BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Arra a kérdésre kell választ adni - és időszerű, úgy gondolom -, hogy az 1949. évi törvény, alkotmány óta eltelt 42 év, azt követően az 1990-et követő 20 év idejében hol volt az alkotmányosság, hol volt a jogállam, hol volt a jog uralma, és hol volt a törvényesség.
Persze, tudják, minden törvény annyit ér, amennyit betartunk belőle, de úgy gondolom, hogy az alaptörvény, az alkotmány tekintetében rengeteg hibát éltünk meg. Emlékezni pedig azért kell, mert az évek mögött emberek vannak, emberek tömege, az ország, a nemzet, és sorsok, tragédiák voltak e 62 év alatt. Tragédiák, mert nem érvényesült az alaptörvény, nem érvényesült az alkotmány, amelyet oktrojáltak.
Eljutottam 2004-ig, az uniós csatlakozáshoz, amelynél konvergenciát remélve megszorításokat kapott az ország, és nem közeledtünk jövedelmünkben és életviszonyainkban, hanem leszakadtunk az uniós tagállamok életszínvonalától. Nem akarom ezt a kérdést túlságosan ragozni, hisz megéltük ezt az időt, a konvergencia kitekeredett fogalommá vált, és a megszorításokat jelentette Magyarországon, és nem a közeledést, inkább a leszakadást.
Következett 2004. december 5-e. December 5-e, amely kitaszította a határon túliakat, a népszavazás; azért, mert az internacionalista felfogás, amely tovább élt 2004-ben, nem ismerte a nemzet fogalmát, s tiltakozott a haza fogalma ellen és az összefogás fogalma ellen is. Szégyen volt a népszavazás, hazugságok vették körül, a népszavazás eredménye pedig bűnt volt, amelyet, úgy gondolom, minden jó érzésű magyar ember így minősít, mert Kovács úr és Gyurcsány úr riogatták a népet, félrevezették, és akkor is hazudtak, mint mindig.
Úgy gondolom, hogy 2006 nyara következik olyan dátumként a megszorításokat követően és az ellentmondások tömkelegét illetően, amikor szintén ismételten megszorítások következtek, a hatalom félt a néptől, félt az emberektől, kordonokkal vette körbe és védte saját magát és a Parlamentet is.
Elmondta annak idején a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, hogy hazudtak reggel, éjjel meg este. Trükkök százaival vezették félre az országot, hazudtak éjjel-nappal, s közben az ország romjaiba került.
2006 őszén, feltehetjük ismételten a kérdést: hol volt a jogállam, hol volt az alkotmányosság, és hol volt az EU, és hol voltak a jogvédők, amikor rendőri attakra került sor, amikor a parancsnokok és a kormány kivezényelték az emberekkel szemben a rendőröket, és káosz volt az országban.
(21.40)
Olyan eszközökkel verték a népet, az embereket, amelyek nem voltak rendszeresítve, viperával, gumilövedékkel. Terror volt. Nem jött be ugyan a hatalomnak a TV-székház ostroma, bár a Reichstag-sztorira hajazott volna az ügy. Nem jött be, mert mégsem égett le a Tőzsdepalota. A mai napig nincs felelőse ennek az ügynek, nincs felelősségre vonás, a bíróságok is nagyon furcsán jártak el. Csak kitüntetettjei vannak 2006 őszének, sőt filozófusnő őrjöngve üvöltözik az Unióban, és nem volt ilyen, letagadja a hazugságot, amit tízmillió magyar állampolgár cáfol, hogy hazudik, hazudik, mert megtörténtek azok a gyalázatok, amikor az embereket törték, zúzták, megtiporták jogállamban és az alkotmány mellett is.
Aztán mostanság is szóba kerül, bár ezt korábban kellett volna megemlítenem, hogy hol volt az Alkotmánybíróság a Zétényi-Takács-törvény mellett, amikor nem támogatta a törvényt és elkaszálta, pedig az akkori ’90-es hatalom a rendszerváltást követően, amely szintén kérdőjelekkel van tele... - nem lehetett rendet csinálni és igazából rendszert váltani. A bűn és a büntetés egymástól elvált, sokan még most sem kapták meg a büntetésüket. Beszélhetünk a bírósági gyakorlatokról, és a parlament padsoraiban is helyet foglaló régi hatalom képviselői nem frusztráltak, a régi rezsim nómenklaturistái, mert nem lettek lusztrálva, a lusztrációs törvény elbukott.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Közben három és fél, ötmillió magyar szegény ember lett.
Köszönöm szépen, elnök úr, a megtisztelő figyelmüket, a jövő alkalommal folytatom. (Taps a kormánypártok soraiban.)
