DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP-kormányzás utolsó éveiben mást sem hallottunk a televízióból, a rádióból, mást sem olvashattunk az újságból, csak azt láttuk, hogy a BKV-nál mekkora végkielégítések vannak, hogy ilyen állami, hogy ilyen önkormányzati szerveknél mekkora összegű végkielégítést vesznek fel. Hát ezt még akkor fölvegyítette egy kis vesztegetés, egy kis korrupciós pénz, egy kis letartóztatás, őrizetbe vétel - ami heti rendszerességgel jelentkezett -, és hát mit láttunk, azt, hogy hatalmas és jogos társadalmi felháborodást váltott ki az, amit tapasztaltunk Magyarországon. És amikor 2010. május 14-én ez a parlament összeült, megalakult, és együtt elkezdtünk dolgozni, akkor, azt gondolom, valamennyi párt, amely itt helyet foglalt, mindenki úgy gondolta, hogy ennek véget kell vetni. Nagyon remélem, hogy a tőlünk jobbra helyet foglaló MSZP-sek is így gondolták, hogy ami gyakorlatilag az ő 8 éves kormányzásuk alatt kialakult és bevett gyakorlattá vált, arra most már ők is azt mondják, hogy ezt ők sem helyeslik.
Tehát nagy szükség volt arra, hogy ezt a jogos társadalmi igényt valamilyen formában kielégítsük, és akkor kaptuk ezeket a törvényjavaslatokat itt a parlamentben, amelyek végül elfogadást nyertek. Ennek a része volt a 98 százalékos különadó elfogadása a jó erkölcsbe ütköző munkajogi juttatások esetén, amelyek bizonyos összeget meghaladtak. Ez akkor is elhangzott kritikaként - emlékszem - az LMP részéről is, illetve még a Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről is, hogy ugyan támogatjuk a mi részünkről a kormánypártokat a 98 százalékos különadó bevezetésében, azonban vannak olyan munkajogi eszközök, amelyek alapján ezt egyszerűbben is lehetne érvényesíteni, és itt elsősorban a jó erkölcsbe ütközésen keresztül a semmisségre hivatkozva megtámadni ezeket a szerződéseket.
Azt elfogadom, hogy ez az önök megoldása, ami akkor beadásra került, sokkal egyszerűbb. Sokkal egyszerűbb abból a szempontból, hogy ez nem igényel olyan plusz bírósági eljárást, plusz bizonyítási eljárást a bírósági eljárásokban, azt a peres eljárást, annak elhúzódását, hanem egy sokkal jobb, sokkal könnyebb eszközzel, az adózási rend megváltoztatásával, illetve új adózási anyagi jogi szabályok elfogadásával sokkal egyszerűbbé válik. A magunk részéről akkor ezt emiatt támogattuk is, hiszen azt a jogos társadalmi igényt, azt a jogos társadalmi elvárást teljesítenünk kellett.
Azonban be kell látnunk azt, hogy az Alkotmánybíróság döntése mindannyiunk számára kötelező, és minket mélyen megdöbbentett a kormánypártoknak az a hozzáállása korábban, hogy amikor valami nem úgy sikerült, ahogy azt önök elvárták, abban a pillanatban azt a jogkört azonnal megvonták az Alkotmánybíróságtól, nehogy még egyszer olyan döntést hozzon. Azt gondolom, nem ez a jó megoldás, és a jogállamiság eszközrendszerébe nem ez tartozik, és szerintem leginkább példát mutatni a kétharmados többséggel, a kétharmados erő tudatában kell; azt, hogy én fokozottabban betartom a jogszabályokat, fokozottabban odafigyelek a jogállamiság követelményeire.
Most ez alapján - tudomásul véve az Alkotmánybíróság döntését - kaptunk egy újabb törvényjavaslatot. Ebben Szijjártó Péter képviselőtársunk ismertette azt, hogy mi a véleménye az előterjesztőnek ezzel kapcsolatban, és szó szerint ismertetném, amit mondott, hogy az Alkotmánybíróság döntése ellentétes az ország érdekével, az emberek igazságérzetével. Igen ám, csakhogy a jog soha nem az emberek igazságérzetével foglalkozik - sajnos -, bár nagyon fontos az igazság és az igazság keresése, de teljesen más dolog, hogy mi az igazságérzet, és mi a jog, és tekintettel vagyunk-e arra, hogy a legalapvetőbb jogokat az alkotmányban, majd az alaptörvényben megfogalmazottakat be fogjuk-e tartani, és az alapján fogjuk-e meghozni a jogszabályainkat.
Tehát itt arra nem lehetünk tekintettel, hogy az emberek igazságérzetét bántja-e vagy nem bántja a döntés, nekünk nincs jogunk ezt bírálni az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatban. Egyetlenegy lehetőségünk van, hogy nekünk azt tudomásul kell venni.
Ebben az esetben három megoldás adódik, amikor figyelembe vesszük az Alkotmánybíróság döntését, három megoldásunk van. Egy: két ilyen negatív döntés után tudomásul vesszük azt, hogy nincs ilyen lehetőség, és visszavonulót fújunk. Hát én nagyon örülök annak, hogy egyik párt sem akarja ezt a visszavonulót fújni. Hiszen a Fidesz-KDNP is beterjesztette a maga törvényjavaslatát, amely figyelembe veszi azt, hogy visszamenőlegesen már nem lehet az adójogszabályokat megváltoztatni a lezárt adóévek tekintetében.
(18.30)
Tehát azt mondja, hogy tartsuk nyitva az 2010. évet, amelyet megnyitottunk, amely nyitva áll, tehát erre az évre vonatkozóan terjesszük elő.
