HOFFMAN PÁL
HOFFMAN PÁL
HOFFMAN PÁL (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én egy olyan településen élek, ahol korábban kettő, most három nemzetiség él. Az itt élők: horvát, bunyevác, rác identitásúak, és ennek a megvallása a történelem során többször is megtörtént. Amint Schiffer képviselő úr elmondta, így volt ez 1848-49-ben, amikor Kossuth seregében harcoltak, de így volt az elmúlt évtizedekben a délszláv háború idején, amikor adománygyűjtés és személyes segítség egyaránt megjelent.
A kezdeményező identitása tudomásom szerint volt már szerb is, most bunyevác. Fontos megjegyezni, hogy Magyarországon a bunyevác identitás vállalása ma bárki számára adott lehetőség, de hogy ez nemzetiségi szervezethez való csatlakozást vagy annak létrehozását is jelentse, és ez feltételhez kötött, azzal természetesen egyet kell értenünk.
Azt a jobbikos hasonlatot a magyarságról nehezen tudom kezelni, és nekem kicsit sántít is, mert hiszen azért beszélnünk kellene itt asszimilálódott kunokról, jászokról, de mindenki másról, aki magyarnak vallja magát.
Schiffer úrnak mondanám, hogy azt gondolom, magától értetődő, hogy a bunyevácok nyelvi kapcsolódása horvát és szerb irányba is megtalálható, hiszen a Magyarországon élő bunyevácok jó részét nem érintette a horvát nyelvújítás. Azt is lehetne mondani, hogy a magyarországi bunyevácok a horvátság csángói, és persze furcsa lenne a csángókra azt mondani, hogy nem lehetnek magyarok azért, mert nehezen érthető a nyelvük, és mert nagyon sok román szót használnak.
Azt gondolom egyébként erről a kezdeményezésről, hogy egy folyamat kezdete is lehet, és lehet, hogy szerencsés, lehet, hogy nem, de mindenképpen megfontolást érdemel, hogy ezer aláírással önálló nemzetiségként szervezeti, politikai lehetőségekhez lehet-e jutni.
Köszönöm szépen.
