SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kérdés bonyolultsága, azt hiszem, első látásra is mindnyájunk számára világos. Itt komoly érvek hangzottak el mind a bizottság előadója, mind államtitkár úr részéről arra vonatkozóan, hogy a hazai bunyevácokat miért ne tekintsük önálló népcsoportként, illetve hogy a parlament miért ne fogadja el az ő kezdeményezésüket.
Hallhattunk komoly történeti, szakmai érveket, az MTA véleményét. Egyetlenegy dolgot azonban nem hallhattunk, nem is tudom, hogy erre lett volna-e, van-e lehetőség, méghozzá az érintettek véleményét, csupán elolvashattuk az ő beadványukat. S mielőtt az álláspontunkat ezzel a kérdéssel kapcsolatban ismertetném, azért engedjék meg, hogy ezt a vitát néhány adalékkal azért árnyaljam.
Azt mondta az államtitkár úr, hogy az MTA a horvátok közösségébe tartozónak vallja a bunyevácokat, itt azonban felmerül egy érdekes kérdés, méghozzá az, hogy maguk a bunyevácok, azok, akik ezt a kezdeményezést elindították, illetve azok, akik ezt az aláírásgyűjtést támogatták és aláírták, ők maguk nem vagy nem feltétlenül tartják ebbe a közösségbe tartozónak magukat. Azért szeretném ezzel kapcsolatban elmondani, hogy az elmúlt századokban koronként és országonként is változott akár ennek a népcsoportnak a besorolása és a megítélése, de más népcsoportok besorolása és megítélése is koronként és korszakonként változhat. Hiszen tudjuk, hogy ez a kérdés önmagában nem mindig feltétlenül tudományos igényű, nem mindig tudományos érvek alapján történnek döntések azzal kapcsolatban, hogy kit, mely népcsoportot, mely emberek közösségét ismerjük el önállónak és kiket nem. Ebbe a kérdésbe azért a politika is rendszerint bele szokott szólni.
A Magyar Királyság utolsó évtizedeiben, gondolok itt történelmi hazánkra, az 1920-at megelőző időszakban is az akkori népszámláláson a bunyevácok feltűntek önálló népcsoportként. A XX. században több népszámláláson feltűntek, megvallhatták identitásukat, nyelvüket, megvallhatták azt az identitást, azt a nyelvet, amit magukról gondolnak, és az 1945-öt követő rendszerekben pedig szintén a politika szólt bele ebbe a kérdésbe, a délszláv állam ezt nem engedte meg. Jugoszlávia széthullása után ez a kérdés szintén politikai üggyé vált Szerbiában. A horvátok létszámát ezáltal lehet csökkenteni, ha a bunyevácokat önálló népcsoportként a szerb államhatalom elismeri. Szerbiában tehát a bunyevácokat elismerik önálló nemzetiségként, önálló kisebbségként. Azonban hozzá kell tenni azt is a kiegyensúlyozottság kedvéért nyilvánvalóan, hogy Horvátországban a horvát állam a bunyevácokat nem ismeri el önálló népcsoportként, és ahhoz hasonlóan, amit itt államtitkár úrtól, illetve a bizottság előadójától hallhattunk az Akadémia álláspontjára hivatkozva, a bunyevácokat szintén a horvát nemzet részének tekinti.
Adódik ebből egy másik érdekes kérdés, nemcsak az, hogy a politika mely népcsoportokat ismer el önállónak, hanem az, hogy az adott egyénnek a politika megadja-e az önálló, a szabad identitásválasztás lehetőségét, és itt most két különböző dologról beszélünk. A Jobbik ebben a kérdésben tartózkodó álláspontot fog elfoglalni, tartózkodni fogunk ennek a kérdésnek a megítélésétől két, illetve pontosabban három dolog miatt.
Egyrészt nem tartjuk most föltétlenül jó precedensnek ezt az ügyet, nem tartjuk föltétlenül jónak, hogy ez az ügy ilyen formájában a Ház elé magában tud kerülni, illetve ezt a nemzeti etnikai kisebbségekről szóló törvényt ebben a formában nyitná újra. A Jobbik megalakulásától fogva, illetve a programunkban, az előző választási programunkban is felvetettük már az etnobiznisz elleni küzdelmet.