Igen ám, de ha ezt fogjuk elfogadni, akkor ugyanúgy elfogadjuk azt a társadalmi igazságtalanságot, és ugyanúgy megmarad, ugyanúgy megsértjük vele az emberek jogos igazságérzetét, azt a jogos elvárását, amit velünk szemben a választóink megfogalmaznak. És mi az? Hogy a lehetőségekhez képest a legmesszebbmenőkig menjünk el, hogy ezeket a több tíz milliós vagy esetenként százmilliós végkielégítéseket igenis vegyük vissza, hiszen ez a társadalmi igény, ez a cél, hogy a jó erkölcsbe ütköző végkielégítéseket, munkajogi juttatásokat vegyük vissza vagy adóztassuk meg, tehát valamilyen formában büntessük azokat, szankcionáljuk, akik ilyen formában vették igénye ezeket.
Ebben az esetben azt kell hogy lássuk, hogy a harmadik megoldás lesz a legjobb megoldás, amit az LMP terjesztett elő. Mert ez az, amely mind 2010. évre, mind pedig azt megelőzően 3 évre teszi lehetővé azt, hogy visszamenőlegesen nem a 98 százalékot, hanem a 100 százalékot tudjuk visszavenni, hiszen ebben az esetben amennyiben ezekhez a munkajogi jogszabályokhoz nyúlunk, és igenis kimondjuk azt, amit az LMP kimondott ebben a módosításban, ebben a törvényjavaslatban, kimondja azt, hogy mire van szükség, hogy a jó erkölcsbe ütköző juttatások esetén igenis legyen meg az a kereshetőség joga a semmisség megállapítására, arra, hogy ezek a szerződések a jó erkölcsbe ütköznek és ezáltal ezek semmisek.
Az is a jogállamiság eszmeiségét támasztja alá, hogy ez a törvényjavaslat kiveszi ebből a körből azt, amit a kollektív szerződés mindenki számára előír, és kiveszi azt, amelyet törvény mindenki számára előír. Hiszen ha a társadalmi igazságosságot keressük ebben az esetben, nyilván azokat a szerzett jogokat, amelyekre már egy sok éve hatályban lévő törvény, egy sok éve, akár évtizede hatályban lévő kollektív szerződés feljogosította a munkavállalókat bizonyos juttatásokra, és ennek reményében dolgozták végig azt a néhány évet, évtizedet ott, annál a munkáltatónál, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy a törvényben megfogalmazottakat, a juttatásokat megkaphassák.
Viszont azokat, amelyeket egyedi szerződésekkel, külön menedzserszerződésekkel, külön titkos megállapodásokkal kötöttek meg, több tíz millió, százmillió forintra, amelyek valóban sértik a jó erkölcsöt, amelyek valóban sértik a társadalmi igazságosságot, ez a törvényjavaslat lehetővé teszi ezek megtámadását, és nem 98 százalékban, hanem 100 százalékban teszi lehetővé.
Nem vitatom azt, hogy kissé nehézkesebbé teszi az, hogy itt valamennyi esetben bírósági eljárást kell kezdeményezni, és felmerül még annak a lehetősége is adott esetben, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója annál a cégnél esetleg közreműködő volt, és a megállapított határidőn belül nem indítja meg ezeket az eljárásokat 30 napon belül, 60 napon belül, mert adott esetben pszichikailag összejátszik azzal, aki felvette ezeket a magasabb juttatásokat, akkor ebben esetben megvan az a külön kiskapu - ezt nem nevezhetjük kiskapunak -, törvényi lehetőség, hogy maga az ügyész lépjen fel ebben az esetben, és indítsa meg az eljárást ezeknek a jó erkölcsbe ütközően kiadott juttatásoknak a visszaszolgáltatására.
Azt gondolom, hogy cél a jó erkölcsbe ütköző juttatások és végkielégítések visszaszerzése, és nekünk, akik a törvényeket megalkotjuk, nem azt kell néznünk, hogy az LMP adta be ezt a törvényjavaslatot vagy az MSZP, vagy a Fidesz, vagy a KDNP, vagy a Jobbik, hanem az, amit önök itt megfogalmaztak, amit Szijjártó Péter is megfogalmazott, hogy az emberek igazságérzetével összhangban, az ország érdekében hozzuk meg ezeket a jogszabályokat.
Azt gondolom, hogy ebben az esetben félre kell tenni a hiúságunkat, félre kell tenni az előítéleteinket, és a jobb javaslatot kell elfogadnunk. Én elfogadom azt is, hogy a Fidesz-KDNP javaslatában 2010 vonatkozásában jobb, mert könnyebb és egyszerűbben jutunk hozzá ahhoz az összeghez, a 98 százalékhoz, de a társadalmi igazságosság mindenképpen azt mutatja nekünk, hogy nem egy évre, hanem amennyire jogszabályi lehetőség van... - tehát adott esetben 3-4 évre tudunk visszamenni a munkajogi elévülés figyelembevételével, tehát még 4 évet tudunk figyelembe venni, hiszen már ezek az eljárások múlt évben megkezdődtek, illetve megkezdődtek. Tehát ebben az esetben az a társadalmi igény, hogy minél hosszabb időre tudjuk visszavenni ezeket a juttatásokat, ez megvalósul.
Azért kérek mindenkit, a magam részéről azt mondom, hogy ezt az LMP javaslata jobban kimeríti, hasznosabb lenne megszavazni, és így nem menekülnek meg, a 2007-2008-2009-ben hihetetlen mértékben magas végkielégítéseket és juttatásokat felvevő személyek sem, nem kerülnek ki ebből a körből, és velük szemben is el lehet járni, amennyiben ezt a javaslatot fogadjuk el. Kérem, hogy ezt támogassák, tisztelt képviselőtársaim.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
