MENCZER ERZSÉBET
MENCZER ERZSÉBET
MENCZER ERZSÉBET (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A médiatörvény módosításának az éjszakába nyúló vitájában többször is megszólíttattam, így úgy illik, hogy megkíséreljem a válaszokat erre. Vágó Gábor képviselőtársam felrótta, hogy az internetes sajtószabadságot korábban elleneztem, most meg azzal érvelek, hogy mégis megengedi a törvényjavaslat, és ebben ellentmondó magatartást gondolt tetten érni. Ami a blogok, a Facebook és a chat helyzetét illeti, én arról beszéltem, ami ezek közül nem professzionális újságírói munka eredménye, azt ugyanis szabályozzák az etikai normák. Ami ezen kívülesik, az a véleményszabadság körébe tartozik, és az nincs korlátozva.
A másik példája, amit később mondott el, hogy például az Index blogketrecében publikálók, akik kereskedelmi célú hirdetéseket is közölnek, amelyet egy piacról szereznek meg, kénytelenek regisztrálni, nos, ez valóban így van. Senki sem adhat ki lapot regisztrálás nélkül. A nagy közéleti napilapok a hétvégén kulturális és véleménymellékletekkel jelennek meg. Azok a blogszerzők, akik a megjelenés feltételeit reklámbevételekkel biztosítják, professzionális újságírói tevékenységet végeznek, vagy azt kellene hogy végezzenek, és ehhez a regisztráció, gyakran valamelyik szakmai szervezet tagsága és etikai normáinak követése is hozzátartozik. Ez - szemben Vágó Gábor képviselő úr meghatározásával - nem kormányellenőrzést jelent, de annak a felelősségnek ki kell fejeződnie, hogy a törvényhozás megvonta a határokat, mit gondol a plágium tilalmáról vagy akár a többség megsértéséről. Voltak a közelmúltban ilyen vitatott események például a Tilos Rádió működése körül.
Ami Mirkóczki Ádám képviselő úr másik kedvenc témáját, a kiegyensúlyozottság igényét illeti, összevetve a Republicon Intézet adataival, fel akarom hívni az önök figyelmét arra, hogy amit a kormány intézkedésként lép, és másnap már a lakosság számára húsbavágóan valóságalakító jellege van, azt a közszolgálati tájékoztatás nem kerülheti meg. Ez akkor is így volt, amikor másik koalíció irányította az országot. Az ellenzéki reagálás általában abban nyilvánul meg, hogy az intézkedés nem fogja elérni a célját, és ez is oka az ellenzéki képviselők szerepléséről kiállított statisztikának. Az ellenzék álláspontja minden kormányintézkedést illetően ismertté lett a lapokból éppúgy, mint a tévékből, semmit sem hallgattak el. A médiatörvény életbe lépésével szabályozott környezetben működnek a kereskedelmi televíziók, és nem kormányintézkedés, hanem önálló üzletpolitikájuk következménye az, hogy a valóságshow-k gyártása számukra olcsóbb, mint nívós művelődési tartalmakat közvetíteni.
A választási kampányt megelőzően valamennyi pártból szabályozásért kiáltottak a médiavilágot illetően. Indokolt volt, hogy az akkori patthelyzethez hozzányúljunk, indokolt volt, hogy megteremtődjenek a közszolgálat működésének feltételei, hogy a párhuzamosságok elkerülhetők legyenek, hogy ne merüljenek fel többletköltségek, hogy nívós szakmai munkát végezzenek a közszolgálati média munkatársai. Ezt biztosítani kellett egy olyan helyzetben, amikor rendezetlen volt a Magyar Televízió helyzete, évekig nem volt elnöke, elnöki jogkörben vezető beosztású tisztségviselők vezették, akiknek intézkedéseit illegitimnek mondta ki egy-egy jogi eljárás. Székházát eladták, és olyan munkahelyre költözött, amelynek bérlési feltételeit egy patthelyzetben vergődő kuratórium fogadta el.
Felvetettük a vitában a sztrájkfenyegetéseket és azt is, hogy a Műsorszolgáltatási Alaphoz történt összevonások nyomán úgyszólván nincs kompetens tárgyalópartnerük a szakszervezeteknek. Nem akarok most azzal élni, hogy a BBC-nél is csökkent a létszám és a feladatok is az összevonások nyomán. De annyit azért érdemes itt kiemelni, hogy a médiatestület 9 évre kinevezett és gyakran felemlegetett kormánypárti tagjait úgy választotta meg az országgyűlési többség, hogy az ellenzék sem egymással megegyezni nem kívánt, sem közös jelölteket állítani nem akart. Ezt utólag hiányolni annyit jelent, mint ha beismernék, hogy a bojkott-technikával eltaktikázták magukat.
Lendvai Ildikó az éjjel tartalminak, de nem elégségesnek minősítette, hogy a médiatörvényt az Európai Unió illetékes szerveivel folytatott tárgyalások nyomán módosítjuk. Azt javasolta, hogy az egészet vonjuk vissza, és kezdjük a folyamatot elölről, ha helyesen értettem. Nos, éppen ez a taktika vezetett az elmúlt nyolc évben oda, ahova a szabályozás igényével eljutottunk.
Végezetül a médiavilágot nem annyira a politikai pártok taktikája jellemzi, ez csak akadályokat tudott állítani a kibontakozás elé egészen a közelmúltig, hanem az újságírói és operatőri szakma színvonalas művelése, és a szakmai szervezetek rendelkeznek ehhez a médiahatóság nélkül is a megfelelő etikai kódexszel. Ne a politikai taktika vagy a gazdasági siker elvárása, vagy a bulváros szenzációhajhászás legyen az előtérben fő motivációként! Ehhez segítséget fog nyújtani az új szabályozás. A médiavilág átalakulóban van. Ezt mindannyian látjuk. Ezzel a törvénymódosítással, amelyhez bírjuk az Európai Unió egyetértését, még ha szándékosan szembeállítják is a nemzeti intézkedést, mondjuk, az EBESZ vagy bármelyik nemzetközi újságíró-szervezet egy-egy prominensének kiragadott aggodalmaival, el fogjuk érni, hogy a körülöttünk változó világban legalább lépést tartsunk az eseményekkel.
A vitában senki sem mondta, hogy nincs sajtószabadság, azt viszont igen, hogy azt másként képzeli el, hogy gyanakszik, hogy aggályos számára a törvényt majdan végrehajtók működése, de ez minden más szabályozás esetében is így van. Jómagam kitartok amellett, hogy immáron meg kell lépni a közvetlenül előttünk álló lépést, a módosítást el kell fogadni, be kell vezetni, és képesnek kell lenni szembenézni az ezt követő adódó kihívásokkal.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
