DR. FÜLÖP SÁNDOR
DR. FÜLÖP SÁNDOR
DR. FÜLÖP SÁNDOR, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is nagyon nagyra értékelem azt a lehetőséget, hogy az alkotmányozási folyamat ilyen előrehaladott fázisában módom van az egészséges környezethez való jogról még önökhöz szólni.
Azt is nagyon komoly gesztusnak tartottam, hogy az alkotmányozási folyamat elindulásakor Salamon László képviselő úr, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság vezetője a hivatalomat, az irodámat fölkérte arra, hogy tegyük meg a javaslatainkat. Mi ezt a felkérést nagyon nagy örömmel fogadtuk, és nagy apparátussal, nemzetközi jogi és hazai, elsősorban az Alkotmánybíróság gyakorlatára irányuló kutatással készültünk arra, hogy segítséget nyújtsunk ebben a folyamatban. Szeptember 30-án egy 15 oldalas elemzést nyújtottunk be az eseti bizottságnak, 2010 novemberében a fenntartható fejlődés bizottsága is kért tőlünk immár szövegszerű javaslatot is, majd a következőkben több minisztérium és más hatóság is kikérte a véleményünket, aminek igyekeztünk eleget tenni. Ezt a - talán mondhatom így - kutatási folyamatot koronázta meg idén februárban egy nagy, kétnapos nemzetközi konferencia, ahol belga, brit, francia, német, kanadai és egyesült államokbeli, első vonalbeli alkotmányjogászokkal vitattuk meg az egészséges környezet és az alkotmány összefüggéseit.
Azt hiszem, ebben a körben is érdemes a legfontosabb kutatási eredményünkről beszélni. A legutóbbi 30 évben száz vagy még annál is több új vagy lényegesen módosított alkotmány látta meg a napvilágot a világon. Az egészséges környezethez való jog egyre nagyobb és egyre komolyabb helyet foglalt el ezekben az alkotmányokban. Azt találtuk, hogy létrejött ennek a tudásnak egy olyan kritikus tömege, amely a Magyar Országgyűlést, a magyar alkotmányozót kivételesen szerencsés helyzetbe hozza. Mi lehetnénk az az ország, amelyik példát mutat az egész világnak az egészséges környezethez való jog rendszerének kimunkálásával. Nem gondolok itt hallatlan szofisztikált, tudományos rendszerre, végül is egy letisztult, az államok alkotmányozási tapasztalatában letisztult rendszerről van szó.
Három, egyenként két elemből álló rendszerről beszélek: az alapjogok, az egyéni jogok és az állami feladatok egyensúlyán kell alapulniuk. Mind az egyén, mind az állam szintjén - ez a második kettős - jogok és kötelezettségek állnak egymással szemben, és a harmadik kettős pedig: mindezek az egyéni és állami jogok és kötelezettségek, tisztelt Országgyűlés, a jelen és a jövő nemzedékekre értelmezhető kell hogy legyen. A rendszert természetesen további elemek kell hogy kiegészítsék: az élethez és az egészséghez, az egészséges környezethez való jog primátusának a megfogalmazása, a legfontosabb alapelvek: visszalépés tilalma, az integráció elve, az elővigyázatosság elve, a szennyező fizet elve, a közösségi részvétel elve megfogalmazásának és néhány definíciónak, elsősorban a nemzeti vagyon definíciójának. A jelen és a jövő generációk életfeltételeit biztosító vagyontárgyakról van szó, az egészséges ivóvízről, a termőföldről, a genetikai sokféleségről, az immateriális értékekről is.
Ezeknek az elemeknek, e rendszer elemeinek a többsége, nagyon sok lényeges eleme az önök által tárgyalt két alkotmánytervezetben már szerepel. A kormánypártok által benyújtott tervezetben szerepel a jövő nemzedékek iránti felelősség, a természeti erőforrások és életfeltételek biztosításának a kötelezettsége.
