DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Akkor egy sajátos összevonást csináltam. Jó, akkor menjünk tovább! (Derültség.) Tehát ettől függetlenül tartom, hogy nem jó a címe sem.
Másrészt pedig: a 6., 8., 9. javaslatok. Nézzük már meg, kérem szépen, hogy itt miről szól ez a történet! Nem politikai, hanem szakmai szándékok és szempontok vezéreltek minket a javaslatok megfogalmazásakor, és nagyon kíváncsi lennék akár az államtitkár úr, akár fideszes vagy KDNP-s képviselők indoklására, hogy mi kivetnivalót találtak ezekben a javaslatokban. Nem óhajtom megismételni az általános vitában elhangzott érveket, hiszen minden csak önmagam felesleges ismétlése lenne, de hasznosnak találnánk azt, hogyha majd nem külön rendeleti szinten szabályoznák például a közigazgatási alapvizsga alóli mentesülés eseteit.
Azzal együtt, hogy ha a törvényjavaslat csak és kizárólag arról szólna, hogy a versenyvizsga intézményét megszüntetjük, és visszahozzuk az alapvizsgát - hiszen az alapvizsga, a közigazgatási alapvizsga és közigazgatási szakvizsga azon ritka kivételek közé, azon kivételes jogintézmények közé tartozott, amelyek beváltották a hozzá fűzött reményeket, és egész jól működtek az elmúlt húsz évben, tehát az volt a felelőtlen döntés, hogy azt a közigazgatási versenyvizsgát bevezették -, ha csak erről szólna a javaslat, akkor nyugodt szívvel támogatnánk is. Csak ezen jócskán túlterjeszkedik, és majd akkor a vita későbbi szakaszában fogok felhozni egyéb érveket. Csak itt megjegyezném, hogy nyugodtan fel lehetne sorolni ezt törvényi szinten taxatíve, tehát egy kimerítő, kötelező felsorolás, amelytől eltérni nem lehet. Nem látjuk annak indokát, hogy ezt kormányrendeleti szintre helyezzék. De kíváncsi vagyok természetesen az ellenérveikre is.
Továbbmenve: az OKV elnökeinek teljesen felesleges a diszkrecionális jogkörét ilyen mértékben kiterjeszteni, ne ő határozza már meg azt, hogy milyen különösen indokolt vagy kivételesen indokolt esetekben lehet mentességet adni vizsgakötelezettség alól. Mi akadálya van annak, hogy ezt is törvényi szinten rögzítsük? Sokkal inkább megfelelne akár az átláthatóság, akár a jogbiztonság alkotmányos követelményeinek.
Másrészt pedig, ha már itt a nők negyven év utáni nyugdíjazásával kapcsolatban Lamperth képviselőtársam az előbb kitért bizonyos dolgokra, én hadd világítsam ezt meg más oldalról, egy picikét talán túlterjeszkedve jelen vita keretein. E tárgyban jobb lenne, hogyha azon törné a tisztelt kormánytöbbség és a kormány szakembergárdája a fejét, hogy a nők negyvenéves munkaviszonyával vagy negyven év utáni nyugdíjazásával kapcsolatban inkább más törvényeket is módosítana, és például nemcsak a szülő ápolása utáni ápolási díjat ismerné el szolgálati időnek, hanem a gyermekek vagy más közeli hozzátartozók ápolása utáni ápolási díját is, hiszen így sokkal több nő tudna negyvenéves szolgálati idő után nyugdíjba vonulni.
Ezen túlmenően értetlenül állunk az előtt, hogy mi kivetnivalót találtak azon jobbikos javaslatokban, amelyek előírnák azt, hogy ha valaki mentességgel került kinevezésre, ráadásul vezetőként történik vele mindez, akkor legkésőbb egy évvel a kinevezésétől számítva a vizsgakötelezettségének eleget kell tennie. Illetőleg mi volt abban a probléma, abban a javaslatunkban, amely a gyakorlatból, a való életből táplálkozott, figyelembe vettük nemes egyszerűséggel azokat a pályázati kiírásokat, amelyek tömkelegével jelennek meg a Belügyi Közlöny bármelyik példányában, bármelyik számában, hogy magasabb szintű közigazgatási gyakorlati időt, öt év helyett tíz évet, illetőleg legalább öt év közigazgatási vezetői gyakorlatot írnánk elő bizonyos vezető beosztások betöltése esetén. Ez nem akadályozná a fiatalok rendszerbe való behozatalát, de nyilván egy fiatalabb vagy pályája kezdetén lévő köztisztviselővel szemben is elvárható, hogy némi közigazgatási gyakorlatra, illetőleg bizonyos szintű vezetői gyakorlatra szert tegyen annak érdekében, hogy aztán vezetőként felelősségteljes döntéseket tudjon hozni.
Erre várnánk tehát a válaszaikat, mert abból viszonylag már elegünk van, akár bizottsági, akár plenáris ülésen, akár a vita bármilyen szintjén, hogy a jobbnál jobb javaslatainkat a “csak” meg a “csak azért is” indoklással utasítják el. Észérvekkel tudunk vitatkozni, érzelmekkel, indulatokkal és indoklás nélküli elutasításokkal már kevésbé.
Köszönöm. (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)
