DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én a mai megszólalásomban közpénzügyekről, közvagyonról kívánok szólni. Látván, hogy két törvénytervezet van előttünk - a Fidesz-KDNP által benyújtott alaptörvény-tervezet és a Szili Katalint fémjelző alkotmánytervezet -, ezért a Szili Katalin által elénk tett anyagról és annak nyilvánvalóan a közpénzügyeket érintő részéről is szólni szeretnék. Csak egy mondatát idézem gondolataim elindításaként a nemzeti hitvallásnak, ami bevezeti a mi alaptörvényünket. A hitvallás egyik mondata így fogalmaz: “Az alaptörvény jogrendszerünk alapja, szerződés a múlt, a jelen, a jövő magyarjai között.” Azt azonban tudnunk kell, hogy ezt a szerződést persze a jelen magyarjai kötik: mi, parlamenti képviselők, a legnagyobb felelősségünkkel.
A múltat még csak-csak megidézhetjük - ezt megtette Navracsics miniszter úr is, amikor többek között itt a Parlament termében lévő két freskóra utalt -, de a múltat megidézi maga az alaptörvény tervezete is, amikor a múlt értékeit és vívmányait hivatkozza meg, és azokat értékként kezeli. A jövő azonban, azt gondolom, hogy a legsérülékenyebb szerződő fél, és ezt a jövőt csak akkor tudjuk erős szerződő féllé tenni, ha magában az alaptörvényben rendelkezünk a jövőről, mégpedig olyan módon, ahogy eddig erre kísérletet se tettünk. Nagy baj volt, hogy az alaptörvény eddig a jövőt semmilyen módon nem idézte meg, vagy legalábbis nagyon kevés módon. Erre példaként csak azt hozom fel, hogy 2002-2010 között 13 491 milliárd forinttal nőtt az államadósság. Ez azt is jelenti, hogy a 2002-es 50 százalékos szintről 2010-re 75,5 százalékos szintre nőtt a bruttó államadósság, és ez 27,5 százalékos növekedés a GDP-hez mérten. Ma minden gondunk ebből van, nem csak Magyarországnak; ez a tendencia sok európai uniós országot, sőt a világ országait is jellemzi.
Ennek a felelőtlenségnek kell gátat vetnünk akkor, amikor ezt az alaptörvényt megalkotjuk. Az tovább nem tartható, amivel 20 éve kísérletezik ez az ország - és amikor szociálliberális kormánya van, akkor ezt nagyon erőteljesen teszi -, hogy a jelen problémáit félreteszi, illetve látszatintézkedéseket hoz. Amikor azt mondom, hogy félreteszi a jelen kérdéseit, akkor arra utalok, hogy a költségvetési hiány és az államadósság növelésének eszközéhez nyúl, és ezzel átfedi vagy elfedi a jelenlegi gondokat. Ha a jövőben elfogadjuk az általunk felkínált alaptörvényt, akkor erre lehetőség se lesz, mert az alaptörvény ennek gátat szab. Ezekről a konkrétumokról szeretnék az elkövetkezendő néhány percben szólni.
Az alapvetések között az N. cikkre kell felhívnom a figyelmet, ami ehhez a témához tartozik; ez az N. cikk azt mondja, egy elvet rögzít gyakorlatilag, és azt mondja, hogy Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét követi. Rögzíti azt is ez az N. cikk, hogy ezért elsősorban az Országgyűlés és a kormány viseli az elsődleges felelősséget, de azt is kimondja, hogy az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek is, ahogy az alaptörvény fogalmaz, tiszteletben tartják, vagy tiszteletben kötelesek tartani ezt az elvet. Én nem így fogalmaznám meg, hanem azt mondanám, hogy ezek a felsorolt intézmények is a gazdálkodásuk során érvényesítik ezt az elvet, tehát nemcsak egyszerűen tisztelik ezt az elvet, hanem a gazdálkodásuk során ezt érvényesíteniük kell; elsősorban gondoljunk itt az önkormányzati gazdálkodás nehézségeire és sokszor még a kormány számára is ilyen szempontból követhetetlen voltára.
Ha átlépünk az alapvetéseken, és az államszerkezetben gondolkodunk az alaptörvényben, akkor itt azt rögzíthetem, hogy 53 cikket fog felsorolni az általunk elfogadandó alaptörvény, és ebből 8 cikk közpénzügyekről, közvagyonról és azokról az intézményekről fog szólni, amelyek relevánsak, amelyeknek kompetenciája van a közpénzekkel vagy a közvagyonnal való gazdálkodás érvényesítése kapcsán, tehát az 53-ból 8. Ha arra emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a jelenleg hatályos alkotmánynak gyakorlatilag nincs érdemi mondata, ami közpénzügyekről szól, vagy közvagyonnal foglalkozik, vagy alig van érdemleges mondata, akkor egyértelműen igazolva látják azt az állításomat, hogy ennek az alaptörvénynek, amit majd elfogadunk, az igazi nóvuma a jelenleg hatályos alkotmánnyal szemben pont az, amit a jövő érdekében közpénzfelhasználás kapcsán fogunk megfogalmazni az alaptörvényben.
