DR. KUPPER ANDRÁS
DR. KUPPER ANDRÁS
DR. KUPPER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Római Birodalomban Galerius császár időszámításunk szerint 311-ben kiadott türelmi rendelete, majd ezt megerősítve I. Constantinus nyugati és Licinius keleti császárok Milánóban 313-ban kiadott rendelete biztosított vallásszabadságot a keresztényeknek. Ezt követően pedig 394-ben I. Theodosius rendelkezései nyomán vált államvallássá a kereszténység, meghatározva ezzel egész Európa további fejlődési irányát.
Mi itt Európában hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy a kereszténység az Izraelből induló szektákból hódította meg a kontinens nyugati felét. Kevéssé ismert tények szerint azonban a kereszténység előbb kelet-északkelet felé terjedt, az első keresztény államok a Kaukázusban jöttek létre. Elsőként Örményország Krisztus után 301-ben, majd Georgia vagy közismert nevén Grúzia 330-ban tette meg államvallássá a keresztény hitet. E két kis nép hitét és kultúráját megőrizve élte át a viharos évszázadokat.
Ez év húsvétja azért volt különösen kedves a keresztény kultúrkörben, mert a Julianus- és Gergely-naptárakat alapul vevő keleti és nyugati keresztények számára egybeesett a feltámadás ünnepe.
Az örmények számára az idei húsvét egybeesett az örmény genocídium, az örmény holokauszt napjával is. Az emléknap, április 24-e az örmények számára 1915. április 24-éhez kötődik.
(9.40)
Ezen a napon az oszmán kormány összegyűjtött és bebörtönzött 200-250 örmény értelmiségit, majd még aznap éjjel valamennyiüket kivégezték. A következő napokban még százak jutottak ugyanerre a sorsra, az elfogottakat anatóliai börtönökbe vitték, és egyszerűen kivégezték. A török hadseregbe besorozott örmény katonákat lefegyverezték, és munkaszolgálatra vezényelték. 1915. május 29-én az Egység és Haladás Központi Bizottsága elfogadta az ideiglenes kitelepítési törvényt, ami felhatalmazta az oszmán kormányt és hadsereget arra, hogy kitelepítsenek bárkit, akiről úgy érzik, veszélyt jelent az oszmán nemzetbiztonságra. Az örményeket a szíriai sivatagba meneteltették, az oszmán kormány nem látta el őket semmiféle felszereléssel és élelemmel, amivel életben maradásukat biztosíthatta volna.
Augusztus 15-én a New York Times a következőket írta: “Az utakat és az Eufrátesz folyót száműzöttek holttestei borítják, és a még életben levők is biztos halálra vannak ítélve. A hatóságoknak az a szándéka, hogy kipusztítsák a teljes örmény népet.” A kitelepítetteket kísérő oszmán csapatok nemcsak hogy másoknak megengedték, hogy kifosszák, megöljék, megerőszakolják az örményeket, de ebben gyakran maguk is részt vettek. Hozzátartozóiktól elszakítva, és a sivatagba száműzve örmények ezrei pusztultak el. Ugyancsak a New York Times írta a következőket: “A hideg éghajlatú vidékről származó embereket kint hagyják a perzselő sivatagi napon étel és víz nélkül, és kevés kivételtől eltekintve semmiféle menedéket nem remélhetnek.” Minden bizonnyal huszonöt nagyobb koncentrációs tábor létezett, voltak köztük ideiglenes átvonuló táborok is, több történész pedig úgy véli, hogy egyes táborokat kifejezetten azok számára hozták létre, akiknek várhatóan már csak napjaik voltak hátra. Pár hónappal később pedig jóváhagyták az ideiglenes kisajátítási és lefoglalási törvényt is, ami kimondta, hogy az örmények minden tulajdona - beleértve a földjüket, haszonállataikat és otthonaikat - a hatóságok által lefoglalandó.
Az örmények tulajdonának lefoglalása és a törvény kihirdetését követő tömegmészárlások óriási felháborodást váltottak ki a nyugati világ nagy részén. Az Egyesült Államokban a New York Times majdhogynem naponta foglalkozott az örmény nép ellen elkövetett tömeggyilkosságokkal, és szisztematikus, jóváhagyott, a kormány által szervezett eseményekként írta le őket. Theodore Roosevelt később a háború legnagyobb bűntényeként jellemezte ezt a népirtást.
Azt mondják a történészek, hogy ha nem lett volna a népirtás korszaka az örmény történelemben, ma körülbelül 40 millióan lennének. Ezzel szemben 9-10 millióan élnek szétszóródva a világban, ám mégsem gyökértelenül. Nemzeti identitásuk - talán éppen az átélt borzalmak vagy az idősebb generációk által az utódoknak továbbadott élmények hatására - szinte erősebb bármely más nép öntudatánál. A mai napig őrzik és életben tartják az elsők között kereszténnyé lett állam gazdag kultúráját, hagyományait. Nemcsak az elhunytak emlékét, hanem örököseiket is tisztelet illeti. Így van ez mindenütt a világon, így van ez Magyarországon is.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban.)
