BEBES ISTVÁN
BEBES ISTVÁN
BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Különös érzés a mai napon az alaptörvényről vitázni és a magyar alkotmányról szót váltani az ország házában. Az egyik különössége ennek a mai napnak az, hogy a Ház kétharmad részben jelen van, azonban a másik része hiányzik a Háznak. A mai sajtóból értesülünk arról, hogy az MSZP részországgyűléseket kíván tartani, és valószínű így kívánja megvitatni azokat a kérdéseket, hogy jelen pillanatban az alaptörvény megtárgyalásával is olyan alapokat kívánunk az országnak adni, amely lehetőség szerint azokat a problémákat próbálja kezelni, amelyeket az elmúlt nyolc év és az előtte való '94. és '98. év közötti időszak okozott az ország számára.
(16.20)
Másrészről pedig az Országgyűlés az alaptörvény megalkotásával olyan lehetőségeket próbál kínálni a magyar embereknek, amellyel az új évezredben végre ismét emelkedő pályára kerülhetne az ország. Azt gondolom, ez nemes cél egy ország, nemes cél az országban élő emberek, de nemes cél kell hogy legyen a parlamenti képviselő számára is. Ezért is sajnálatos, hogy ebben a nemes célban a saját szavazóikat nem tisztelik meg. Jómagam a saját környékemet, a kistérségeket járva akár az Őrségben, akár Vas megye nyugati részén az emberekkel beszélgetve és a szavazóbázisukkal beszélgetve bizony hiányolják, hogy ezen a vitán nem vesznek részt, és sajnálják, hogy azokat az értékeket, amelyeket képviselnek - valószínűleg ezek szerint nincsenek ilyen értékek -, azokat nem mondják el itt e Ház falai között. Valószínűleg majd a sajtóból fogunk értesülni ezekről a gondolatokról.
A másik, ami számomra különleges érzéssel bír, a 2000-es évre vetíthető vissza. A '98-2002 közötti időszakban egy felemelő időszakot éltünk át, amikor a 2000. évben egyrészről ezeréves államiságunkat ünnepeltük, másrészről a kereszténység kétezer éves fennállását ünnepeltük, és akkor sorra jártuk a településeket, országzászlót adtunk át, ünnepségeket tartottunk, és azt gondolom, az egy olyan időszak volt, ami felemelő érzés volt nemcsak az ott élő emberek, nemcsak a térségben élők számára, hanem egy egész ország számára is. Felemelő érzés volt annak az időszaknak a részese lenni, és megismerni az emberek véleményét, megismerni azt az életérzést, amivel igyekeztek az ország sorsát előbbre mozdítani.
Aztán eltelt az az időszak, amely egy mélyrepülés volt az ország életében, az akkori bizalom inkább kilátástalanságba csapott át. Örömmel tapasztalom, hogy egy olyan alaptörvény kerül ma elénk, amely igazán azokat a hitvallásokat próbálja meg megfogalmazni, amelyeket a 2000. év időszaka is megpróbált megfogalmazni. Épít azokra az értékekre, amelyeket az ezeréves államiság magában hordoz, épít a megmaradásra, a szabadságra és a függetlenségéért küzdő nemzetre, épít a magyar emberek szellemi teljesítőképességére. Ezek fontos dolgok egy alaptörvény megfogalmazásakor, hiszen erre támaszkodunk, erre tudjuk a felépítményt megépíteni. Épít a keresztény államiságra, épít arra az egyetemes magyar kultúrára, amelyet ez a magyarság magában hordozott, és itt a Kárpát-medencében az elmúlt évezred során megalkotott. Azt gondolom, ez is fontos alapelem, amelyre ezeket az alapokat fel tudjuk építeni. Épít a családra, épít a nemzetre és az összetartozásunk alapvető értékeire: a hűségre, a hitre és a szeretetre. Fontos elemek, hiszen ezek szintén olyan részek, amelyek az együttműködésünk, az előremenetelünk szempontjából fontosak lehetnek, hiszen az alaptörvény megalkotásával - szemben azokkal a véleményekkel, amelyek talán kimondottan erre koncentrálnak - nekünk nemcsak ez a feladatunk, hanem az elkövetkezendő időszakban azokat a törvényeket is megalkotni, amelyek erre az alaptörvényre felépítve az ország sorsát jobbra tudják fordítani.
Ez valamennyiünk szándéka az elkövetkezendő időszakban, ez kell hogy legyen egy országgyűlés célja. Az kell a célja legyen, hogy a magyar emberek sorsa jobbra forduljon, és az elkövetkezendő időszakban ténylegesen olyan teljesítményre lehessenek képesek, amelyre valóban az elmúlt ezer év is őket felhatalmazta.
Kérem az Országgyűléstől, hogy tárgyalja meg és fogadja el az alaptörvényt, és szeretnék egy nagyon fontos mondatra utalni a nemzeti hitvallás kezdetén: “Isten, áldd meg a magyart!” Ezt Kölcsey felkiáltójellel írja a költeményében. Jómagam azt szeretném kezdeményezni, hogy mivel felkiáltójellel végződik ez a mondat, a nemzeti hitvallásunk is így tartalmazza ezt. Ezt szeretném kezdeményezni a képviselőtársaimmal együtt módosító javaslattal.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
