JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Rendkívül fölemelő ebben a közegben ezt a rendkívüli súlyú törvénytervezetet tárgyalni, amelynek a 108., 109. és 110. ajánlási számon benyújtott módosítóihoz szeretnék hozzászólni.
Az, amiről rövidesen az Országgyűlés dönteni fog, alapjaiban befolyásolja Magyarország energiapolitikáját, és ennélfogva azt, hogy Magyarország a XXI. században egy versenyképes, fenntartható ország lesz-e vagy egy szétzilálódó, perifériára sodródó, széteső országgá válik. Azt gondolom, ez a törvény megérdemelne egy picivel több figyelmet, de nyilván a Fidesz-frakció el tudja dönteni, hogy megadja-e ezt a tiszteletet ennek a rendkívül súlyos javaslatnak.
A törvény, amiről beszélünk, három hónappal ezelőtt lett benyújtva, és ez alatt a három hónap alatt egészen hajmeresztő fordulatokkal szembesültünk, kezdve azzal, hogy benyújtásakor folyamatban volt egy másik energetikai tárgyú törvényjavaslat vitája, tehát párhuzamosan tárgyaltuk ezeket a javaslatokat, majd következett a legendás Lázár-féle javaslat, amelynek a sorsáról közel egy hónapig semmit nem lehetett tudni, amelyik egyébként alapvetően kaszálta volna el a megújuló energiaforrások lehetőségeit Magyarországon. És ez a bohózat így a végére végképp önmaga paródiájába fordult át. Az, hogy a zárószavazás előtt tíz órával tényleg benyújt egy olyan javaslatot a kormányzat, amely 46 oldalon alapvetően formálja át a benyújtott javaslatot, azt gondolom, hogy szembemegy mindenféle távlatos tervezéssel, az energiapolitikai elképzeléseknek még a látszatával is.
Így, kérem, nem lehet energiapolitikát csinálni! Így egy banánköztársaságban lehet rángatni ide-oda a szabályozást, de egy komoly, az Európai Unió soros elnöki posztját betöltő országhoz méltatlan az, hogy az energiapolitikájáról ilyen módon hoz döntést.
Az energia területe egy olyan terület, amely rendkívül kényes a szabályozási kiegyensúlyozatlanságokra, rendkívül kényes arra, hogy kiszámítható, hosszú távú környezetben tudják a befektetők erre a területre a tőkéjüket elhelyezni, ami csak hosszú távon fog megtérülni. Az állami források ahhoz, hogy maga a kormány által elfogadott nemzeti cselekvési terv, megújuló cselekvési terv célszámait elérjük, nyilvánvalóan elégtelenek. Ezt önök is tudják. Az Új Széchenyi-tervben szereplő számok a közelében nincsenek annak, ami elegendő lenne ahhoz, hogy elérjük ezeket a célszámokat. Az egyetlen lehetőség az, ha a kormány mobilizálni tudja a befektetői tőkét, és összefogva az iparági szereplőkkel, közösen próbál meg lépni annak érdekében, hogy megvalósuljanak azok a beruházások, amelyek nélkül Magyarország nemhogy a ténylegesen a klímaváltozás miatt szükséges megújuló-részarányt nem fogja elérni, de a nemzeti cselekvési tervben foglalt célszámoknak is a közelébe se fogunk jutni.
Ez a befektetői tőke az elmúlt három hónapban elfordult Magyarországtól, és tartósan elfordul. Egész egyszerűen olyan elviselhetetlenné vált a szabályozási kockázata a magyar energiaágazatnak, hogy ezt a kockázatot nincs olyan befektető és nincs olyan hitelező pénzügyi szervezet, amelyik vállalná. És ha esetleg bizonyos pontokon hozzájutnánk mégis forrásokhoz, ezeknek a költsége jelentősen megemelkedett. Az a bohózat, ami az energiapolitika területén az elmúlt három hónapban zajlott ezzel a törvénytervezettel, ez a bohózat milliárd forintokba került Magyarországnak, sőt tízmilliárd forintokba, és az egész, megújuló energiával kapcsolatos célkitűzések teljes kudarcát vetíti előre.
Ilyen módon elképzelhetetlen, hogy Magyarország teljesíteni tudja azokat az elképzeléseket, amelyeket a kormány maga is megfogalmazott. Én tényleg nem tudok mást javasolni, mint hogy valóban ezt a javaslatot egyszerűen most le kellene venni az asztalról, különös tekintettel, hogy a sajtóból arról is értesültünk, hogy a kötelező átvételi rendszerben a kapcsolt energiatermelés szabályozása az elkövetkezendő két hónapban teljesen újraszabályozásra fog kerülni. Az, amit most itt el fogunk fogadni, ennek gyakorlatilag nincsen jelentősége, mert a kormány maga kinyilvánította, hogy két hónapon belül a területnek egy új szabályozási formáját kívánja behozni a rendszerbe. Tehát nincs is értelme meghozni ezt a döntést, hiszen mire ennek a szabályozásnak az alapján bármilyen döntés megszülethetne, addigra egy új szabályozás fog életbe lépni.
Ezt a fejetlenséget, ezt a káoszt, ezt a bohózatot nagyon sürgősen be kellene fejezni az energiapolitika területén, és egy olyan távlatos, követhető, kiszámítható energiapolitikát kéne végre letenni az asztalra, amely élvezi a frakciók és a kormánypártok támogatását, és amely meggyőzi a befektetőket, meggyőzi a pénzintézeteket arról, hogy érdemes Magyarországon energiába, érdemes Magyarországon megújuló energiaforrásokba pénzt fektetni, különben Magyarország egy szélsőségesen energiafüggő, külső forrásoktól függő, az elvárásoknak és a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelni nem tudó országgá fog válni.
Ez az önök felelőssége. Most még van rá mód, hogy ha nem is károk nélkül, de helyre tudjuk hozni azt a rettenetes helyzetet, ami itt előállt, de ehhez bátor és sürgős lépésekre lenne szükség, mindenekelőtt ennek a javaslatnak az azonnali visszavonására.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
