DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN (független), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Házelnök Úr! Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Hölgyeim és Uraim! Sokan mondják, a magyar nyelv milyen finoman strukturált. Az élet végtelen sokszínűségét, bonyolultságát, szépségét képes árnyalataiban is kifejezni. Így van ez a haza, ház, hazánk, házunk szavaink esetében is; a haza mint az itt élők közös háza, a haza mint közös otthonunk.
Azt gondolom, hogy amikor alkotmányról, alkotmányozásról beszélünk, akkor az otthonunkat építjük át úgy, hogy közben megmérjük a több nemzedék életét szolgáló közös ház működését és kereteit is. Feltesszük a kérdést magunknak, megváltozott-e a világ, megváltozott-e benne a mi életünk, megváltoztak-e utódaink távlatai. A változások sürgetően követelik-e az átépítést. Igen, kedves képviselőtársaim, nézzünk magunkba, nézzünk tükörbe, mert az elmúlt húsz esztendő változásainak egyik legfontosabb tapasztalata számunkra az, hogy egy mélységesen megosztott gyűlöletstruktúra, mára kialakult magyar politikai tér gátja az itt élők boldogulásának és fejlődésének. A politika mára jórészt elvesztette a társadalom többségének a megbecsülését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Február közepén a tisztelt Házban elmondott, az alkotmánykoncepcióról szóló beszédemben az előttünk álló történelmi jelentőségű folyamat kapcsán magam is leszögeztem, az csak akkor és csak is akkor eredményezheti a nemzet új alkotmányának megszületését, ha nem csak egy szűk elit magánügye lesz, hanem széles támogatottságon nyugszik majd. Elsősorban amiatt mondtam ezt, mert háttérbe kerültek az alkotmányozás pártpolitikán felüli vonatkozásai, holott mi magunk is tudjuk, hogy az érdekképviseletek, reprezentatív szakszervezetek, kamarák, történelmi egyházak, kisebbségi közösségek képviselőinek, valamint a gazdaság, tudományos és művészeti élet kiválóságainak legalább annyi joguk van az alkotmányozásban való részvételre, mint a párpolitikusoknak. Az új alkotmány nemcsak akkor lesz képes betölteni szerepét, illetőleg csak akkor lesz képes betölteni szerepét, ha a nemzet és a társadalom alkotmánya lesz - igen, az egész nemzeté.
Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltozáskor a ’49. évi pártállami alaptörvény módosításával a Nemzeti Kerekasztal során megalkotott, eleve átmenetinek szánt, de jelenleg is hatályos alkotmány szociális és parlamentáris szempontból egyaránt számos hiányossággal rendelkezik. Ezt mindannyian tudjuk. Ezért döntöttem úgy magam is és az általam képviselt Szociális Unió, hogy a Ház elé terjesztjük saját, a szakértők által kidolgozott, kodifikált alkotmánytervezetünket. Ez a hatályos alkotmánytervezethez képest is nemcsak stiláris, nemcsak szerkesztési és szimbolikai módosításokat tartalmaz, hanem néhány lényegi változtatást is magában foglal. Célja elsősorban a társadalom, a közösség tagjai biztonságának növelése, valamint az elmúlt húsz esztendőre is visszatekintve a demokratikus berendezkedésbe vetett hit erősítése.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy meglepetést okozott a két kamarára vonatkozó javaslatunk, bár hozzáteszem, hogy nekünk ez a kétkamarás parlamenti javaslatunk nem strukturális, nem jogtechnikai kérdés csupán. Egyszerűen így nyílna esély arra, hogy azt a konfliktusos politikát és demokráciát jellemző közéletet kicsit a konszenzuális demokrácia irányába vigyük, ami ma a politikai közéletet jellemzi.
A nemzetgyűlés létrehozása révén kiszélesítenénk a demokratikus teret, bevonva a törvényalkotás folyamatába pártpolitikán kívüli szakmai, civil érdekképviseletet és egyházi szervezeteket és tényezőket is.
