KULCSÁR GERGELY
KULCSÁR GERGELY
KULCSÁR GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Május 8-át a győzelem napjaként tartják számon Európában. A második világháborúban ekkor ért véget Európában a háború, ezen a napon tette le a fegyvert Németország a szövetségesek előtt. Ezt a napot Európa-szerte megünneplik, idehaza is meg szoktak emlékezni róla általában liberális, nemzetellenes erők képviselői. Nézzük csak meg, hogy mi ünnepelnivaló van abban, hogy hazánk elvesztette a második világháborút?
A szövetségesek legnagyobb dicsőségére odadobták egész Kelet-Európát a világtörténelem egyik legnagyobb hóhérjának, Sztálinnak. Így hazánk sem kerülhette el sorsát. Az ország területére betörő vörös hordák végigpusztították az országot, nem kímélve senkit és semmit. A polgári lakosságot terrorizálták, nők, lányok tízezreit erőszakolták meg. Szégyenszemre ma is sokan felszabadítónak tekintik ezen csőcselék garázdálkodását.
Az 1947-es párizsi békediktátum nyomán Magyarország elveszítette a nagyrészt békés úton visszaszerzett területeit.
(21.50)
Az igazsághoz tartozik, hogy a második világháború előtt, illetve idején hazánk határait az etnikai viszonyok figyelembevételével húzták meg, ebből a szempontból igazságos határrendezés zajlott. Párizsban Trianon igazságtalansága nemcsak hogy megismétlődött, de ráadásként még három felvidéki falvat vesztettünk el. Ez is a győztesek igazságérzetét mutatja: Hitler szlovák bábállamát megjutalmazták - biztosan megérdemelték...
A szovjet felügyelet alatt működő népbíróságok rengeteg hazafit küldtek bitó alá, illetve ítéltek hosszú börtönévekre. Hogy csak az ismertebbeket említsem: Bárdossy László, Szombathelyi Ferenc, Jány Gusztáv kivégzése szégyen, az meg egész egyszerűen gyalázatos, hogy a mai napig nem rehabilitálták őket.
A győzelem napját ünneplők üdvözölhetik azoknak a tízezreknek a Szovjetunióba hurcolását, akik közül csak kevesen tértek vissza, a málenkij robot és a gulágok borzalmaiba pusztultak bele. Sok ezer emigráns, a szovjet megszállást és a kommunista diktátorokat elszenvedő milliók, az ÁVH által üldözöttek, megkínzottak, az 1956-os szabadságharcosok nem biztos, hogy piros betűvel írják május 8-át, és foglalják imába a Nyugat demokrata politikusainak nevét.
A győztesek, akik szeretik magukat megtestesült jónak beállítani, minden szinten leszámoltak a legyőzöttekkel: háborús bűnösként elítéltek boldog-boldogtalant, bűnöst és ártatlan egyaránt - de vajon ők, az “emberiség megmentői” nem követtek el háborús bűnöket? A szovjetekről inkább nem is beszélnék, de a brit és amerikai vezetők nem ülhettek volna a vádlottak padján, mondjuk, Nürnbergben, ahol a világtörténelem egyik legszégyenteljesebb kirakatperét rendezték meg? Válasz helyett megemlítenék egy-két eseményt.
Drezda 1945. februári terrorbombázása, ahol körülbelül 70-80 ezer civilt öltek meg a győztesek. A támadássorozat egyértelmű célja a polgári lakosság minél nagyobb mértékű lemészárlása volt.
Hirosima és Nagaszaki 1945. augusztusi elpusztítása. Emberi ésszel fel nem lehet fogni, mi szükség volt több százezer civilt kiirtani. Az emberbarát, liberális, hős szövetségeseknek ezekben az esetekben is a minél több civil áldozat lehetett a céljuk. Hirosimában 242 ezer, Nagaszakiban 152 ezer ember lelte halálát az atomtámadásokban és azok következményei miatt. Kellenek ezeknél nagyobb háborús bűntettek?
Tisztelt Honfitársaim! Hazánkban is a győztesek világát éljük ma is. Napjaink Magyarországán - kormányváltás ide vagy oda - továbbra is bűn magyarnak lenni: büntetik az Árpád-sávos pajzzsal ellátott mellény viselőit, miközben hordákba verődött bűnözői csoport szabadon grasszálhatnak országszerte; büntetik és bűnözőnek bélyegzik a magukat és környezetüket megvédeni igyekvő, büntetlen előéletű hazafiakat, miközben a védtelen, idős magyarokat sorozatban gyilkolásszák, egész településeket rettegésben tartanak cigánybűnözők hordái; büntetik a holokauszttagadást, miközben a magyar nemzetet és nemzeti jelképeinket lehet szakmányban gyalázni.
Manapság Magyarországon háborús bűntett miatt pert lehet indítani egy 97 éves hős veterán, Képíró Sándor ellen, mindezt izraeli senkiháziak nyomására, és megélhetési, sárga csillagos félencek vicsorgása közepette. A valódi délvidéki háborús bűnösök, Tito és partizánjai, akik 50 ezer magyart mészároltak le, pedig nemhogy nem lettek felelősségre vonva, de még a szerb állam sem volt hajlandó egy bocsánatkérést sem megejteni.
Én, az igazak folyamatos megostorozása ellenére, kitartást kívánok minden nemzetért aggódó magyarnak, és bízom benne, hogy a magyarság számára a közeljövőben valóban eljön a győzelem napja, hisz tudjuk: nagypéntek nélkül nincs feltámadás.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
