Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az első dolog, ami eszembe jutott akkor, amikor megtudtam, hogy ilyen formában, szerkezetben tárgyalunk erről a kérdéskörről, az a jelző volt, hogy méltatlan. Itt azért több mint százezer magyar család helyzetéről beszélünk egy olyan időkeretesnek nevezett vitában, ahol lényegében nincsen esélyünk, lehetőségünk kifejteni a teljes álláspontunkat, csak ennek egy-egy szeletét. Önök ezt megint rohammunkában szórták be a tisztelt Ház elé. A nemzet templomához méltatlan ez.
Én nem akarom lebecsülni példának okáért az előadóművészek által szórakozóhelyeken, eseményeken kitöltött számlák áfatartalmát és az erről folyó vitát, ami normál módon, lényegében időhatár nélkül zajlott, de hogy ehhez képest még kevesebb módunk legyen a devizahitelesek, a hitelkárosultak kérdésköréről beszélni, ez egyenesen megalázó, méltatlan, úgy érzem, az arcul köpése azoknak is, akik bajban vannak, még akkor is, ha természetesen a moratórium meghosszabbítása mint tüneti kezelés - csak és kizárólag mint tüneti kezelés - természetesen támogatható. Ugyanakkor, amikor azt mondtam, hogy méltatlan ez a kezelési mód, akkor arra is gondoltam, hogy a kormányzat hosszú távú víziójáról lényegében semmit nem láthatunk.
Nagyon örülünk annak, hogy a Jobbik által múlt héten benyújtott határozati javaslat - amely egyértelműen konkrét és fix határidővel tartalmazta azt, hogy meddig kell a moratóriumot meghosszabbítani - legalább részben megvalósul, tehát elmondhatjuk azt, hogy követeléseink egy szelete keresztülment a Házon, habár ezt saját mezbe öltöztették, és egyértelműen látható az, hogy természetszerűen a saját hangszínükön fogják előadni.
Ugyanakkor most itt azt várják tőlünk, hogy egy biankó csekket írjunk alá, hiszen külön törvénybe utalják a konkrét szabályozást, amely nyilván még nem készült el, hiszen különben erről tárgyalnánk, és valószínűleg nem 15+8 percben, hanem egy normális vita keretén belül. Hozzátesszük, egy teljes vitanap indítása a témában sem lenne érdemtelen, hiszen egyről a kettőre lehetne jutni vele. De látható az, hogy megint csak a kapkodás győzedelmeskedett, és megint egy biankó csekket kérnek tőlünk, amelynek aláírásával csak levegőhöz juttatunk és csak néhány családot ebből a nagyon sokból.
Önmagában ez az előterjesztés azon sem változtat, hogy önök nem mondják ki, hogy kik a felelősök a kialakult helyzetért. A Jobbik soha nem mondta, hogy az adósok ne fizessenek. Természetesen, aki tartozik, az fizesse ki ezt arányosan, nem büntetőkamatokkal terhelve, tartozását fizesse meg. Önöktől folyamatosan azt halljuk, hogy itt egy hármas megosztásra van szükség, amelynek értelmében az egyes ember szinte ugyanannyira felelős, mint az a kereskedelmi bankrendszer, amely lényegében előidézte ezt a problémakört, és akit senki sem számoltatott el a felelőtlen, folytatólagosan felelőtlen hitelezési politikája miatt.
Ki számoltatta el a bankrendszert annak okán, hogy egymásra licitálva a képviselői 110-115 százalékot hiteleztek meg az ingatlanok után, tehát jóval több pénzt adtak ki, mint amennyit lehetett volna, egy olyan felelőtlen hitelezési helyzetet állítottak elő, amelynek egyenes következménye volt ennek a lavinának a mind nagyobbá és nagyobbá növekedése? Az ellen sem szólalt fel senki, hogy adott esetben a késedelmi kamatok tekintetében még mindig 30 százalékos terhelésekkel kell számolni, és mégsem látható az, hogy bárki gyeplőt rakna ezekre az intézményekre.
Nem érhető el továbbra sem az öncsőd intézménye sem, tehát az az eset, ami egy vállalkozás esetében elérhető. Lényegében egy vállalkozás felszámolhatja magát a számlák kifizetése, ellentételezés nélkül is, a magánszemély pedig mehet az utcára. Milyen aránytalanság lelhető fel ebben? Tehát ki kell mondani végre egyszer, hogy a kereskedelmi bankrendszer is felelős a kialakult helyzetért. Tudom, hogy önök ezzel nem lennének népszerűek a kereskedelmi bankok és egyáltalán a multinacionális tőke körében, de ha bármilyen forradalomról, ha bármilyen nemzeti érzületről beszélünk, akkor ez lenne a nemzeti cselekvési minimum, hogy nevezzük meg a felelősöket, hiszen csak innen lehetne továbblépni.
