SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy a valódi erő jele, formája a szelídség, és az erőszakosság valójában a gyengeség megnyilvánulási formája.
Önök folyamatosan szembeállítanak csoportokat egymással, szembeállítanak elveket egymással, ezzel az erő politikáját választják, ahelyett, hogy a szelídséget választanák. Szembeállítják egymással a méltóság kategóriáját az igazságosság kategóriájával. Azt mondják, hogy a társadalom igazságérzetét sérti az indokolatlan végkielégítések rendszere, és hogy az Alkotmánybíróság döntése, amely az emberi méltóságból vezette le a különadó intézményének eltörlését, nem felel meg a társadalom igazságérzetének. Azt gondolom, teljesen felesleges és hamis ez a szembeállítás.
Semmi szükség nincsen arra, hogy az emberi méltóságot szembeállítsuk a társadalmi igazságossággal. Ugyanis a két kategória valójában csak együtt érvényesülhet. A társadalmi igazságosság hosszú távon önkénnyé fajulhat a méltóság tisztelete nélkül, mint ahogy a méltóság védelme is önmagában fabatkát sem ér, ha nem figyelünk oda a társadalmi igazságosságra, tehát semmi értelme nincsen ezeket ilyen formában szembeállítani egymással.
Annak sincsen különösebb értelme meggyőződésem szerint, ha szembeállítjuk egymással a különböző pártoktól érkező javaslatokat, függetlenül attól, hogy azoknak milyen a szakmai tartalmuk. Ha belátjuk azt, hogy szakmailag egyetértünk egy javaslattal, akkor azt gondolom, hogy teljes mértékben felesleges szembehelyezkedni vele pusztán csak azért, mert egy olyan párttól érkezik, amelyikkel adott esetben nem tudnak azonosulni.
(18.40)
Tehát ezeket a szembeállításokat, azt gondolom, meg kellene haladniuk, és a szelídséget választaniuk, ugyanis az LMP által megfogalmazott javaslat egyszerre képes biztosítani a társadalmi igazságosságot anélkül, hogy megsértené az emberi méltóságot. Az Alkotmánybíróság világosan fogalmazott, és az emberi méltósághoz való jogból és az emberi méltóság védelméből levezette azt, hogy nem lehet indokolatlanul beavatkoznia az államnak az alapvető emberi viszonyokba.
Az általunk megfogalmazott javaslat lehetőséget teremt arra, hogy az önök által pofátlannak nevezett végkielégítésekkel szemben valóban fellépjünk. Ezzel szemben az önök javaslata pontosan hogy alkalmatlan arra, amire egyébként önök is hivatkoznak. Beszéltek korábban, még anno Szalainé Szilágyi Eleonóráról és a BKV-ról. Nos, az az eset egy egyedi döntés volt, egy olyan különálló menedzserszerződés, és az előterjesztés indoklásában hivatkozott esetek is többségében olyan önálló, egyedi szerződések alapján megítélt végkielégítések voltak, amelyeknek a kezelésére, amelyeknek a visszaperlésére az önök által kidolgozott javaslat éppen hogy nem alkalmas, tehát alkalmatlan arra, hogy a társadalmi igazságosságot visszaállítsa, viszont az Alkotmánybíróság ítélete szerint az emberi méltóságot ennek ellenére sérti.
Önök a javaslatukkal egyszerűen összekeverik azokat az állampolgárokat, azokat a munkavállalókat, akik a munka törvénykönyve értelmében, egy megkötött szerződés alapján jogosultak lennének a végkielégítésre; összekötik, összekeverik és szembeállítják azokkal, akik valóban pofátlan módon, egyedi kiskapuk felhasználásával nyúlják le az adófizetők pénzét, és tesznek szert valóban indokolatlanul magas végkielégítésekre. Ez is egy teljesen felesleges szembeállítás, és szemmel láthatóan vakvágányra vezette önöket. Még van idejük arra, hogy visszaforduljanak.
