogja csökkenteni annak mértékét. Azért mondom ezt, mert az államtitkár úr két lábról beszélt: az egyik láb a kormány gazdaságpolitikája, amely arra irányul, hogy csökkentse az államadósságot, erről a későbbiekben még szeretnék szólni, és a másik láb pedig ez a kezdeményezés. Bizonyára képviselőtársaim is érzik és képszerűen látják maguk előtt, hogy ez a két láb nem egyenlő hosszúságú és nem egyenlő teherbírású, bár a kormányzati lépések is kritikánk tárgyát fogják képezni a következő időben.
Az előterjesztés esetében tehát második pontként azt szögezném le, hogy mind a kormány, mind az ellenzéki pártok képviselői tisztában vannak azzal, hogy szakmai értelemben ez a kezdeményezés nem fog radikális változást hozni az államháztartási hiány mértékében, nem lebecsülve természetesen ennek az erkölcsi hasznát.
És most harmadik pontként szeretnék beszélni az előterjesztés tartalmáról. Azt már az előbbiekben is említettem, hogy ennek az előterjesztésnek a tartalma nem egyfelé irányul, ami logikus lenne, hogy segítsük a magán- és szervezeti felajánlások eljutását legális módon a költségvetésbe, hanem kedvezményeket is ad. Ezekkel a kedvezményekkel kettő problémánk van: az első problémánk az, hogy kérdésessé teszi az akció önzetlenségét. Ugyanis minden olyan akciót, minden olyan kezdeményezést, amely önzetlen, természetesen tisztább szívvel lehet támogatni, mint azt a kezdeményezést, amely valamilyen módon honoráriumot, honorálást kap azért, amit ad.
Ezért tehát úgy gondolom, hogy a kezdeményezésben részt vevők és az ehhez vélhetően majd csatlakozó emberek, vállalkozások vagy szervezetek jobb megítéléssel bírtak volna akkor, hogyha önzetlen a segítségnyújtásuk, és nem irányul adókedvezmények megszerzésére. Nyilván akkor is tehetségük szerint járultak volna hozzá ehhez a célhoz, többel vagy kevesebbel, de az, hogy a kormány adókedvezményeket helyez kilátásba ebben az előterjesztésben, vélhetően egyébként a kezdeményezők biztatására, az egyvalamit tesz kérdésessé: az önzetlenséget. És ez nagy baj.
A második típusú problémánk szakmai az előterjesztéssel kapcsolatban. Az elnök úr erre célzott a kialakított kisebbségi vélemény kapcsán, illetve nem is célzott, hanem egészen pontosan meg is mondta, hogy mi az a szakmai probléma. A szakmai probléma az, hogy amennyiben adócsökkentéseket, tehát költségvetésből kieső pénzeket helyez kilátásba ez az előterjesztés, akkor nagy valószínűséggel némi szakmai számítás nem ártott volna arra, hogy milyen arányban vannak a vélhető befizetések a vélhető költségekkel, nemcsak a költségvetési kieséssel, hanem az alap működtetésével is.
Mert bár én valószínűsítem, hogy az alap működtetésében részt vevő személyek szintén önzetlenül fogják ezt végezni, tehát különösebb tiszteletdíj, költségtérítés vagy bármi más nélkül, annak ellenére egy alap működésének vannak költségei. Csak hogy mást ne mondjak, az adott bank, amely kezelni fogja ezt az alapot, úgy hallottam harangozni, hogy ez az Országos Takarékpénztár lesz, ez bizony számlavezetési költségeket szokott felszámítani. Ezért tehát, ha minden költséget összeszámolt volna az előterjesztő, és minden lehetséges befizetést modellezett volna, magyarul úgy szokták ezt mondani önök, hogy csinált volna egy hatástanulmányt, akkor nagy valószínűséggel mérhetőbb lenne az, hogy hogyan fog működni ez az alap, és bizonyára megnyugtatóbb lenne látni azt, hogy nem fog többe kerülni a leves, mint a hús.