Ugyanígy az előterjesztés, de a későbbi és eddig fellelt víziók megint csak zavarosak a tekintetben, hogy mit csinálunk, mondjuk, a végrehajtási maffiával. Azért nevezzük maffiának, mert továbbra sem ment keresztül az a jobbikos javaslat, amelynek értelmében, mondjuk, 2, azaz kettő százalékban maximálnánk a végrehajtási jutalékot. Jelen pillanatban egy tízmilliós ingatlan esetében nem ritka az, hogy ennek 10 százalékát, tehát adott esetben egymillió forintot elvisz a végrehajtó jutalék jogcímén. Ha ezt maximálnánk, abban az esetben elmondhatnánk azt, hogy nem adnánk pluszmotivátorokat azoknak a kezébe, akik érdekeltek abban, hogy a magyar nemzeti ingatlanvagyon a piacra, dobra kerüljön, később pedig idegenek kezébe. Tehát teljesen egyértelmű, itt is lehetne lépni.
Nem merült fel az sem, hogy a folyamatosan, folytatólagosan visszaélő magatartást tanúsító bankok esetében mi legyen a működési engedélyekkel. Függesszük fel ezeket adott esetben! Beszéljünk arról is, hogy egy nemzeti kríziskezelőt kellene felállítani, hiszen itt már nemcsak eszközkezelőre van szükség, hanem komplex módon, csomagban kellene ezt a helyzetet kezelni, és a csomagban kezelés elmaradása további súlyos károkat okoz. Hosszú távon kellene beszélnünk a hitelek forintosításáról is. Ne legyen devizában kiszolgáltatva magyar ember külföldi kereskedelmi, multinacionális érdekeltségeknek pusztán azért, mert senki nem írt alá szerződést arra vonatkozóan, hogy egy év alatt egy átlagos devizahitel törlesztőrészlete mintegy 31-33 százalékkal fog növekedni.
(18.00)
Nem lehet ennek kitenni magyar embereket. Ha van egy kormányzat, annak az egyetlen feladata az lehet, hogy természetszerűen védelmet biztosítson saját állampolgárai számára. Hiszen enélkül nem lehet teljes értékű az a feladat, amit betölt.
Aránytalan az is, hogy multinacionális cégek több ezer milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatásban részesültek az utóbbi években, évtizedekben, eközben nemcsak a magyar vállalkozások, de a magyar civilek is belekényszerültek abba a helyzetbe, hogy devizaalapú hiteleket vegyenek fel, amelyek növekménye kiszámíthatatlan volt. És amikor önök arról beszélnek, hogy a szabad felhasználású hiteleket felvevőket vegyük ki ebből a körből, nekik ne nyújtsunk menedéket, akkor elfelejtik azt, hogy nagyon sokan a szabad felhasználású hiteleket is lakáscélokra fordították vagy voltak kénytelenek fordítani, mert a bank csak ilyen feltételek mellett állt szóba velük. Vagy beszélhetünk arról is, hogy az úgynevezett adósságrendező, adósságegyesítő hitelek nagyon sok esetben ilyen szabad felhasználásúak, és az ilyenek felvevőit, akiket rábeszéltek, belekényszerítették abba, hogy így próbálják elkerülni a csávát, önök most kiveszik a védőburok alól, tehát gyakorlatilag kiszolgáltatják a szabadpiacnak.
Az elmúlt két évben az úgynevezett válság, az egyébként kereskedelmi bankok által gerjesztett válság kezdete óta mintegy 1300-1400 milliárd forint került ki a magyar emberek zsebéből csak és kizárólag devizarészletek, a hiteltörlesztések emelkedése, növekménye okán. Ez egy teljes mértékben kiszámíthatatlan lavina volt, erre nem készülhetett senki. De az, hogy önmagában egy moratórium meghosszabbításával próbáljuk hintőporral szórni ezt a sebet, lényegében semmilyen megoldást nem teremt. Még egyszer mondjuk, a végrehajtási jutalék maximalizálásával, a végrehajtási rendszer átalakításával, hitelek hosszú távú forintosításával, egy nemzeti kríziskezelő felállításával, amely majd a hiteleket állami felügyelet alá tudja vonni, rugalmasan kezelvén a részleteket, kitolván addig, ameddig a fizetőképes emberek csak tudják ezeket fizetni, igenis eredményeket lehetne elérni, de ezek nyomai sajnos jelen pillanatban az önök részéről nem derülnek ki.
Látható az is, hogy visszamenőleg is át lehetne akár dolgoztatni az összes szerződést, még azokra az időkre visszatekintve, amikor egyoldalú szerződésmódosításokkal sarcolták le a magyar állampolgárokat a kereskedelmi bankok. Hozzáteszem, az egyoldalú szerződésmódosítások lehetősége többek között az előző Orbán-kormánynak is köszönhető, tehát kutya kötelességük lenne ezt a problémát kezelni, feldolgozni. És ne felejtsük el azt, hogy az utcára kerülő családok tízezreinek komoly demográfiai visszavető hatása is van, hiszen ha nincs meg az az egészséges élettér, ami gyermeknevelésre, utódnemzésre alkalmas, akkor Magyarország egy további negatív, lefelé zúduló spirál aljára kerül. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)
