TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Idézni szeretnék; idézni szeretnék egy olyan mondatot, amelyet nagyon sokan megtanultak az elmúlt napokban. Így hangzik: “Akinek semmije nincs, annyit is ér”. (Moraj a kormánypárti padsorokból.) Lázár János erkölcsi ítéletet mondott emberek felett, de nagyon sokakkal ellentétben azt gondolom, hogy igazán nem Lázár úrral van a problémánk, és nem őt támadják személyében, nem őt támadják a városa miatt, akik ezt a mondatot nagyon sokan sérelmezik. Szeretném leszögezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nem személyes ügy. A probléma az, amikor ez a mondat kormányzati filozófia és kormányzati cselekvés szintjére emelkedik. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!)
Lázár úr érdemesekre és érdemtelenekre osztotta Magyarországot. A kormányzati filozófia és a kormányzati cselekvés is érdemesekre és érdemtelenekre osztja ezt az országot. Például érdemtelenekre, amikor cselédtörvényt alkotnak, mert hiszen hadd kapjon bért, de ne szerezzen vele jogot. Érdemtelennek, amikor adótörvényt alkotnak, mert a kiskeresetű veszítsen, hiszen veszíthet, vagyont úgysem szerez a munkájával. Önök nagyon sokat beszélnek a munka becsületéről, de mindig elfelejtik megbecsülni a dolgozót. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyen!) Érdemtelen az öreg, aki gyógyszert szed, tehát vegyünk el tőle. Érdemtelen, aki beteg, táppénzen van, tehát vegyük el tőle ezt a pénzt. Érdemtelen a közmunkás, hát felezzük le az idejét és a bérét természetesen. És persze érdemtelen a 15 éves gyerek, aki inkább maradjon buta és tanulatlan (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Orvost!), mert ha egyszer véletlenül munkát kapna, akkor nagyon olcsó lesz megfizetni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Megdöbbentő!)
Vannak azonban érdemesek a kormányzati filozófia és a kormányzati cselekvés szerint. Ők azok, akik sokat keresnek, tehát érdemesek arra, hogy egy adórendszerrel jobban járjanak. Ők azok, akik szívesen fizetnek zsebből háztartási alkalmazottat, csak ne kelljen jogszerző pénzt is adni mellé. Érdemesek azok is ezek szerint, akik egészen véletlenül nem veszik észre, hogy kétszer vesznek fel törvénytelen költségtérítést - bocsánat ezért a mondatért, de ezt el kell mondani. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nincs bocsánat!)
Lázár János mondataival az a probléma, hogy azt állítja, hogy minden szegény a maga szegénye. Attól szegény, hogy nem él a lehetőségeivel, ha szegény marad, az az ő baja. Ez, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, nincs így. Azért nincs így, mert a lehetőségek nem korlátlanok, nem nyitottak, az esélyek nem végeérhetetlenek. Ezzel a mondattal az a problémánk, hogy elfelejti a polgári gondolkodásnak két értékét, ez pedig úgy szól, hogy egyenlőség, és úgy szól, hogy méltóság - az ember egyenlősége és az ember méltósága. (Moraj a Fidesz soraiból.)
Ennek a gondolkodásnak az eredménye az, hogy azt feltételezi, és egyben megbélyegez embereket, hogy te azért nem boldogulsz, azért nem szerzel vagyont, azért maradsz tehát szegény, mert a személyes képességeid ilyenek, ezért tehát, ha ezt nem teheted, akkor magadra vess. Mi ezt a gondolkodásmódot nem tudjuk elfogadni. Azért nem tudjuk elfogadni, mert biztosan tudjuk, hogy az esélyek és lehetőségek nem korlátlanok, és a hozzájuk jutás nem egyszerű egy borsodi zsákfaluból, nem egyszerű a rokkantnak, nem egyszerű a munkanélkülinek, és nem egyszerű másnak.
(13.40)
Nem egyszerű annak a munkanélkülinek, akiről önök azt állítják, hogy nem átall bőséges és nagyvonalú hozzájárulásokat igénybe venni. Ezért tehát őket is az érdemtelenek közé sorolják.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mondattal tehát nem az az igazi baj, hogy Lázár úr ezt 2008-ban elmondta. Az igazi baj az, hogy a kormányzat cselekszik ilyen filozófia szerint, ilyen módon alkot csomagokat, ilyen módon teremt bűnbakokat és célpontokat olyan emberek személyében, akik, úgy látszik, ezek szerint az érdemtelenek körébe tartoznak.
Hadd ajánljak még egy értéket a két, polgári gondolkodásbeli érték mellé, azaz az egyenlőség és a méltóság mellé; ez pedig a szolidaritás. Az a fajta szolidaritás, amely kijár a köztársaság minden polgárnak, tekintet nélkül arra, hogy ő gazdag-e vagy szegény.
És végül a személyes vagyon és a személyes vagyon megszerzése mellé hadd ajánljak még egy gondolatot. Ez pedig úgy szól, hogy rangot valószínűleg nem a vagyon fog adni senkinek. Ebben a tekintetben sem értünk tehát egyet az elhangzott mondattal és a kormányzati filozófiával. Nézőpontunk szerint rangot nem a vagyon, hanem a tettek adnak - a vagyonos ember is lehet silány.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
