FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Régóta várok erre a pillanatra, hogy itt, a magyar Országgyűlésben tisztelegjek a vörös terror magyar vértanúi előtt. Dédnagyapám testvérét, Ferenczy Lajost a vörösök végezték ki 1919. május 7-én Devecserben a Fő téren. Kötelességemnek érzem, hogy emlékét szívemben őrizve, azokkal a hősökkel együtt emlékezzek meg róla, akik a kommunizmus magyarországi hajnalán a vörös csürhe áldozataivá váltak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ismeretes, 1918 szeptemberétől decemberéig az ország háromnegyedét az antant csapatok - csehek, románok, szerbek, franciák - szállták meg. A hazaáruló Károlyi-kormány átadta a hatalmat a szociáldemokratáknak és a kommunistáknak. Mivel fegyverletételre szólította fel az amúgy nagyszámú és hadra bírható magyar katonákat, lényegében kiszolgáltatta hazánkat a szomszédos országoknak. Ezzel hazaárulást követett el, és közvetlenül felelőssé tehető az 1920-as trianoni gyalázatért.
1919. március 21-én kikiáltották a proletárdiktatúrát, azaz a Tanácsköztársaságot. 1919 április elején országos kommunista tanácsválasztások voltak, és megalakultak a falusi munkás-, katonai és földműves szegények tanácsai. Ekkor megkezdték a beszolgáltatásokat, erőszakosan elvettek a gazdáktól, amit csak tudtak. Megindult a magyar vidék szisztematikus szétverése, a parasztság megalázása, sok esetben lemészárlása.
“Mindenütt szaladgálnak, ágálnak az ellenforradalmárok, üssétek le őket! Üssétek agyon ott, ahol találjátok őket! Ha csak egy órára is sikerül felülkerekedni az ellenforradalomnak, nem lesz kíméletes egyetlen proletárral sem. Mielőtt vérébe fojtanák a forradalmat, fojtsátok őket a vérükbe!” Ezekkel a mondatokkal uszított a magyarság ellen a véreskezű kommunista, Szamuely Tibor a Vörös Újság 1919. február 11-ei számában.
A kor szemtanúinak vallomásait, a Lenin-fiúk kegyetlenkedéseit Marjay Frigyes Kereszteshadjárat 1941 című művében foglalta össze: “Szamuely Kun Béla engedélyével az ellenforradalmi akciók színhelyén saját személyében gyakorolta a rögtönítélő forradalmi törvényszék jogait. Legtöbbször kihallgatás nélkül, rendszerint kézlegyintéssel vagy jelbeszéddel mondott halált az elébe vezetett áldozat fejére, de gyakran szóbeli ítéletet is hozott. Ilyenformán például: “Menjen a fa alá”. Ez hóhérainak elég volt, hogy cselekedjenek. Kivégeztetett Szamuely ötletszerűen olyan embereket is, akikhez a gyanúnak árnyéka sem ért el. A dunapataji vérengzés alkalmával például megsebesült Szabó János gazda, akit élve a halottak közé temettetett. Sopronkövesden egy Schmidt nevű öreg vasúti pénztárost akasztatott fel, és szerencsétlen áldozatának 25 percig tartó vergődését a saját fiával nézette végig, majd ugyanarra a fára a fiút is az apja mellé akasztatta. Így pusztította ki ez az emberi fenevad a köréje csoportosult válogatott gazemberekkel és gyilkosokkal a magyar vidék legderekasabbjainak százait. Dunapatajon 64 embert végeztek ki, Kalocsán 40-et, Debrecenben 86-ot.”
Most lássuk, kik vezették és irányították mindezt. Figyeljenek, képviselőtársaim, a teljesség igénye nélkül beszédes nevek következnek. Kun (Kohn) Béla, Ágoston (Augenstein) Péter, Pogány (Schwartz) József, Szántó (Schreiber) Béla, Szamuely (Sámuel) Tibor, Landler Jenő, Vágó (Weiss) Béla, Varga (Weissfeld) Jenő, Székely (Waissit) Béla, Rákosi (Roth) Mátyás.
Nemzettestvéreim! Tegnap, május 8-án Devecserben emlékeztünk az áldozatokra. A városban 1919 tavaszán Hetzl József asztalossegéd lett a teljhatalmú kormánybiztos és egy személyben párttitkár és a járási tanács elnöke is. Erhardt József a helyi tanács élére került. Helyi támogatóik Vathy Sándor, Csaplár János, Szabó István, Somogyi József voltak. Devecserben is forradalmi törvényszék alakult. Megalakították a Vörös Őrséget, ezzel a helyi polgárság, a gazdatársadalom és a nép ellenszenvét váltották ki.
Az ellenállás egyik szószólója Krassovszky Gyula tanító volt. 1919 áprilisától olyan hírek terjedtek, hogy a pápai és veszprémi kommunisták megbuktak. Május 5-én Hetzlék Veszprémbe utaztak, ez idő alatt derék hazafiak - Torma Károly, Ferenczy Lajos, Somogyi Ferenc - szervezték a kommunista rémuralom megdöntését. Fegyvereket szereztek, megtámadták a Vörös Őrséget, letartóztatták a direktórium tagjait, mindenkit mozgósítottak Devecserben. Majd az ellenforradalmárok megütköztek Devecser határában a vörösökkel, és vissza kellett vonulniuk. Vezetőiket elfogták. 1919. május 6-án este a templomtoronyba gépfegyvereket állítottak. Több halálos ítélet született, amelynek nyomán a devecseri hóhérként elhíresült Somogyi József pápai vöröskatona közreműködésével Baják Istvánt, Bőnyi Gyulát, Ferenczy Lajost, Krassovszky Bélát és Somogyi Jánost Devecserben kivégezték.
Tisztelt Honfitársaim! Az egykori vörös terrorral szembeszegülő hazafiak voltak a kor gárdistái. Büszke vagyok dédnagyapám testvérére, aki sokakkal együtt életét adta ezért a hazáért, a magyar szabadságért. Nagyapám még hosszú évekkel a Tanácsköztársaság és az 1956-os események után is - félve a kommunistáktól - csak halkan mert beszélni az igazságról.
Családom nemzedékeken át a magyar nemzetet szolgálta. Őseim tisztelete és a Szent Koronára tett esküm a teljes ellenszél dacára engem is erre kötelez. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Jobbikosként küzdünk a nemzet megmaradásáért, miközben itt, a Magyar Országgyűlésben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Szakasits Árpád LMP-s dédunokája és Apró Antal unokájának férje, Gyurcsány Ferenc a teljes MSZP-frakcióval karöltve viszi tovább a Lenin-fiúk szocionista, magyarellenes vérvonalát, szolgálja ki hazánk gyarmatosítóit. A Fidesz-KDNP pedig - mint tette azt az elmúlt huszonegy évben - töretlenül asszisztál...
