VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindannyian kíváncsian vártuk hosszú időn keresztül a Fidesz választási programját, amit az utolsó pillanatig sikerült dugdosni a közvélemény elől, aztán megismerhettünk egy nagyon általános szövegektől hemzsegő választási programot, gyakorlatilag nulla szakmai tartalommal, nulla konkrét ígérettel, nulla konkrét jövendöléssel a jövőre nézve.
Maga a kormány - még ellenzékből is - többször megfogalmazta azt, hogy nem hisz a megszorítások politikájában, hogy föl szeretné emelni az elesett, egyre inkább szegényedő középosztályt, hogy szeretne változtatni Magyarország gazdasági berendezkedésén; és nemrég a Széll Kálmán-tervnek nevezett megszorító csomag sajtóbemutatója alkalmával maga Navracsics miniszter úr is úgy fogalmazta meg, hogy a megszorítások politikája zsákutcát jelent. Aztán azt láthattuk, képviselőtársaim, hogy ehhez képest a 2011-es költségvetésben továbbélnek, megmaradtak a szocialisták megszorító intézkedései. Kétszer kértem meg a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárát, hogy sorolja már föl azt a hat szocialista megszorító csomagot, amelyet a kormány meg tudott szüntetni és amelyet fölszámolt - nem került erre sor. Magyarul, továbbélnek azok a megszorítások, amelyeket a szocialisták elfogadtak korábban. Aztán ezt megtetézték önök egy hónap után egy 250 milliárd forintos költségvetési zárolással, majd röviddel később hozzátettek ehhez egy 900 milliárd forintos éves megszorítást jelentő Széll Kálmán-tervet, amelyet aztán igyekeztek szétteríteni a társadalom elesett, bajba került, lecsúszófélben lévő középosztályán, azon a középosztályon, amely a vállán viszi az országot, és azon a középosztályon, amely a gazdasági kilábalásunk egyik lehetőségét hordozza magában.
Elmondhatjuk-e, képviselőtársaim, hogy ha a kormány egy olyan adórendszert fogad el, amely a munkavállalók 15 százalékát érinti kedvezően, akkor ez a kormány a gazdagok kormánya, a Fidesz pedig a gazdagok pártja? Én azt gondolom, hogy elmondhatjuk. Megismertük az APEH jövedelmi statisztikáit, ezekből világosan kitűnnek ezek az adatok. Azonban nem mehetünk el, képviselőtársaim, a közelmúltbeli események, a néhány napja történt események mellett szó nélkül, ugyanis a fideszes arrogancia és pökhendiség sajnos többször is átüt azon a nemzeti mázon, amelyet önök magukra erőltetnek, és amelyet folyamatosan próbálnak nemzeti retorikával elnyomni, és lehetőség szerint láthatatlanná tenni. Mire is gondolunk? Gondolhatunk akár Kubatov Gábor nagyképű nyuggerezésére, gondolhatunk akár arra az elharapózó panelprolizásra, amivel önök folyamatosan illették a választópolgárokat, és gondolhatunk Lázár János Fidesz-frakcióvezető úr korábbi nyilatkozataira, illetve a vele kapcsolatos közelmúlt eseményeire. Idézem a frakcióvezető urat, és egyben elmondom azt, hogy olvastam a szövegnek az eredetijét is: “Az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára; aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete.”
Képviselőtársaim, ezt meg lehet magyarázni különböző módokon (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), lehet azt mondani, hogy a képviselő úr nem így gondolta, és nem azokra értette, a lényeg azonban az, hogy a képviselő úr által elmondottak arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a képviselő úr a vagyoni helyzete, az anyagi helyzete alapján sorolja be az embereket (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), és a képviselő úr ennek alapján tesz különböző degradáló, súlyosan becsmérlő, kirekesztő kijelentéseket azokra a szegény emberekre, akik önhibájukon kívül, többek között az önök elhibázott adópolitikájának következtében egyre nehezebb napokat élnek meg.
(13.10)
Tisztelt fideszes Képviselőtársaim! Fel szeretném önöket világosítani arról, hogy Magyarországon az emberek számára nem az jelent alapvetően problémát, hogy hova tegyék a megtakarításaikat; hogy egy karib-szigeteki bankszámlán tárolják-e őket vagy egy svájci bankszámlán. Képviselőtársaim, a magyar emberek közül 8 millióan a mindennapokban a sárga csekkek rémével küzdenek, és azért kaparnak ezerrel hónap végén vagy hónap elején, hogy be tudják fizetni a csekkjeiket, kiegyenlítsék a banki törlesztőrészletüket, és ne vesszen el az otthonuk annak a kamat- és hitelpolitikának a következtében, amit a közelmúltig érvényben tartottak.
És fel szeretném hívni arra is a figyelmet, hogy Lázár képviselő úr nyilatkozata olyan szempontból is rendkívül szerencsétlen, hogy egy olyan ember szájából hangzott el, aki 18,2 millió forinttal költségtérítési rekordere volt az Országgyűlésnek; akinek az önkormányzata, Hódmezővásárhely első, toplistás a magyar önkormányzatok egy főre jutó eladósodottságában, és akinek a közelmúltig 450 lóerős luxusautóra volt szüksége ahhoz, hogy megközelítse az Országgyűlést. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)
Éppen ezért az Országgyűlés előtt a mai napon a Jobbik kezdeményezi “Rosszabbul élünk, mint tíz hónapja - Akinek semmije sincs, az annyit is ér” címmel a politikai vitanapot.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
