DR. JÓRI ANDRÁS
DR. JÓRI ANDRÁS
DR. JÓRI ANDRÁS adatvédelmi biztos: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a hozzászólás lehetőségét az alkotmányszöveg általános vitájában.
Az Országgyűlés adatvédelmi biztosaként már 2010 szeptemberében megfogalmaztam javaslataimat az alkotmány-előkészítő bizottság számára az adatvédelmi biztosi intézmény megújításáról. Nézetem szerint a jelenlegi intézménnyel kapcsolatban kettő probléma fogalmazható meg. Az első, hogy az ombudsmani modellben nem hatékony a jogvédelem, mivel a biztos nem tud kötelező erejű határozatokat hozni, illetőleg csak korlátozottan tud ilyeneket hozni, valamint nem tud bírságolni. A másik probléma pedig, hogy mivel az ombudsmanokkal közös költségvetése van, ezért a függetlensége sérül, és ez sérti az idevonatkozó uniós rendelkezéseket.
A kérdés az, hogy a T/2627-es számon beterjesztett javaslat orvosolja-e ezeket a problémákat. A válasz nemleges: nézetem szerint a magyar közjogban ismert autonóm hatóság modellje nem alkalmas az intézmény hatékony működési kereteinek biztosítására.
Az adatvédelmi biztosok Európa-szerte vegyes intézmények, független jogvédő szervek és hatóságok egyszerre. A magyar autonóm közigazgatási hatóság azonban egyrészt jellemzően kevésbé független egy országgyűlési biztosnál, másrészt csak hatósági tevékenységet folytathat.
A függetlenség kérdéséhez: ez a követelmény igen fontos az adatvédelmi és még hangsúlyosabb az információs szabadsággal kapcsolatos hatásköröket illetően. Adatvédelem terén a befolyásmentesség biztosítása az Európai Unió elvárása. Az Európai Bíróság 2010 márciusában elmarasztalta Németországot, mert úgy találta, hogy az ország nem teljesítette az adatvédelmi irányelv követelményeit egyes tartományi adatvédelmi szervek függetlenségét illetően. Hasonló eljárás folyik jelenleg Ausztria ellen is. Európai uniós szinten is reform alatt áll az adatvédelmi jog, és nagy hangsúlyt kap az előkészítés során a függetlenség követelménye. Nem hatékony ugyanis az a modell, amely ezt az intézményt a közigazgatás részeként kezeli, szabályozza, ez egy elavult rendszer.
Az autonóm hatóságok jellemzően piacon működő szereplők felügyeletét látják el, így a versenyjog vagy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szabályozás érvényesülését ellenőrzik a magánszférával szemben. Az adatvédelmi biztos feladata azonban nemcsak a magánszektorbeli adatkezelők ellenőrzése, hanem magának az államnak a magánszférát sértő vagy éppen a közérdekű adatok indokolatlan korlátozását okozó magatartását is vizsgálnia kell. Ez utóbbi szerepe alapvető fontosságú a korrupció elleni küzdelemben is.
A nyilvánossággal kapcsolatos hatáskör minden körülmények között fokozott befolyásmentességet, parlamenti szervként való működést indokol. Ezt tovább erősíti, hogy a biztos feladata a minősített adatok titkosításának felügyelete is. Hadd hozzak egy konkrét példát: a közelmúltban adatvédelmi biztosként ellenzéki parlamenti képviselők átvilágítása kapcsán keletkezett adatok minősítésének indokoltságát vizsgáltam, és felszólítottam a titokgazdát a minősítés törlésére. A minősítő ezt nem támadta meg a bíróságon, ezért az adatok nyilvánosságra kerültek. Hasonló esetben egy nem parlamenti, hanem a kormányfő által jelölt tisztviselő eljárásával kapcsolatban még abban az esetben is politikai támadások várhatók, ha egyébként a tisztviselő eljárása elfogulatlan lenne. Az ilyen politikailag kényes helyzetek jogi keretben, kiszámíthatóan történő rendezésének feltétele a parlamenti szervként történő működés.
Megjegyzendő, hogy miután a 2009-es, a minősített adatok védelméről szóló törvény megszüntette azt a lehetőséget, hogy állampolgárok titokminősítés felülvizsgálata végett a bírósághoz forduljanak, a felülvizsgálatot csak az adatvédelmi biztos kezdeményezheti a hatályos jog szerint, ez pedig azt jelenti, hogy a parlamenti biztosi státus megszűnése a titokminősítések érdemi, független kontrolljának megszűnését is jelenti Magyarországon.
A hatósági jogkörök kérdéséhez. Bár jómagam javasoltam először és egyedüliként a magyar jogirodalomban a hatósági jogkörök erősítését, nagyon fontosak a biztos azon jogkörei is, amelyek nem hatóságra, hanem inkább jogvédő szervre jellemzők, például tipikusan az Alkotmánybírósághoz fordulás joga, különösen hogyha ez nem fog mindenkit megilletni; a formátlan eljárás, a mediáció lehetősége, a nyilvánosság tájékoztatásának lehetősége és a többi. Az információs szabadság terén különösen lényegesek ezek a hatáskörök, itt elsősorban alapjogvédelemről van szó, nem pedig hatósági működésről, ezért ezen a területen kizárólag a parlamenti biztosi működés lehet megoldás.