Az első ilyen cikkely, amit említenem kell, a 36/C. cikk. Ez a cikk azt fogalmazza meg, hogy a költségvetési törvényt és a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényt a kormány terjeszti be; hogy vita ne legyen erről, ezek a törvények egy évről szólnak, és ezeket törvényes határidőkben kell beterjeszteni. Fontos alkotmányos vagy alaptörvényi eljárás a következőkben az is, hogy ez a két törvény azonos szerkezetben kerüljön az Országgyűlés elé. Az azonos szerkezet a képviselők számára az átláthatóságot fogja az eddigieknél eredményesebben garantálni. Az átláthatóság követelményét egyébként az alaptörvény meg is fogalmazza: ésszerű részletességben kell ezeket a törvényeket az Országgyűlés elé hozni, és egy fontos megjegyzése az alaptörvénynek az is, hogy valamennyi bevételről és kiadásról rendelkeznie kell ezeknek a törvényeknek, tehát a teljesség elvét kell követniük ezeknek a törvényeknek. A 36/C. cikk megfogalmazza a költségvetési törvény közjogi tartalmát is, ennek a törvénynek pedig a közjogi tartalma az, hogy ez az a törvény, ami felhatalmazást ad a kormánynak a kiadások teljesítésére és a bevételek beszedésére.
Fontos rögzítenünk azt is, hogy ez a cikk rögzíti azt, hogy nem növekedhet a továbbiakban az államadósság, elérendőnek rögzíti az alkotmány azt a célt, hogy az államadósságunk a GDP 50 százalékánál ne lehessen nagyobb; a GDP 50 százalékánál. Ez egy olyan követelmény, ami az európai uniós követelményeknél is szigorúbb, mert az államadósság mértékét az Európai Unió jogszabályai - amelyek számunkra persze kötelezőek - mindezt 60 százalékban rögzítik, tehát szigorúbb szabályokat állapítunk meg ilyen szempontból, mint amire az Európai Unió kötelez minket. Csak nagyon szűk kivételeket enged meg az alaptörvény, amikor azt mondja, hogy ettől a nagyon erős szabálytól, amit az előbb megfogalmaztam, csak különleges jogrendben lehetne eltérni, vagy akkor, amikor a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesésével kell szembenéznünk, de ekkor az eltérés lehetősége se parttalan, az alaptörvény azt is rögzíti, hogy ilyenkor is csak a szükségesség mértékében térhetünk el az előbb megfogalmazott alaptörvényi szabálytól.
(14.00)
Rögzíti az alaptörvény azt is, ha nincs meg a közjogi felhatalmazás, azaz ha nincs elfogadott költségvetés, akkor átmenetileg az előző év költségvetési keretszámait alkalmazva teljesíti a kormány a bevételek beszedésének és a kiadások teljesítésének a kötelezettségét.
A 37. cikk világosan rögzíti, hogy a költségvetés végrehajtása a kormány feladata, törvényesen, célszerűen, a közpénzek eredményes kezelésével és az átláthatóság követelményével kell hogy végrehajtsa a kormány a költségvetést.
A 38. cikk rögzíti a nemzeti vagyon körét. A nemzeti vagyonba sorolja az állami és az önkormányzati vagyont. Megfogalmazza a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás célját. Az alaptörvényünk, az alkotmányunk eddig ezt meg se kísérelte. Azt mondja - és ezek fontos szabályok -, hogy a közérdek szolgálata érdekében gazdálkodnak a megfelelő intézmények a nemzeti vagyonnal. Közös szükségletek kielégítéséről szól ez a gazdálkodás. Figyelembe kell venni a természeti erőforrások megóvását és a jövő nemzedék szükségleteit is.