(10.20)
Alapvető kérdésnek tartjuk, hogy a kétharmados parlamenti támogatáson túl a társadalom széles rétegeit, szervezeteit megszólító viták sorozatában az új alkotmánnyal egy közös megegyezést hozó társadalmi szerződés jöjjön létre. Meggyőződésünk, hogy csak egy demokratikus folyamatban kiérlelt alaptörvény az, amely hosszú távon nemzedékek egész sorának biztosítja az átépített házunk biztonságát, a haza, az otthon melegét, életünk alapfundamentumait. Ezért javasoltuk azt is a tervezetünkben, hogy a parlament által elfogadott alkotmányt ügydöntő népszavazás léptesse majd hatályba.
Képviselőtársaim, én mint független képviselő, valamint a mögöttem álló Szociális Unió az előzőek miatt is kötelességünknek tartjuk, hogy részt vegyünk ebben a folyamatban, más ellenzéki pártokkal ellentétben akár úgy is, hogy a szűkebb és a tágabb környezet, a társadalom valós folyamatait, távlatait a kormányzati többségtől eltérő társadalmi szemlélet alapján értékelő és ezekből kiinduló alkotmányra tegyünk javaslatot.
Ezért született meg a Magyar Köztársaság alkotmánya címet viselő normaszöveg-ajánlásunk, amit úgy hívtunk, hogy a Szociális Unió márciusi alkotmánytervezete. Mi azt reméljük, hogy a kormányzati többség nyitott arra, hogy valódi párbeszéd és valódi vita legyen, amelynek eredményeként az alkotmánytervezetünk tézisei bekerülhetnek a jövő alkotmányába.
Tisztelt Képviselőtársaim! Volt házelnökként, országgyűlési képviselőként - mondhatnám azt is, jogalkotóként, jogászként - vallott szakmai álláspontom alapján akár állíthatnám azt is, hogy a hatályos alaptörvény tartalma vonatkozásában jogtechnikailag valóban nincs alkotmányozási kényszer. Mivel azonban a köztársaság az elmúlt 20 évben saját polgárai felé számottevő szociális, ökológiai, jogállami adósságokat halmozott fel, ezért erkölcsi álláspontom mégis, hogy időszerű új alkotmányt létrehoznunk.
A politikai intézményrendszer évtizedes bénultsága meggátolja a társadalom és a gazdaság fejlődését, a XXI. századi viszonyok kialakulását. Választópolgáraink a választások közötti időszakokban meglehetősen eszköztelenek a folyamatok alakításában. Ez már önmagában is indokolja, hogy olyan új, közmegegyezéses államhatalmi szervezetrendszert hozzunk létre, amely képes nyitni: a civil szervezetek, helyi állampolgári közösségek pártpolitikán kívüli világa számára kinyitni a közéleti teret.
A két alkotmánytervezet szellemiségében, nyelvezetében, szerkezetében, szándékaiban, alapjaiban ugyan különbözik egymástól, mára már sokan gondolják úgy, hogy a Szociális Unió társadalmi egyeztetések szakmai munkája révén kialakított alkotmánytervezete alternatívát is kínál, és alkalmas arra, hogy ezeket a téziseket tartalmazza.
Képviselőtársaim, korábban többször is világosan elmondtam: a konzultációs folyamatban is azért vállaltam szerepet, hogy a kialakítandó új keretben olyan megfontolások is megjelenjenek, amelyek érintik azokat az embereket, akiket hivatottak vagyunk felelősen képviselni. Elképzelésünk szerint az alkotmány elfogadásával létrejövő új magyar demokrácia a pártérdekekre épülő eddigi konfliktusos meghatározottság helyett megegyezésen alapuló, tisztán parlamentáris jelleget öltene. Ennek garanciáit tartalmazza az általunk előterjesztett normaszöveg.