Az európai fejlődés iránya éppen a közigazgatási hatóság felől a parlamenti biztos irányába vezet, nem pedig visszafelé. Engedjenek meg egy ezzel kapcsolatos illusztrációt. A brit adatvédelmi hatóságot Data Protection Register néven 1984-ben állították föl, puszta hatóságként, elsősorban nyilvántartást vezetett, illetőleg szankcionált. A jogvédő szerep erősítésével és az Európai Unió 9546/EK számú adatvédelmi irányelvével vált az ezen irányelv implementációját szolgáló törvény következtében parlamenti biztossá 1998-ban, innentől a neve adatvédelmi biztos, vagyis Data Protection Commissioner volt, és végül az információszabadság-törvény elfogadása és az ezzel kapcsolatos hatáskörbővítés után lett a neve Information Commissioner, vagyis információs biztos 2001-től.
Hasonló folyamat, vagyis adatvédelmi hatóság kap információszabadság-hatásköröket, és ezáltal létrejön a parlamenti információs biztos, zajlott le Szlovéniában. Németországban pedig szövetségi szinten fel sem merült a hatóság ötlete, itt a már meglévő parlamenti adatvédelmi biztos kapott információszabadság-hatásköröket. Ellentétes megoldásra, vagyis a parlamenti biztos visszaminősítésére közigazgatási hatósággá nincs példa.
Jogosan vethetik fel ezek után a kérdést: ha az ombudsmani modell is problémás, mert nincsen bírságolás, és a hatósági modell is, mert nincsen hatékony jogvédelem, akkor mi a megoldás. Nos, ez az ellentmondás csak látszólagos, és abból adódik, hogy a hazai, ombudsmanokkal foglalkozó alkotmányjogászok kezdettől fogva egyenlőségjelet tettek az ombudsman intézménye és az országgyűlési biztos intézménye közé. Ez azt jelenti, hogy csak két választási lehetőséget ismernek el: vagy adatvédelmi ombudsman, de akkor nem bírságolhat, vagy adatvédelmi hatóság, de akkor nem hatékony jogvédő. Pedig ez téves, a legtöbb európai adatvédelmi vagy információs biztos parlamenti biztos, ám rendelkezik bírságolási jogkörrel is, sorolom a példákat: Nagy-Britannia, Németország, Szlovénia, Lengyelország. Ezért a megoldás egy nem ombudsman jellegű parlamenti információs biztos, tehát országgyűlési biztos hatósági hatáskörökkel, saját hivatali szervezettel.
Megjegyzendő, hogy nemzetközileg is domináns az intézményi biztos megnevezése, commissional vagy Beauftragte. A sokszor hivatkozott és a javaslat szövegében is használt adatvédelmi hatóság, vagyis data protectional authority azért került az EU adatvédelmi irányelvébe, hogy lefedjen egyes sajátos szervezeti megoldásokat összefoglaló terminusként, ezek olyan testületi szervek, mint például a francia CNIL. Ezeknek az országoknak azonban soha nem volt fejlett információszabadság-joga, tehát itt kifejezetten ezek a testületi szervek csak adatvédelemmel foglalkozó intézmények, ráadásul a hasonló testületi szervek tagjait is általában a parlament választja. Az információszabadság-hatáskörökkel is rendelkező intézményekre jellemző “biztos” megnevezés sokszor éppen az információszabadság-hatáskörök telepítése után váltotta föl a hatósági megnevezést és a hatósági szervezetet.
Végül megkérdezhetik, hogy miért tartom szükségesnek a parlamenti információs biztos szerepeltetését, illetőleg a választás szabályainak rögzítését az alkotmányban. Ennek indoka az, hogy az alapjogvédelem fontos garanciájáról van szó. Különösen indokolt az alapvető szabályok rögzítése, mert a javaslat szerint az adatvédelmi és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény egyszerű feles törvényi körbe kerül, vagyis az alkotmányi garancia nélkül a mindenkori egyszeri parlamenti többség szabadon alakíthatja az intézményt, sőt, a korrupció elleni fellépést szolgáló információszabadság-hatásköröket, mivel ezen a téren nincsen EU-szabályozás, akár el is törölheti. A biztos alapjogvédő működéséhez szükséges továbbá azon hatáskörök megléte is, például az Alkotmánybírósághoz fordulás joga, amelyek alkotmányi szinten szabályozottak.
Mindezek alapján a következő szövegjavaslatot teszem. Magyarország alaptörvényének V. cikke (3) bekezdés: “Az Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával a (2) bekezdés szerinti jogok hatékony védelmére információs biztost választ.” A XXIV. cikk d) pontja: “Az Alkotmánybíróság a kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede vagy az információs biztos kezdeményezésére felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát.”
Az itt elhangzottakat javaslatommal együtt írásban is eljuttattam önökhöz.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)
(12.50)