(13.10)
A nemzeti vagyonba ez a tervezet is beleérti a legfontosabb természeti erőforrásokat. A tervezet ráadásul az egész emberiség fenntartható fejlődését fogadja el célként, és evégett az együttműködést tűzi ki célul a világ többi országával és népével. Ezek nagyszerű célkitűzések, tisztelt Országgyűlés.
Szili Katalin képviselő asszony tervezetében pedig megtaláljuk az egyéni és állami jogok és kötelezettségek egyensúlyát, amiről a tudományos kutatás kapcsán már beszéltem. Szintén megtaláljuk azt a már említett és a kormánypárti tervezetben is szereplő elemet, hogy a környezetvédelem az egész emberiség ügye. És egy nagyon szép eszmével is találkozhatunk a képviselő asszony tervezetében, azzal, hogy a környezetvédelemnek az élet minden formájának tiszteletén kell alapulnia. Talán nem felesleges a tisztelt Országgyűlést arra emlékeztetnem, hogy Szili Katalin környezetvédő jogászként kezdte a pályáját, mielőtt az országos politika porondjára lépett, de ott is, a környezetvédelmi tárcában államtitkárként jó teljesítményt nyújtott. Tehát az ő javaslatait a környezetvédelem területén, azt gondolom, hogy érdemes figyelemmel kísérni és megszívlelni.
Ugyanakkor a két vitatott tervezetben meglévő szabályozási elemek nem állnak össze rendszerré; sőt a kormánypárti javaslatból két nagyon fontos elem hiányzik. Az egészséges környezethez való jogról beszélek, amit nem találunk meg, tehát kiegyensúlyozatlan a rendszer; és az intézményi oldalon pedig a jövő nemzedékek, azaz a környezetvédelmi ombudsman hiányzik a jelenlegi tervezetből. Azt gondolom, hogy nagyon jó célkitűzések vannak a kormánypárti alkotmányban, de az ezekhez a célokhoz való eszközök már az alkotmány szintjén hiányoznak.
Az egészséges környezethez való jogot sem az egyének, az állampolgári közösségek, sem az állam nem tudja egyedül biztosítani - a kettő együttműködésére van szükség. Ha az egyik elem hiányzik, akkor óhatatlanul komoly környezeti problémák elé kell néznünk. Hogy egy picit közelebb hozzam ezt a gyakorlathoz: vannak olyan környezeti problémák, amik nem fájnak a lakosságnak. Tehát ha egy 16 ezer hektáros erdő közepén egy védett faj eltűnik, valószínűleg észre sem veszik. Azért van az állami környezetvédelem, hogy ezeket a történéseket megakadályozza. Más oldalról viszont az állami környezetvédelem nem tud mindent megoldani. Ahogy mondani szoktuk: szükség van a lakosság ezer szemére és fülére, hogy észrevegyék, sérelmezzék a helyi környezeti problémákat; elsősorban zajjal, levegőszennyezéssel kapcsolatos problémákat szoktak sérelmezni. Tehát a két rendszer csak együtt működik, tehát ha kihagyjuk az egészséges környezethez való jogot, lemondunk az állampolgárok aktivitásáról... - kérem, hogy ezt fontolják meg!
A másik kérdés, ami hiányzó elem: a Fidesz-KDNP jövőre irányuló alkotmánytervezete megszünteti a jövő nemzedékek ombudsmanját, illetőleg alárendeli az egy biztos hivatalának. Ezzel az alapjogok hierarchiáját teremti meg, amit nagyon nehéz lesz a gyakorlatban kezelni, erre fel szeretném hívni a figyelmüket. Egy konkrét példával megint hadd érzékeltessem az általános biztos szemléletét, az általános alkotmányjogi szemléletet és a környezetvédelmi alkotmányjogi szemléletet. Több évben is állást foglaltunk, én is és az általános biztos is, a szmogriadók ügyében. Ez teljesen rendjén való volt, hiszen a szmogriadók az egészséges környezethez való jogot egyaránt érintették, a tulajdonhoz való joggal, a vállalkozás szabadságával, a mozgásszabadsággal egyetemben. Tehát jogos volt, hogy mind a két biztos állást foglaljon.