Az előterjesztésben tehát az egyik szakmai probléma ez, a másikat az elnök úr egészen pontosan értette, és én az ő szakmai vehemenciáját nem tudom az Állami Számvevőszék ügyében kellőképpen idetenni önök elé. Ezért tehát, kérem, elégedjenek meg azzal, hogy támogatom azt az elképzelést, amennyiben egy független vizsgáló szervezetre bízná ennek az alapnak a felhasználását, mint egy kormányzat alá rendelt szervezetre. Megnyugtatóbban intézné az ügyeket. Lehet, hogy ebben még akár egy kormánypárti módosító indítvány sem ártana - bizonyára ellenzéki oldalról ez meg fog születni.
Végül negyedik pontként szeretnék beszélni ennek az előterjesztésnek az okáról, a kezdeményezés okáról és a kezdeményezés céljáról. Azért beszélek erről, mert az államtitkár úr azt mondta, hogy a kormány célja a Széll Kálmán-tervvel egy versenyképesebb gazdaság megteremtése. Oda mennék vissza, hogy a kormány a negyedik alkalommal váltott gyökeresen gazdaság- és költségvetési politikai pályát, politikát, és ebből a négy váltásból háromban nem bukkant fel az államadósság elleni küzdelem kérdése. Ez bizony azt az államtitkár úr által nyomatékkal elmondott mondatot, amely szerint a kormány mindig fő céljának tekintette az államháztartási hiány elleni küzdelmet, kérdésessé teszi. Szeretném ezt a négy irányt és a négy váltást felidézni.
Kormányra kerülésükkor Matolcsy úr és mások azt hirdették, hogy 6-7 vagy nagyobb százalékos arányú költségvetési hiányt is elbírna az ország. Nem kell különösebben közgazdasági zseninek lenni ahhoz, hogy ez a feltételezés és ez a kívánalom - fogalmazzak inkább így: cél - azt tételezte fel, hogy bizonyára nagyobb államháztartási hiányt akartak az elmúlt időszakban; azért, mert hogyha elviselhető lett volna a 6-7 százalékos vagy nagyobb költségvetési hiány, amelyre mindannyian emlékszünk, hogy a kormány első céljai között volt, míg Brüsszelbe el nem ment a kormányfő és annak minisztere, akkor ez nyilvánvalóan államháztartási hiányt növelt volna.
Ezért tehát erről a koncepcióról, ami később nem valósult meg, erről azt állítani, hogy az államháztartási hiány elleni kormánypolitika első lépése lett volna, bizonyára ez nem állítható. Persze, nem történtek lépések ennek a politikának - én magamban úgy szoktam nevezni, költekezési politikának - a követésére, mert Brüsszel elég hamar világossá tette, hogy 3,8 százalék és 3 százalék az elmúlt évre és mostanra az elviselhető hiány, és Matolcsy úr ezt hirdetve tért vissza onnan.
A második ilyen konkrét váltás a 29 pontos szabad pálinkafőzéses akcióterv meghirdetése volt, amely azért nem tartalmazhatta az államháztartási hiány csökkentésére irányuló törekvéseket, mert céljai között egyébként a költségvetés hiányának növelése szerepelt. Első számú célja az adórendszer megváltoztatása volt, és a 16 százalékos adórendszerre - ami ugyan most nem annyi - való átállásnál számolhatott költségvetési hiányokkal. Számolhatott azért, mert bebizonyosodott, hogy bizony ez az adórendszer hiányokat okoz, komoly hiányokat. A személyi jövedelemadóból kieső rész, természetesen az igazságtalansága mellett, hogy a gazdagoknak szól, azt tartalmazza, hogy ott bizony hiányoznak komoly százmilliárdok, és ugyanez történik egyébként a társasági nyereségadóban és egyébként szintén a tehetősek javára meghozott vagyoni típusú jövedelmekre vonatkozó adókban, osztaléktípusú jövedelmekre vonatkozó adókban is.
Ha ez így van, és ehhez hozzávesszük még azokat az apróságokat, mondjuk itt a pálinkafőzés kapcsán, ami komolyságát tekintve nem tartozott a 29 pont legjobb döntései közé, ámde 8 milliárd hiányt szintén előidéz, vagy néhány olyan apró döntés kritikáját, amely szintén költségvetési hiányt csökkent, megállapíthatjuk, hogy ez az akcióterv bizony nem az államháztartási hiányt csökkentette, hanem az államháztartási hiány növelésére irányult, éppen azért, mert csökkentette a költségvetés bevételeit.