Ugyanakkor, ha megengedik, akkor egy kicsikét tágabb kontextusba is helyezném ezt a törvényjavaslatot, ugyanis nekem az a benyomásom, hogy valójában önöknek a végkielégítések ügye kapóra jött annak érdekében, hogy csorbítsák az Alkotmánybíróság jogköreit, ugyanis egy sokkal nagyobb galádságra készültek, és ezt már jól tudták: ez pedig a nyugdíjeinstand és az állampolgárok megzsarolása annak érdekében, hogy visszalépjenek az állami nyugdíjrendszerbe.
Mi akkor is elmondtuk, hogy a második pillérrel nem tudunk azonosulni, számtalan probléma van, amit fel lehet róni ennek a rendszernek, és hogy elő lehet készíteni egy valódi visszatérést az állami, hosszú távon is fenntartható nyugdíjrendszerhez. Ugyanakkor nem tudtuk elfogadni azt, hogy ennek az eszközéül önök azt választották, hogy megzsarolták az állampolgárokat, és azt mondták, hogy az, aki nem lép vissza az állami nyugdíjrendszerbe, elveszíti az öregkori nyugdíjának akár a kétharmadát is. Ez az egyszerű zsarolás az, ami joggal fennakadhatott volna az Alkotmánybíróság szűrőjén, és felmerülhet, hogy önök ennek a megkerülésére vonták meg és csorbították az Alkotmánybíróság jogköreit.
Mint ahogy a pofátlan végkielégítések kordában tartására, úgy a nyugdíjrendszer fenntarthatóvá tételére is - amit szeretnék hangsúlyozni, hogy azonos, közös célja a kormánypártoknak és az LMP-nek egyaránt - van olyan megoldás, amelyik nem sérti a jogállamiságot, és amelyik nem sérti az emberi méltóságot. Ugyanis ez a zsarolás, az állampolgárok egy részének ilyetén fokú diszkriminációja mindenképpen sérti az emberi méltóságot, és tekinthető alkotmányellenesnek. A kérdés csak az, hogy a korlátozott Alkotmánybíróság a jogköreivel felléphet-e ez ellen a zsarolás ellen.
Tehát most ezt a lehetőséget még felhasználhatják arra, hogy visszatérjenek arra az útra, amelyik nem állítja szembe egymással az igazságosságot és a méltóságot, és egyben lehetőséget teremtenek saját maguknak arra is, hogy egy esetleges későbbi, még nagyobb pofont elkerüljenek a nyugdíjeinstanddal és a zsarolással kapcsolatban, és egy olyan hosszú távú és fenntartható nyugdíjreformot válasszanak, amelyik nem sérti joggal az állampolgárok jelentős részét.
Hargitai János képviselőtársam elismerte, hogy szakmailag teljes mértékben elfogadhatónak tartja az LMP javaslatát. Szeretném még egyszer elismételni, hogy ez egy olyan javaslat, ami az önök eredeti célját jobban szolgálja, mint az önök javaslata, és teszi mindezt úgy, hogy nem állítja szembe a jogállamiságot, az emberi méltóságot a társadalmi igazságossággal, ugyanis ezek hosszú távon csak kéz a kézben maradhatnak életben, csak akkor juthatnak ezek érvényre, ha nem állítjuk ezeket egymással szembe.
Most még lehetőségük van önöknek arra, hogy visszatérjenek arra az útra, amelyik nem sérti az emberi méltóságot és a jogállamiságot. Ezzel a későbbiek során precedenst teremtenek, és megmutatják, hogy önök valójában képesek az igazán nagy erő útját választani, mégpedig a szelídség útját, nem pedig a szembeállítást és a megosztás útját, és nem akarják szembeállítani az LMP javaslatát az önök javaslatával - ahogy Hargitai képviselőtársam mondta -, amely kiütné a Fidesz javaslatát, hanem megfontolni és valóban elfogadni egy szakmailag elfogadható javaslatot, s ezzel megmutatni azt, hogy az önök kétharmada nem pusztán az erő, hanem a szelídség letéteményese is. Kérem, fontolják meg ezt a lehetőséget még egyszer.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)
