SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Ház! Hétről hétre visszatér ez a kérdés a parlamentben, ez teljesen jogos, hiszen több tízezer magyar háztartás van nagyon nehéz helyzetben, akikkel, akik helyzetével nekünk a parlamentben foglalkozni kell. A korábbi válaszaimban is elmondtam, hogy végleges és jó megoldást nagyon nehéz hozni ebben az ügyben.
Ön itt kizárólag a kereskedelmi bankok felelősségét firtatta. Azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban a parlament már hozott döntéseket. Ugyanis a tavalyi évben módosításra kerültek az egyes pénzügyi tárgyú törvények, ahol azt az évtizedes hiányt pótolta a magyar parlament, ami a bankok és az ügyfelek közötti rendezetlen jogviszonyok miatt a hitelfelvevők kárára ment sokszor. Az akkori törvényben, mint ön is tudja, többek között az egyoldalú szerződésmódosítást az ügyfelek számára hátrányos esetekben, az önkényes költség-, díj- és kamatemelést megszüntette, illetve, hogy az adóst indokolatlanul előtörlesztésben, futamidő-csökkentésben ne lehessen gátolni.
Azt gondolom, hogy sok lépést tettünk már. Valóban, ebben a helyzetben legalább három szereplő között oszlik meg ennek a dolognak a rendezése. Egyrészt valóban a bankok felelőtlen hitelpolitikáját figyelembe véve a bankoknak, a pénzügyi szektornak is szerepet kell ebben vállalni. Ugyanakkor egy normálisan működő országban az a rend normális, hogy ha valaki hitelt vesz föl, azt a hitelt visszafizeti. Ez az alaphelyzet. Tehát a hitelfelvevőket sem lehet teljesen a felelősség alól kivenni, hiszen akkor a feje tetejére állítanánk a normális menetet. És ugyanúgy sajnos az elmúlt időszakban főleg a devizahitelek megakadályozására semmi nem történt, tehát magának a kormányzatnak is van felelőssége. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)
(15.20)
Tehát ha megoldást keresünk (Z. Kárpát Dániel tapsol.), akkor olyan megoldást kell találnunk, ahol mind a három szereplő kiveszi a részét. Ez nem egy egyszerű tárgyalás, hiszen itt, ha minden költséget a pénzügyi szektorra terhelnénk, akkor könnyen egy írországi esetbe juthatnánk, ahol a gazdasági válságnál nagyobb költsége csak a hitelt nyújtó bankok megmentésének volt. Tehát olyan megoldást kell találnia a kormányzatnak, és erre folynak tárgyalások is, amely a bankokat is érdekeltté teszi, és elviselhető költség mellett teszi érdekeltté ebben a rendszerben.
Amit mi tudtunk vállalni, és amire ön is utalt, az az, hogy benyújtásra került fideszes képviselők által a T/2605. számú törvényjavaslat, amelynek célja - ahogy ön mondta - a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása. Ez arról szól, hogy ameddig ez a végleges megoldás nem születik meg, addig se kerüljenek utcára azok a magyar családok, amelyek valóban önhibájukon kívül kerültek ilyen nehéz törlesztési helyzetbe. Ez a törvény, hadd mondjam most, garantálja ezt a lehetőséget.
Hozzá kell tenni azonban azt, hogy előzetes tervek szerint - a Ház ma fogja tárgyalni - ehhez fog érkezni egy módosító indítvány, ami csak július 1-jéig fogja ezt a kilakoltatási moratóriumot fönntartani, pontosan azért, mert tudjuk mi is azt, hogy ez egy ideiglenes megoldás. Ugyanakkor, mint mondtam, itt egy nagyon komoly, a pénzügyi rendszer stabilitását is érintő megállapodás van előkészületben. Terveink szerint ez záros határidőn belül, tehát legkésőbb július 1-jéig meg kell hogy szülessen, ami hosszú távon kvázi kivezeti a moratórium rendszerét ebből az egész viszonyrendszerből.
Tehát azt tudom mondani, hogy dolgozunk rajta (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a mostani törvényjavaslat pedig biztosítja azt, hogy senki nem kerülhet április 15-e után sem az utcára.
Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