A 38. cikk rögzíti az állam kizárólagos tulajdonát, és rögzíti azokat a területeket is, ahol az állam kizárólagos gazdasági tevékenységet folytat, és rendelkezik arról is, hogy hogyan lehet és kell a nemzeti vagyont elidegeníteni. Pontosabban: az alaptörvény azt rögzíti, hogy ezekről a nagyon fontos kérdésekről sarkalatos törvény fog rendelkezni. Gondoljunk arra, ha eddig valami hasonló típusú törvény rendelkezett volna erről, akkor a nemzeti vagyonunknak esetleg jóval nagyobb része ma még a nemzet számára rendelkezésre állna, és nem került volna arra a sorsra, amire éppen jutott. Ez a cikk rögzíti, hogy hogyan lehet átruházni a nemzeti vagyont. Fontos megemlíteni, hogy csak törvényben szabályozott cél érdekében kerülhet sor átruházásra, és az átruházás feltétlenül értékarányos kell legyen. Nyilvánvalóan kivételes szabályt is megenged az alaptörvény, de ha nem értékarányos az átruházás, a kivételt is törvényben kell szabályozni. Az átruházásnak átlátható szerkezetűnek kell lennie.
Az állam és az önkormányzatok gazdálkodása kapcsán rögzíti az alaptörvény, hogy az állami és az önkormányzati intézmények a vagyonukkal önállóan gazdálkodnak, a törvényesség, a célszerűség és az eredményesség követelményének figyelembevételével.
Fontos megemlíteni a 39. cikket, amely a közpénzek védelméről szól, és azt mondja, hogy közpénz csak olyan szervezetnek adható tovább támogatásként, amely átlátható szerkezetű. A közpénzekkel nyilvánosan el kell számolni. A közpénzt és a nemzeti vagyont érintő adatok közérdekű adatok.
A 40. cikk egy nagyon fontos szabályt fogalmaz meg, ami sok félreértésre adott okot. Ezt a sajtó megnyilvánulásaiból látom. Egy sajátos viszonyt szabályoz az alaptörvénynek ez a rendelkezése. Az egyén és az állam között nagyon fontos jogviszonyok jöhetnek létre, amelyek közül a két legfontosabb a közteherviselés és a nyugdíjrendszer. Erről a kettőről - tehát a közteherviselésről és a nyugdíjrendszerről - az alaptörvény elvárásai szerint a jövőben sarkalatos törvény fog rendelkezni. Ez nem azt jelenti, amit sokan értettek alatta, hogy az adótörvényeket illetően - mert a közteherviselésről alapvetően az adótörvények rendelkeznek - a jövőben sarkalatos törvényben fog rendelkezni az Országgyűlés, mert ez a mindenkori kormány működését lehetetlenné tenné. Az adótörvények a jövőben is 50 százalékkal elfogadott törvények lesznek, hisz a mindenkori kormánytöbbség és a mindenkori kormány felelőssége ezeknek a törvényeknek az elfogadása, de az általános szabályokat illetően, amelyekre majd az adótörvények és a nyugdíjrendszer szabályai illeszkednek, az Országgyűlés az alaptörvény értelmében sarkalatos törvényt fog hozni.
Ezek után térnék ki azokra az intézményekre, amelyek a közpénzügyek vagy a közvagyonkezelés kapcsán kompetenciával rendelkeznek. Az alaptörvény először - felfogásom szerint helyesen - a Nemzeti Bankot rögzíti a 41. cikkben, amikor azt írja, hogy a Magyar Nemzeti Bank Magyarország központi bankja, felelős az ország monetáris politikájáért. Elnökét a miniszterelnök jelölésére kilenc évre fogja kinevezni a köztársasági elnök. Fontos itt a kilencéves intervallum, mert más hasonló intézményi vezetők mandátumához igazodik ez az év. Fontos azt is rögzíteni, hogy a Nemzeti Bank az Országgyűlés előtt évente beszámol. Az alaptörvény rendelkezik a Nemzeti Bank elnökének rendeletalkotási lehetőségéről, s a jogszabályi hierarchiában elhelyezi ezt a rendeletet, és rögzíti, hogy ez a rendelet törvénnyel nem lehet ellentétes.
A 42. cikk a Számvevőszékről rendelkező törvényi szakasz. Az Országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerveként rögzíti az Állami Számvevőszéket az alaptörvény. 12 évre választják az elnökét, aki az Országgyűlés előtt beszámol, és az Állami Számvevőszékről szóló átfogó szabályokról sarkalatos törvény rendelkezik.
Az alaptörvényben nóvumot jelentene a 43. cikk, amely a Költségvetési Tanácsot nevesíti, és úgy rendelkezik, hogy a Költségvetési Tanács az Országgyűlés törvényhozó tevékenységét támogató szerv, amely támogató szerv a költségvetés megalapozottságát vizsgálhatja, és közreműködik a költségvetés előkészítésében. A legerősebb jogosítványa pedig az, hogy a költségvetés elfogadásához a hozzájárulása kell. Ez másként nem értelmezhető, csak úgy, mint egy vétójog. Ez egy rendkívül erős jog. Hozzáteszem, hogy én a magam nevében ezt a jogot túlzónak tekintem, bár megértem a törekvéseket, hiszen elsősorban az adósságkezelés és az adósság rendezése érdekében adnánk ilyen szigorú jogosítványokat a Költségvetési Tanácsnak. A Költségvetési Tanácsról is sarkalatos törvényben rendelkeznénk.