(20.20)
Én magam az elmúlt egy évben számos alkalommal felszólaltam, és ostoroztam az államtitkár úr által is említett 1993. évi LXXVII. törvényt, amely a nemzeti etnikai kisebbségekről szól.
A Jobbik azt javasolja és azt kéri ismételten és sokadszorra a kormánytól egyébként - és erre ígéretet is kaptam még egy októberben feltett interpellációmban Szabó Erika államtitkár asszonytól -, hogy legyenek szívesek, gondolják újra ezt a törvényt. A megoldás nem az, hogy most félévente vagy évente valamely népcsoport úgy gondolja, hogy szeretné magát elismertetni, és ez a kérdés a parlament elé kerüljön. Eltelt 17-18 év azóta, hogy az akkori kormány 1993-ban ezt a törvényt megalkotta, ama törvény megalkotásának akkor is megvoltak a maga politikai, a maga történelmi és egyébként úgymond a maga tudományos érvei, illetve körülményei. Mi azt tartanánk jónak és helyesnek - és ezt kérem az államtitkár úrtól, nagyon kérem, hogy zárszavában majd szíveskedjen erre a felvetésemre reagálni -, hogy vegyék elő ezt a törvényt, gondoljuk ezt az egész kérdést újra, nyissuk ezt a vitát akár globálisan újra, hogy Magyarországon kit, milyen népcsoportokat tekinthetünk elismert és bevett kisebbségnek; 17 év eltelt azóta.
Mint utaltam, van itt a dolognak egy másik vetülete is, ez pedig a szabad identitásválasztásnak a joga. Nem véletlen volt az, hogy Bana Tibor képviselőtársammal az ősz folyamán, amikor a népszámlálásról szóló törvényről vitázott az Országgyűlés, mi azt javasoltuk, hogy bármely személy Magyarországon szabadon vallhassa meg a nemzeti identitását, és ez a népszámlálás kérdőívein is szerepelhessen. Ezt önök, a fideszes kormánytöbbség, bocsánat, a fideszes-KDNP-s kormánytöbbség akkor elutasította. Még egyszer mondom, a két kérdés látszólag összefügg, azonban azt hiszem, hogy ez túlmutat azon az ügyön, amit most tárgyalunk.
Az, hogy egy népcsoportot a politika, a tudományosság elismer-e önállónak Magyarországon, az egy kérdés, és ennek megvannak a maga - mint említettem - politikai és tudományos vetületei; azt hiszem, most a kettőről egy kicsit keverve vitatkozunk. Azonban azt mindenképpen fontosnak tartanánk, és szeretném ezt a javaslatomat Bana Tibor képviselőtársammal együtt ismét önök elé hozni, és ismét felhívni önöknek a figyelmét a következőkre: úgy gondolom, hogy ha Magyarországon valaki valaminek vallja magát - ha bunyevácnak vallja magát, akkor vallja magát bunyevácnak -, nem látjuk azt, nem látjuk azt, hogy mi lenne az akadálya az önök részéről, a kormánytöbbség részéről annak, hogy ez a népszámlálás során, a népszámlálási íveken megjelenhessen.
Nem kell feltétlenül a bunyevácokra gondolni, beszélhetünk itt például a sokácokról, de beszélhetünk a vendekről is, hiszen vannak Magyarországon olyan személyek, olyan állampolgárok, akik magukat vendnek tartják, és nem szlovénnak, függetlenül attól, hogy a hazai szlovénság vezetői erről a kérdésről mit gondolnak, vagy függetlenül attól, hogy Szlovénia erről a kérdésről mit gondol. Nem kell feltétlenül a vendeket önálló államalkotó tényezőként elismerni, mint ahogy nem kell feltétlenül a bunyevácokat sem, mint említettem. Nem fogjuk támogatni ezt a kezdeményezést, azonban azt mindenképpen jónak és helyesnek tartanánk, ha a szabad identitásválasztás jogát a kormánypártok és a kormány senkitől nem vitatná el.
Tehát szeretnénk ismételten és még egyszer javasolni és kérni önöktől ennek a megfontolását - van még idő a vonatkozó rendelkezések módosítására -, hogy a következő népszámláláson mindenki olyan formában kerüljön összeírásra, mindenkinek az a nemzetisége kerüljön a népszámláláson rögzítésre, amelyhez tartozónak magát vallja. Ezzel a kérdéssel egyébként ez a vita, hogy a bunyevácok horvátok-e vagy nem horvátok, ebben a formában is eldőlhet: a horvátországi bunyevácokat horvátnak tekinti, a magyarországi horvát vezetők szintén népük soraiba tartozónak vallják a bunyevácokat; ezt a kérdést ilyen egyszerűen el lehetne dönteni.
