ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ez a vita arra emlékeztet engem, amikor novemberben az első alkotmánybírósági döntés után önök nekiestek az Alkotmánybíróságnak; akkor késő estig próbáltuk mindenféle módon az önök lelkiismeretét felébreszteni. Volt egyfajta kétségbeesett remény még bennünk, hogy visszafordíthatjuk önöket azon a lejtőn, amiről Scheiring Gábor képviselőtársam is beszélt.
Azóta tudjuk, hogy szelídségről beszélni Lázár János kapcsán meglehetősen naiv gondolat, de akkor még úgy láttuk, hogy küzdöttek a lelkiismeretükkel, és az elején voltak ennek a lejtőnek. Akkor is és most is Sólyom elnök urat idézném: különbnek lenni, mondta az alakuló ülésen közel egy éve. Nemhogy nem tudtak különbek lenni, de olyan szinten csúsznak tovább ezen a morális lejtőn, ami példátlan ebben az országban az elmúlt húsz évben. A hübrisz eluralkodott az alázaton, és így már nem tudnak megállni.
A hangulat annyiban más, hogy most már önök is belefáradtak ebbe, most már önök is úgy hallgatják ezeket a hozzászólásokat, hogy jó, mondják el, aztán menjünk haza.
Egy pillanatra gondolkodjanak el azon, hogy a novembertől májusig tartó ív megrajzolja azt az ívet, ahogy a saját sírjukat ássák. A morális bukás után egyszer el fog következni a választási bukás is, és hogyan számolnak el a választóiknak azzal, hogy ha a saját maguk által is elismerten szakmai javaslat helyett csak azért is erőből, erőszakkal, a hübrisz által vezetve a saját javaslatukat erőszakolják keresztül? Egyszer önöknek is el kell számolni a választóik előtt, és akárhányszor dobja vissza az Alkotmánybíróság (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a rosszabbnál rosszabb javaslatokat, a saját lelkiismeretükkel továbbra is el kell számolniuk.
Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)