(15.00)
Aztán jött a harmadik ilyen pont, a költségvetés. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a költségvetés, amelyről néhány hónappal ezelőtt ebben a Házban önök azt mondták, hogy új, más és minden idők legjobb költségvetése, egy hónapot élt, azért, mert számai nem voltak kellőképpen átgondoltak és kidolgozottak - erről egyébként a költségvetési bizottsági ülésen legutóbb a tárca államtitkára is számot adott -, nem volt átgondolt az a tervezés, amely adóbevételekre vonatkozott, és komoly, 100-150 milliárdos kockázatokkal számolt. Ez a költségvetés azért jelentett fordulópontot az önök költségvetési politikájában, mert egy hónapig élt, és kiderült, hogy egy hónap után, éppen az elmondott döntések miatt is 250 milliárdot előbb zárolni, majd később kivenni kellett ebből a költségvetésből. Rebesgetik, hogy egyébként ez már bázisszintű tervezést jelent a következő évre, magyarul a 250 milliárd nem fog visszakerülni az önök által vagy a kormányuk által elkölthető pénzek közé.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
S végül jött a negyedik, az önök által Széll Kálmán-tervnek, általunk Orbán-csomagnak nevezett döntéssorozat, amely élénkülésre, a versenyképesség növelésére és az államadósság elleni küzdelemre irányul. Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyha ez így van, mint ahogy államtitkár úr ezt állította, akkor rá kellene arra a pontra mutatni, hogy mely az a pont, vagy rá kellene azokra a pontokra mutatni, hogy melyek azok a pontok, amelyek ezt az élénkülést, ezt a versenyképesség-javulást előidézik. Ezeknek a pontoknak vállalkozásokra vonatkozó részeket kellene bemutatni. Bizonyára, ha vitát kell folytatni, meg tudom védeni azt az álláspontot, amely adminisztrációcsökkentésre hivatkozva egyébként a munkavállaló gúzsba kötöttségét növeli, a munkaidejük növelését, a jogaik csorbítását, tehát mindazokat, amelyekkel most rendelkeztek. Adminisztráció csökkentése, vállalkozások terheinek megtakarítása, csökkentése érdekében ilyen módon erre hivatkozni, úgy vélem, hogy nem lehet.
Ezért tehát bizton állítható, hogy az Orbán-csomag idején került elő az államadósság elleni küzdelem kérdése első körben, nagy valószínűséggel azért, hogy megtalálja ennek a csomagnak az indokát. És az indokát nyilván nem kívánja megtalálni az eddig meghozott rossz költségvetési és gazdaságpolitikai döntésekben, a rossz adórendszerben és kísérő jelenségeiben, hanem meg akarja találni az államadósságban.
Az államadósság ügyében egyébként szintén lehet folytatni a vitát, kell is, valószínűleg lesz is, de egy hiteles gazdaságpolitika mindig többet jelent, mint bármiféle szólam és szlogen vagy bármiféle megszorítás, és persze lehet nagyon örvendezni annak, hogy az elmúlt időszakban az Állami Adósságkezelő Központ kibocsátásai milyen sikeresek voltak. Bizony ezek 7,625-ös és 6,375-ös kötvénykamatokkal jöttek létre, mint ahogy ezt egyébként a központ sajtóközleménye bizonyítja, 3 százalékkal a referenciául, összehasonlításul szolgáló kamatszintek felett. Ezért tehát az állításom úgy szól, hogy egy átgondoltabb és hitelesebb gazdaságpolitika jobban szolgálná ezt a célt. Összességében azért szóltam erről, mert a kezdeményezés, a civil kezdeményezés erre irányult.
Azzal szeretném zárni, tisztelt képviselőtársaim, a mondandómat, leszögezve, hogy a civil kezdeményezés tiszteletre méltó, azt állítva, hogy a kormánynak egyetlen szerepe lett volna ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatban, biztosítani, hogy ez a pénz legális és szabályozott körülmények között a költségvetésbe jusson, azt állítva, hogy éppen ezért az előterjesztésben erre kellett volna törekedni és nem másra, alapállásunk indoklása tehát az előterjesztéssel kapcsolatban ez és nem más.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel szerettem volna indokolni azt, hogy miért nem szavaztuk meg ezt a költségvetést, és szeretném a vitában továbbra is azt az álláspontot képviselni, hogy ha csak propagandisztikus szándékok vezérlik ebben a kormányzatot, akkor rossz úton jár.
Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)