Ezek után hadd térjek ki arra is, amit nem tartalmaz az alaptörvény. Én minden alkalommal, minden megszólalásom során szóba hozom, s ezt most is megteszem: nem tartom helyesnek, hogy a Magyar Nemzeti Bankról nem rendelkezik sarkalatos törvény. Ennek nem is látom indokát. Ha a Költségvetési Tanácsról és az Állami Számvevőszékről sarkalatos törvény rendelkezik, miért ne rendelkezne a Magyar Nemzeti Bankról is? Egy érvet tudnék mondani, hogy miért nem rendelkezik róla sarkalatos törvény: azért, mert a Magyar Nemzeti Bankot védi leginkább az Európai Unióra vonatkozó, minket egyébként minden módon kötelező szabályrendszer. S ez az állítás igaz, mert kétségtelen, hogy rendkívüli módon védi. De egy dologban nem védi.
Gondoljuk végig, hogy az elmúlt időszakban, amióta a parlamenti képviselőségünket megéljük, hányszor nyúltunk hozzá a monetáris tanácshoz valamilyen indokkal. Hogy tette ezt annak idején Gyurcsány Ferenc, és milyen indokkal tesszük ezt mi most? Hiába védi az Európai Unió joga a Magyar Nemzeti Bankot, ha sarkalatos törvény nem védi, akkor azt mondhatom, hogy a Magyar Nemzeti Banknak a magyar jogrendszeren, a magyar alkotmányos rendszeren belül nincs kellő intézményi függetlensége. Én tehát szükségesnek tartanám, hogy ezt a függetlenséget egy sarkalatos törvénnyel garantáljuk.
(14.10)
Azt is ígértem önöknek, hogy röviden szólni fogok Szili Katalin tervezetéről is. Az ő tervezetéről, mármint ami a közpénzügyekre vagy a közvagyon kezelésére vonatkozik, azt kell megemlítenem, hogy ugyan nyilvánvalóan gazdagabb a jelenleg hatályos alkotmánynál, mert az alig tartalmaz érdemi szabályokat, de azt kell mondanom, hogy Szili Katalin tervezete ennél sokkal tovább nem megy, és ahol a legsérülékenyebbnek érzem az ő tervezetét, ez épp az eladósodottság kérdésének rendezése. Úgy fogalmaz az alkotmány tervezetében, hogy a hitelfelvételekről egy külön törvény rendelkezne, mármint hogyan lehet hiteleket felvennie a mindenkori kormánynak. Ezt nagyon soványnak érzem, mert gyakorlatilag ezt a gyakorlatot folytatta eddig is a kormány. Ugyan nem külön törvény rendelkezett erre, de a kormány azt hitelfelvételek kapcsán, majdnem fogalmazhatok így, amit akart, és a végeredményét most látjuk. Tehát én nem tekintem garanciának azt, hogy egyszerűen egy külön törvény, ráadásul nem is sarkalatos törvény rendelkezik adósságkezelési kérdésekről. Én azt tartom fontosnak, hogy az alkotmányba építsük be azokat a fékeket, amelyek gátat szabnak annak a felelőtlen gazdálkodásnak, amely az elmúlt időszakot jellemezte.
Szili Katalin a PSZÁF-ot is alkotmányos intézménnyé teszi. Megjegyzem, mi az alkotmányba ezt az intézményt beemeltük. Én nem tartom fontosnak, hogy a PSZÁF az alkotmányban szabályozott legyen, hiszen ez egy kormánynak alárendelt intézmény. Azt azonban meggondolandónak gondolom, hogy az alaptörvény legalább arról rendelkezzen, mivel ez ma egy nagyon fontos kérdés, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer ellenőrzéséről valamilyen módon rendelkezzen az alaptörvény, tehát hogy egy ilyen intézményt működtetünk akkor is, ha a PSZÁF-ról szóló törvényeket konkrétan nem emeljük be az alaptörvénybe.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ha ezt az alaptörvényt némi pontosítás árán elfogadja az Országgyűlés, akkor olyan szempontból is reagál azokra a kihívásokra, amelyek a mai kor igazi kihívásai több más mellett, ez az eladósodottság és az a fajta felelőtlenség, amit az elmúlt nyolc évben megtapasztaltunk. A jövőben alaptörvényi szinten fogunk gátat szabni az ilyen felelőtlen magatartásnak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
