FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nehéz magyarságtudatról beszélni itt a nemzet templomában akkor, amikor a Fidesz-KDNP az MSZP nyomdokaiba lépve éppen azon magyarok ellen szándékozik fellépni, akikben még él a nemzetük iránti felelősségtudat és a közösségért való tenni akarás.
Tisztelt Képviselőtársaim! Előző felszólalásomban a finnugor származáselméletet megalapozó politikai vonatkozásokat vázoltam fel, amelyek mindenki számára egyértelműsítik, hogy egy hazug propaganda áldozata lett nemcsak nyelvünk eredete, hanem nyelvünkkel együtt büszke magyar azonosságtudatunk is.
Tisztelt Honfitársaim! A finnugor származás- és őshazaelmélet nyelvi rokonságra épített homályos eszmefuttatás csupán, amelyre e tudományág művelői szerint sincs tárgyi bizonyíték, azaz régészeti lelet vagy írásos forrás, ami alátámasztaná, ellentétben a magyarság keleti származásával, a szkíta öntudattal, amelyet már számos genetikai vizsgálat vagy épp a több ezer éves rovásírásunk is bizonyít.
Hajdú Péter nyelvész szerint: “A finnugor ősnyelvet nem ismerjük, semmiféle írott emlékkel - erre vonatkozólag - nem rendelkezünk, és csak az áll módunkban, hogy a nyelvtudomány eredményeit felhasználva megpróbálunk rekonstruálni egy hipotetikus finnugor alapnyelvi szöveget.”
A finnugrizmus nyelvészeti cáfolatára rengeteg logikus, egyértelmű érvet lehet felsorolni, amelyek közül idő híján csak néhány kiemelésére van lehetőségem.
A finnugorelmélet a mai napig is körülbelül ezer finnugor szóról beszél.
(21.50)
Valójában az elfogadottan finnugor kapcsolatú szavak száma nem éri el az 500-at, ezek is teljesen rendszertelenül jelentkeznek egyes finnugor népecskék nyelvében. Észak-Norvégiától a Jenyiszejig szóródik szét ez az 500 szó, mintegy tíz különböző nyelvben. Szókincsünk eredetének vizsgálatakor megállapítható: nem igaz, hogy kevesebb török eredetű szavunk lenne, mint finnugor, éppen ellenkezőleg.
A szóegyezések komoly kutatásának kezdete Vámbéry Ármin “Magyar és török-tatár szóegyezések” című tanulmányának megjelenése volt. Kiszely István “A magyar nép őstörténete” című művében az alábbi szócsoportokra osztja török eredetű szavainkat, amelyekből több mint 1750-et mutatott ki: a hittel kapcsolatos szavaink - Isten, ég, tündér, bűn, eskü, böjt, búcsú, egyház, gyón, erkölcs és a többi; családi elnevezéseink - apa, anya, húg; színeink - sárga, kék, piros; az állattartással és növénytermesztéssel kapcsolatos szavaink - barom, bika, borjú, disznó; a borkultúrával kapcsolatos szinte minden szavunk, például szőlő, bor, csiger török eredetű, az állam- és közélet szempontjából használatos szavaink - ál, bátor, bér, betű, és sorolhatnám.
A finnugoristák a mintegy másfél százados török hódoltsággal próbálják igazolni a rengeteg török eredetű szót, és sajnos a jelentéselemzés eredményeit is a finnugor nyelvrokonság bizonyítékai közt szokták felsorolni. Ennek azonban ellentmond az, hogy nyelvünk szókészletének legősibb elemei tartoznak ide, mint a rokonságot, időjárást, állattartást, földművelést, hitvilágot kifejező szavaink.
A finnugoristák szerint a nyelvi alaktani elemek átvételére a magyar nyelvben, amely az együttélés szorosabb fokára utalna, alig van példa. Ennek ellentmond, hogy a török, akár csak a magyar nyelv, mind a mai napig jellemzően agglutináló, azaz toldalékoló. Álljon itt példaként egy újtörök mondat, amelyet saját fülemmel hallottam Törökországban, találják ki, mit jelent magyarul: “Dzsebemben sok kücsök elma vár.”
A finnugor nyelvekkel alapvetően nyelvünk toldalékoló sajátossága alapján kapcsolnak össze bennünket, de mint ahogyan az előbbi példából is kiderül, ugyanez elmondható a török nyelvekről, sőt a japán nyelvről is. Érdekesség, hogy a nyelvtudomány ma már elismeri, hogy a lappok nyelvcserével vették fel a jelenleg használt, a magyarhoz hasonló sajátosságokat felmutató nyelvüket. Szinte bizonyos, hogy a magyarságtól antropológiai szempontból alapvetően különböző, jellemzően skandináv vonásokkal bíró, többnyire szőke hajú, kék szemű finnek és észtek esetében is hasonló nyelvcsere történhetett.
Tisztelt Honfitársaim! A finnugor őshaza- és származéselméletnek egyenesen ellentmond a magyar népi kultúra, a magyar mitológia, a magyar népmesék, a magyar népzene, a magyar népművészet elemeinek döntő része, valamint a régészeti leletek is. A Habsburgok, majd az őket követő elnyomók nemcsak velünk, magyarokkal bántak el, nemcsak a magyar nemzeti büszkeséget igyekeztek és igyekeznek ma is kiirtani, hanem a “halzsíros atyafiság” mottója alatt alacsonyították le a finn népet is, azokat a derék finneket, akik példát mutatnak számunkra civilizáltságukkal, gazdasági fejlettségükkel, de ami talán a legfontosabb, erős nemzettudatukkal és hazaszeretetükkel, amely egy büszke és erős nemzet alapja. Az aljas és lealacsonyító “halzsíros atyafiságnál” többet ér az igazságon alapuló kölcsönös barátság, rokonaink pedig a velünk nemcsak közös nyelvi (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.) és kulturális azonosságot is felmutató török-szkíta népek, amelynek magyar részről való hivatalos beismerése és elismerése még mindig várat magára.
Adjon az Isten szebb jövőt! (Taps a Jobbik soraiban.)
