JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! “Az igazgatási kapacitást tovább kell erősíteni, a környezetvédelmi jogszabályok teljesítésének hatékony megfigyelése és végrehajtása érdekében mind területi, mind központi szinten szükség van létszámfejlesztésre.” Ez a mondat az Európai Bizottság környezetvédelmi főigazgatóságának a magyar EU-csatlakozást megelőző, a környezetvédelmi hatósági rendszerre irányuló vizsgálatának jelentéséből származik. Csatlakozásunk előtt az Unió úgy látta, hogy hazánk kapacitásai ezen a téren messze vannak a szükségestől. Mit tett azóta Magyarország? Következetesen és homlokegyenest az ellenkezőjét annak, amire szükség lett volna: 2005 óta folyamatosan forrásokat vontak ki az intézményrendszerből, amire már csatlakozásunk körül is csak az európai átlag negyedét költöttük.
Erre a nyolc éve zajló folyamatra most az Orbán-kormány teszi fel a koronát: a zárolások keretében 9 milliárd forintot vonnak el csak a környezetvédelmi és vízügyi ágazatból, a minisztérium zárolási kötelezettségének a felét a tárca költségvetésének ötödével gazdálkodó ágazatból. Ez azt jelenti például, hogy reálértéken a zöldhatóságok finanszírozása a 2005-ös, már akkor is elégtelen érték felére esik.
Miniszter úr, illetve államtitkár úr, mégis mire gondoltak? Azon kívül, hogy papíron létezik, mire lesz képes ez a hatósági rendszer, amelyik már eddig is alig-alig tudta ellátni feladatait; amelyik ellenőrző kapacitásainak hiánya szerepet játszott a kolontári tragédiában is; amelyik eddig sem tudta útját állni a német hulladékimportnak, a dorogi vízszennyezésnek, az Óbudai Gázgyár Duna-szennyezésének vagy erdeink pusztításának, hogy csak néhány példát mondjunk?
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Államtitkár úr, ki fog ön állni a tévékamerák elé a következő hatósági ellenőrzés hiányosságaiból is fakadó szennyezéskor, és ott is meg fogja védeni a mostani döntést? El kíván-e menni a belvízi védekezés helyszíneire vagy a tavasszal, nyár elején adott esetben újra bekövetkező árvizek által sújtott területekre, és a szemébe kívánja-e mondani a gazdáknak, akiknek a termése lábon rohadt meg a belvízben vagy azoknak, akiknek a házát vitte el az árvíz, hogy igen, a vízügyi igazgatóságtól tudatosan vontuk el egyik napról a másikra az állami támogatás 45 százalékát, mert kellett a pénz egy adópolitikai ámokfutásra?
Tisztelt Államtitkár Úr! Nyugtasson meg, ezt önök sem gondolhatják komolyan! Ön pontosan tudja, hogy azt a költségvetés finanszírozási hiányához képest jelentéktelen pénzt, amit most itt nyernek, százszorosan fogjuk - nem önök, hanem az ország - visszafizetni kármentesítésben, egészségügyi költségekben, a természeti értékek elvesztésében; ez a legfelelőtlenebb eladósítása az országnak. Vagy legalább mondja ki, hogy tudják, mit jelent ez a megszorítás, és vállalják érte a felelősséget a későbbiekben is. A következő árvízi vagy környezeti katasztrófánál az “elmúltnyolcévezés” már nagyon kevés lesz.
Köszönöm a szót. (Taps az LMP padsoraiban.)