De figyeljék meg, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának állásfoglalása azon alapult az összes szmogriadós ügyben, hogy ezekben a napokban, amikor néhány ezer állampolgártársunk, asztmás, szívbeteg, vagy egyéb ok miatt, egyszerűen nem kap levegőt, akkor nagyon nagy hiba arra összpontosítanunk, amire nyilván egy általános alkotmányjogász a képzettségénél, a beállítódásánál fogva összpontosít, és ez meg is jelent az általános biztos állásfoglalásában, hogy még ilyen esetekben sem szabad a helyváltoztatás jogát, tehát bizonyos autók közlekedési jogát, még erre az egy-két napra sem korlátozni. Jól látható, hogy egy általános tulajdonjogi, szociális jogokból kiinduló szemlélet milyen módon ütközik, akadályozza az egészséges környezethez való jog érvényesülését, akár még időlegesen is.
Tisztelt Országgyűlés! Az Ellenzéki Kerekasztal 1989-ben már leszögezte, hogy négy országgyűlési biztosra van szükség - az adatvédelem, a kisebbségvédelem és környezetvédelem terén. Tehát ezt a régi megállapodást, amely 2007-ben ennek az Országgyűlésnek lényegében egyöntetű szavazata alapján teljessé vált, ezt a rendet, ezt a jól működő és sikeres, nemzetközi szinten is elfogadott négy ombudsmani szisztémát akarja a tervezet felmondani, felbontani. Szóvá tettük ezt, mihelyst két héttel ezelőtt tudomásunkra jutott a tervezet, és kérdeztük, hogy vajon miért történt egy így. Három érvet kaptunk, szeretnék ezekre az érvekre röviden kitérni.
Az első érv az volt, hogy ombudsmaninfláció van, rendet kell tenni az ombudsmanok túlburjánzásában, mert így nem lesz az általános biztosnak tekintélye, sőt esetleg össze is téveszthetik valamelyik biztossal. Én azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy az ombudsman és általában a közhivatalnokok tekintélye attól függ, hogy milyen munkát végeznek, és hogy jelennek meg a nyilvánosság előtt. Az állampolgárok pedig valószínűleg három vagy négy témakört meg tudnak még különböztetni. Tehát ezt az érvet, azt hiszem, valamennyien egyetértenek ezzel, formális érvnek kell neveznünk.
A második érv, erre Kállai biztos úr már kitért: alig van Európában más ország, ahol nem csak egy biztos lenne. Ez a válasz nem felel meg a tényeknek. Mi egy elég nagy kutatást végeztünk, ahogy arra már utaltam, 11 európai országban van kettő vagy több biztos.
A befejezett ügyek száma alapján úgy tűnik, hogy az általános biztoson óriási munkateher van, a másik három biztost érdemes lenne alárendelni, hogy jobban el lehessen osztani a munkaterhet. Kérem szépen, erről minket senki nem kérdezett meg. Nyilvánvaló, ha egy hivatalnokot megkérdeznek, azt fogja mondani, hogy óriási munkateher van a hivatalán. De hát minket, mondom még egyszer, nem kérdeztek meg, és azt gondolom, hogy pusztán az ügyek számából nagyon nagy hiba lenne a munkateherre következtetni.
Tehát súlytalannak találtuk ezeket az ellenérveket, és ezt valóban ki is mondtuk egy sajtónyilatkozatban. Ezt zárójelben meg szeretném jegyezni, hogy a munkánkat végeztük. A munkaköri leírásunkban van az, hogy a nyilvánosság mint az ombudsmanok számára egyetlen rendelkezésre álló eszköz segítségül hívásával kell megoldani a feladatunkat. Meg is szűntek ezek a hivatkozások, helyettük jött egy új, egy nagyon megdöbbentő választ kaptunk: “De hiszen nem is szűnnek meg a különbiztosok.” Visszakérdeztünk: “Akkor ezek szerint benne lesz az alkotmányban?” “Nem, nem, nem lesznek benne, de nem szűnnek meg.”
