PŐSZE LAJOS
PŐSZE LAJOS
PŐSZE LAJOS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem nem kihasználni a rendelkezésemre álló időt. Szeretném azzal kezdeni, hogy itt már többször elhangzott, hogy ki is a felelős az előállt helyzetért, és valamifajta hármas megoszlása van a felelősségnek, és az igény, hogy mondjuk már ki végre, hogy ki a felelős. Hát ezen már régen túl vagyunk, én szeretném a türelmetleneket emlékeztetni erre. Nyilvánvaló, hogy a bankszektor és a bankszektort felügyelő előző bankok, nemzeti bankok és kormányok a felelősek. Tehát ezen már túl vagyunk. És ehhez képest a kormánynak rendkívül nagyvonalú az ajánlata, amikor is egyharmad felelősséget átvállal, vagy legalábbis felvázolja ennek az átvállalásának a lehetőségét.
A probléma onnan kezdődött, amikor a bankok már nem a betétekből hiteleztek, hanem kötvényeket bocsáthattak ki korlátlanul, és ezekből a kötvényekből annyi pénz folyt be, hogy nem tudták hova tenni a pénzt. Mentek a hitelesekhez, és tukmálták rájuk. Hát engem az elmúlt tíz évben legalább hárman kerestek meg, és mindenki duplájára értékelte a házamat, hogy minél több pénzt adhasson nekem. Na, most itt volt egy választóvonal, és ez a felelősség kérdését is felveti, hogy voltak, akik ilyenkor azt mondták, hogy de jó, és voltak, akik azt mondták, hogy nem, köszönöm szépen; és ez már átvezet egy másik problémára, hogy nincs általános megoldása, elegáns, egylépéses megoldása a problémának. Nagyon sok réteg van, legalább 7-8 ügytípust lehet megkülönböztetni, és ezért folyamatosan, ügyről ügyre kell haladnunk. Évekig el fog tartani, ezt már most megmondom, amíg eljutunk mindenkihez, például a fogyasztással kapcsolatos kérdésekben is már válságba kerültekhez. Ennek a folyamatnak egy szükségszerű állomása most ez a mai, amikor a kilakoltatási moratóriumot valahogy megpróbálják meghosszabbítani. Némileg változtat a képen, azon a képen, amit korábban, mondjuk, délelőtt gondoltam az ügyről, hogy úgy hallom, ez most már egy határozott idejű kilakoltatási moratórium, tehát valami készül a kormány műhelyeiben.
Szeretnék azonban rátérni a konkrét előterjesztésnek egy-két vitatható részére, ami legalábbis jogbizonytalanságot tükröz számomra. Az egyik olyan kitétel, amely bírósági hatáskörbe utalja a vitatott, a végrehajtó által is vitatott vagy nem egyértelműnek ítélt eseteket. Na, most nagyon jól tudjuk, hogy önmagában ez egy elegáns mondat, de beláthatatlan következményei lehetnek, hiszen nyilvánvaló, hogy minél többen fogják majd a bíróság segítségét kérni, hogy ha úgy érzik, hogy nem esnek a hatálya alá ennek a törvénynek, és a bíróságok hat hónapig, egy évig sem döntenek ezekben az ügyekben, jóllehet 30 napos határidejük volna. Ugyanilyen jogbizonytalanságot okozhat az is, hogy az is kitétel, hogy olyan esetekben lehet alkalmazni ezt a törvényt, amikor a végrehajtást kérőnek a lakhatását ez nem veszélyezteti. Ez megint felveti azt a kérdést, hogy mennyire alkalmazható és mennyire nem kritikus, vitatott esetekben.
Szeretnék utalni arra, hogy a szabad felhasználású hitelesek köre jó, hogy megjelenik ebben az előterjesztésben, de itt is van egy bizonytalanság, mert azt mondja az előterjesztés, hogy azon szabad felhasználású hitelesek tartoznak a körbe, akik egyébként lakás-korszerűsítésre, -vásárlásra használták ezt a pénzt. Na, azt most nagyon nehéz megmondani, hacsak nem volt expressis verbis benne az okiratban, a hitelezői okiratban, hogy tényleg erre használták-e fel vagy nem. Hogyan lehet ezt most bizonyítani? Lehet bizonyítani olyan számlákkal, amely számlákat már a kivitelezők leadtak korábban, az APEH felé is elszámolták, áfatartalma volt. Ez lehet egy kritérium. Vagy mi a kritériuma annak, hogy egyáltalán valaki ezt a felvett szabad felhasználású hitelt tényleg a korszerűsítésre használta fel? Úgy érzem, hogy itt nem elég egyértelmű a törvénytervezet, lehetne egyértelműbb.
Szeretnék megint visszautalni arra, hogy már csak azért sem lehet ezt a kérdést egyetlen megoldással, egyetlen javaslattal elintézni, mert ne felejtsük el, hogy önmagában a vállalati hitelt nem nézve, a magánhiteleket nézve 8500 milliárd forintról van szó, aminek 6000 milliárd forint része körülbelül a devizarész. Ha most például elfogadnánk valamelyik párt javaslatát, hogy ezeket váltsuk át eredeti árfolyamon forintra, ez azt jelenti, hogy 25-30 százalékos árfolyamváltozást tekintve ez eleve 2000 milliárd forintot jelentene, amit valahonnan elő kellene venni. Ez a 2000 milliárd forint az éves magyar bankszektornak a körülbelül hat- vagy hétszerese, tehát még a bankokon se lehet leverni, nem beszélve arról, hogy egy ekkora összeg a magyar költségvetést természetesen évekre megfektetné. Tehát nincs, ne legyen senki sem türelmetlen abban az értelemben, hogy egyetlenegy megoldása ennek az ügynek biztos nincsen. Évek óta, három-négy év óta minden ország - Amerikától kezdve Európáig - folyamatosan ezen dolgozik, és mindig újabb és újabb csoportokat próbál valamilyen módon megsegíteni, mert nyilvánvaló, hogy a kormány, még ha nem is az ő bűne, nem térhet ki ez alól a felelősség alól.
Végezetül szeretnék egy nagyon rövid víziót önökkel megosztani, nevezetesen azt, hogy a probléma - most a lakáshitelesek ügyére koncentrálok - azért nem annyira bonyolult, mint amennyire első hallásra vagy látásra tűnik. A cél az lehet, hogy minél többen maradjanak a lakásban, mert az újratermelt szociális feszültség vagy a szociális ellehetetlenülés a legdrágább. Kérem szépen, nézzük meg a számokat, a tényeket! Összesen van 4000 milliárd forint lakáshitel, amelynek 14 év az átlagos futamideje, vagyis egy évre körülbelül 280 milliárd forint jut. Ennek a 10 százaléka a problémás, ami évente 28 milliárd, és ebből a 28 milliárdból, kérem szépen, legfeljebb az egyharmadnyi az, aki nem tud egyáltalán fizetni, az 8 milliárd évente. Ha azt összeadja a bank és az állam, akkor 4-4 milliárd évente. Hát nem borzasztó összegekről van szó! És egy másik 4-4 milliárdból pedig azokat lehetne évente menedzselni, akik egyébként az eredeti részletet tudják fizetni. Tehát igenis fel lehet gyorsítani nem nagy összegekkel az állam beavatkozását. Remélem, hogy ez meg is fog történni, mert a probléma nem lehetetlen. Lehet megoldást találni, de sokfajta megoldást és minden rétegre külön, annak a rétegnek az ügyeivel foglalkozó speciális megoldást kell kitalálni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a függetlenek részéről.)