Biztosítsanak önök lehetőséget arra, hogy ezek az emberek egy népszámlálás során szabadon megvallhassák az identitásukat, és látni fogjuk akkor a kérdőívek feldolgozásával jövőre vagy egy év múlva azt, hogy ennek a népcsoportnak a tagjai valóban hányan vannak, hiszen tudjuk azt - valljuk be magunk között -, hogy kétezer aláírást gyakorlatilag bármilyen cél érdekében Magyarországon össze lehet szedni. Ha feltennék egy olyan kérdést, hogy írja alá ezt az ívet az, akinek két anyja van, akkor bizonyára arra is kettőezer aláírást össze tudnék egy kis munkával Magyarországon szedni, és ezzel természetesen nem a kezdeményezőket szeretném megsérteni, szeretném hangsúlyozni, hanem az ügynek inkább a technikai bonyolultságára úgymond szeretném felhívni a figyelmet.
Az a javaslatunk tehát, hogy mindenki vallhassa meg a maga identitását. Ha valamilyen népcsoporthoz tartozónak összesen csak tízen gondolják Magyarországon magukat… - és akkor itt továbbmegy a kérdés, mert itt azért még felmerülhet az is, hogy kik gondolják Magyarországon magukat kunnak például vagy jásznak, mert érkezett azért ilyen megkeresés is hozzánk, és ezáltal bizonyára önökhöz vagy a többi képviselőcsoport vezetőihez. Kerüljön összeírásra konkrétan az, hogy mely népcsoporthoz tartozónak hányan vallják magukat Magyarországon, és ezt követően pedig gomboljuk újra a kabátot, tárgyaljuk újra ezt az 1993. évi törvényt, gondoljuk újra adott esetben ezeknek az adatoknak a figyelembevételével azt, hogy mely nemzetiségeket, népcsoportokat kell Magyarországon önállóként meghatározni.
És nyilván, ha ennél a törvénynél vagyok, akkor nem állhatom meg, hogy néhány szó erejéig ne hívjam fel ismét és sokadszorra az önök figyelmét a Magyarországon továbbra is virágzó etnobizniszre, ami ellen egyébként önök az elmúlt egy évben továbbra sem tettek semmit, bár ígéretet tettek több kérdésemre, interpellációmra is, hogy a kormány ezzel a jelenséggel kapcsolatban fel kíván lépni, és a nemzeti ügyek kormánya nem fogja hagyni azt, hogy a kisebbségek nevében, a kisebbségek érdekében egyes személyek - jórészt egyébként cigányok - visszaéljenek, és olyanok képviseletét lássák el, amely közösséghez valójában egyébként nem tartoznak.
Javasoljuk tehát ennek a törvénynek az újragondolását, javasoljuk az újragondolását annak, hogy milyen módon kerüljenek összesítésre a népszámlálás során az egyén nemzetiségére és anyanyelvére vonatkozó adatok, és ennek tükrében vitatkozzunk újra erről a kérdésről. A helyes megoldás nem gondoljuk, hogy az lenne, hogy egyesével most minden kezdeményezésnek itt a Házban helyt adjunk. Ezt a vitát most lefolytatjuk, egy hónap múlva majd jönnek a vendek, jönnek a kunok, jönnek a vietnámiak, a szingalézek vagy a pirézek, ne adj’ isten, arra is össze lehetne kétezer aláírást szedni szerintem Magyarországon. Ez egy rossz precedens, magát az egész törvényt kell újragondolni, és adott esetben annak a szellemiségét is megnézni, hogy a mai kor követelményeinek megfelel-e.
Hangsúlyozom tehát, hogy ebben a kérdésben mi az identitás szabad megvallásának jogát tartjuk fontosnak, ezért ezt a javaslatot ebben a formában nem fogjuk támogatni, ugyanakkor ellene sem kívánunk szavazni az általam elmondott indokok alapján. A javaslathoz a Jobbik tartózkodni fog, és kérem az államtitkár urat, hogy fontolja meg az általam felvetetteket, és tegye meg a kormány ez irányban majd a megfelelő lépéseket.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