Ez egy filozófiai kérdés, ezen hosszan el lehetne vitatkozni, hogy megszűnnek-e, hogyha egyszer nem szűnnek meg. Meddig azonos egy intézmény önmagával? Mondjuk azt, ha a neve eltűnik, tehát nem lesz többé jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, nem lesz többé kisebbségi biztos és így tovább, lehet, hogy a neve nélkül az intézmény esetleg még fennmarad.
Megszűnik-e vajon egy intézmény, hogyha a szerkezetét, az erőforrásait, a külső kapcsolatrendszerét felszámolják? Itt már erős kétségeim vannak, de mondjuk azt, hogy esetleg még úgy is fennmarad az intézmény, mert a szerkezet, az erőforrások és a kapcsolatrendszerek racionalizálására kerül majd sor az egy biztos alatt, de mondjuk azt, hogy még akkor is megmarad a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa. Egy valamit biztosan tudok önöknek mondani, hogy megszűnik a hivatal, hogyha a funkcióját nem tudja többé gyakorolni, és ez pedig, az előző példán láthatták, egészen közvetlen veszély. Meddig fog tudni a környezetvédelmi referens az egy biztosi irodában a környezetvédelmi érdekekért vitatkozni a főnökével? Fog-e tudni a sajtónyilvánossághoz, a szakmai vagy a civil szervezetek nyilvánosságához fordulni? Aligha.
Tisztelt Országgyűlés! 2012-ben Rio de Janeiróban összeülnek a világ állam- és kormányfői, 150 vagy még annál is több állam- és kormányfő, ez a Rio +20 világ-környezetvédelmi csúcsértekezlet lesz.
(13.20)
Két nagy témát fognak tárgyalni, az egyik a környezetvédelmi gazdaság, a gazdaság zöldítése, a másik téma pedig az intézményfejlesztés lesz. És egy nagyon érdekes dolgot mondok, a magyar jövő nemzedékek intézményes képviselete az egyik példaként szerepel a tárgyalások sorozatában, az előkészítő ülések sorozatában. Két héttel ezelőtt New Yorkban a második előkészítő ülésen jó volt magyarnak lenni, mert mindenki ránk mutogatott, hogy Magyarország kitalált valami érdekeset a generációk közötti igazságosság intézményesítése érdekében. Kíváncsi vagyok, hogy mit fognak szólni jövő nyáron, amikor másolni akarják a mintát, és közben a minta eltűnt.
És végül - picit a hangulatkeltés érdekében - néhány környezetvédelmi problémára hadd hívjam fel a figyelmet. Előrebocsátom, hogy az érzelmeikre kívánok hatni - de azért ezek már nemcsak érzelmek. A világ tudományának egyöntetű a véleménye. Korábban voltak klímaszkeptikusok, környezetszkeptikusok, akik azt mondták, hogy ez csak pánikkeltés. Ma már, ha megfigyelik, a tudomány egységes. Az ENSZ és az Európai Unió különféle szervezetei ugyanazt mondják: nagyon nagy környezeti problémák előtt állunk. Ezt egyébként az alkotmányozó tisztán látja. Hazánk természeti tőkéjében drámai veszteségek mentek végbe. Az elmúlt száz évben elvesztettük természetes területeink 60, illetőleg más számítás szerint 70 százalékát a mai területekre vonatkoztatva. Napi, még mindig napi 130 hektár zöldfelületet vesztünk el. A közegészségügyi helyzetet illetően a városokban lakó állampolgártársaink mintegy másfél-két éves élettartam-csökkenéssel kell hogy számoljanak csak a szennyezett levegő miatt, tehát az egyéb környezeti ártalmakról még nem beszéltem.
Tisztelt Országgyűlés! A tavalyi rettenetes orosz nyár, a szörnyű ausztrál ősz és - az ember kifogy a jelzőkből - az iszonyatos japán tavasz után azt gondolom, hogy a világban már nem lehet az egészséges környezetről úgy alkotmányt alkotni, hogy ne vonja magára a világ többi országának a figyelmét. Kérem, hogy ennek figyelembevételével alkossák meg az egészséges környezethez való jog alanyi és intézményi oldalát.
Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps.)