Alkotmányjavaslatunk társadalomképe leginkább alaptörvényünk preambulumával foglalható össze. Ez nyilvánítja ki, hogy mi, a Magyar Köztársaság polgárai a magyar nemzet egészéért viselt felelősséggel hitet teszünk a demokrácia eszményei és intézményei mellett; ez emlékezik meg a magyar államiság 1000 évéről a jogfolytonosság biztosítása érdekében. Ez mondja ki azt a célt, hogy magunk és utódaink számára az európai demokratikus országok közösségének egyenjogú tagjaként fenntarthatóan gyarapodó, ökoszociális szemléletű államot építünk.
Ez az állam elismeri, tiszteletben tartja, garantálja és védi az elidegeníthetetlen és sérthetetlen emberi, polgári és közösségi jogokat, ápolja évezredes nemzeti kultúránkat és az egyetemes emberi értékeket. Leszögezi ugyanakkor a preambulum, hogy az alkotmányt felelősségünk tudatában, legjobb meggyőződésünk szerint és szabad akaratunkból hoztuk létre a köztársaság és egész nemzetünk javára.
Ezek után persze, tisztelt képviselőtársaim, felmerül a kérdés, hogy milyen közjogi intézményrendszert tartunk kívánatosnak az új alkotmány kereteiben. Koncepciónk középpontjában a parlamentarizmus, a parlamentáris modell áll. Olyan páratlan kormányzati rendszer ez, amely első hallásra talán megtévesztő nevet visel, e kormányzati rendszer esetében ugyanis éppen hogy nem arról van szó, mintha a parlament volna a legfőbb hatalom. A parlamentarizmus lényege a hatalmi ágak egymáshoz való viszonyában keresendő.
A magyar parlamentarizmus tiszteletre méltó, sok tekintetben is egyedülálló tradíciói jogosítanak fel minket arra, hogy az alkotmányozás során ezt a közjogi berendezkedést továbbfinomítsuk. Az alapvetően kommunista hatalomgyakorlás sokat kárhoztatott évtizedei nagy szerepet játszottak abban, hogy hazánk e régi hagyományát feladni kényszerült. A parlamentarizmus kristálytiszta következetességű belső logikájának klasszikus rendjét és hagyományait képviseli alkotmánytervezetünk, elősegítve demokratikus párbeszéd kereteinek nyitását.
Ehhez kapcsolódva néhány ponton konkrét javaslattal élnék az alkotmányozás irányaira nézve is. Mindenekelőtt tarthatatlannak tartjuk azt a hatalomfelfogást, amely a ma még hatályos alkotmányból következik. A pontatlan fogalomhasználat miatt a szuverenitás, a népszavazási tárgyak és a hatalommegosztás kérdése meglehetősen homályos. Új alkotmányunknak a parlamentarizmus tekintetében jobbnak, koherensebbnek kell lennie elődjeinél, világosabb viszonyokat teremtve az egyes államhatalmi ágak között.
Elnök Úr! Képviselőtársaim! Alkotmánytervezetünk elkészítésekor túlléptünk azon, hogy az új alkotmány újdonsága néhány, egyébként fontos szimbólum alaptörvénybe való beemeléséből álljon csak. Hisz mindez vajmi keveset érne, ha eközben megmaradna a két évtizede már elavultnak hitt hatalomszerkezet teljes közjogi arzenálja. A Szociális Unió még éppen időben szeretné megakadályozni azt, hogy elvesszék az alkotmányozás értelme. Elő kívánjuk segíteni a magyar kormányforma valódi parlamentarizálódását, mert ennek végre elérkezett a várva várt ideje.
Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar állampolgárok közösségének lesújtó a véleménye a rendszerváltozás kialakította viszonyokról, amiben elsődleges szerepe van a ’89-90-ben a Nemzeti Kerekasztalon sarkalatos törvényekben, majd a paktumban kialakított alkotmányos kereteinknek, illetve azok hiányosságainak. A világháborús károkhoz mérhető közösségi vagyonvesztésünk, világelső eladósodottságunk, belpolitikai viszonyaink családokat szétszakító polarizáltsága vajon előfordulhatott volna-e a piacgazdaságot és az államhatalmat szociális és ökológiai, valamint jogállami szempontból szilárdabb és koherensebb keretek közé szorító alaptörvény megléte esetén? Úgy hisszük, nem, ezért kell új alkotmány, ezért van mégis alkotmányozási kényszer.
Az alkotmány nemcsak elvont jogok gyűjteménye, hanem mindennapjainkat, berendezkedésünket alapjaiban meghatározó fundamentumok összessége. Éppen ezért álláspontunk szerint tartalmaznia, valamint garantálnia kell mindazt, amit hiányoltunk az elmúlt 20 év Magyarországából. Demokrácia nincs ellenzék nélkül, konszenzuális demokrácia nincs konstruktív ellenzékiség nélkül. Ezért készítettük el alternatív javaslatunkat és terjesztettük a Ház elé, amellyel mélyreható tartalmi közjogi átalakítást kívántunk elérni egy új társadalmi és gazdasági modell felépítése érdekében, amely nyilvánvalóan képes választ adni a XXI. század kihívásaira.
Tervezetünk éppen ezért kiemeli az ökoszociális piacgazdaságot mint gazdasági berendezkedésünk formáját. Ez egyrészről társadalmi igényt is kifejez, másrészről mutatja alkotmánytervezetünk jövőbe mutató jellegét. Ezen túl nyilván az elesettek, betegek, öregek, rászorultak egészségügyi és nyugdíjellátásának biztosítását is kimondjuk, amelyre egyre nagyobb a társadalmi igény a globalizáció viszonyai között a szociális biztonság megteremtése érdekében. E társadalmi és gazdasági körülményektől nem függetlenítheti magát egyetlen majdani európai alkotmányos berendezkedés sem.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság Szociális Unió által kidolgozott új, lényegét tekintve ökoszociális gazdasági és társadalmi modellje a korábbival szemben tartalmazza természetesen a jövő generációinak egészséges környezethez való jogát, a társadalom minden tagjának alapjogát lakhatáshoz, a lakhatás biztonságához, a munkához, valamint az oktatáshoz.
(10.30)
Kizárólag ezek együttes megléte esetén alakítható ki a környezeti és szociális szempontból egyaránt fenntartható piacgazdaság Magyarországon. Egy XXI. századi alkotmányos koncepció nem engedheti meg magának, hogy ne rendelkezzen olyan, az ország polgárainak életét alapvetően befolyásoló kérdésekről, mint a lakhatáshoz és a munkához való jog. Napjaink társadalmai számára mindezek éppúgy az állampolgári jogok szerves részét képezik, mint például a szólás vagy a gyülekezés szabadsága.
Elfogadhatatlan, hogy a mindenkori kormányzatot nem kötötték alkotmányos korlátok e jogok biztosítása érdekében, amiből egyenesen következik, hogy hazánk sok tekintetben élhetetlen viszonyai éppen ezekből a hiátusokból erednek. A magyar alkotmányos rend régi hiányossága volt, hogy kellő súllyal nem tartalmazta a szociális jogokat, köztük, ahogy említettem, a munkához és a lakhatáshoz való jogot, valamint egyáltalán nem szerepelt benne a páratlanul gazdag magyar természeti kincsek védelmének kötelezettsége. Ezek közé sorolhatóak a XXI. században stratégiai jelentőségűnek számító vízkészletek, vagy ahogy fogalmaztuk, hazai termőföldvagyon része.
A jövő évszázadok igényeinek megfelelő, előremutató törekvés az úgynevezett harmadik generációs állampolgári jogok beépítése hazánk alkotmányába. Ezen törekvés különösképpen azért kiemelt kérdés, mert a jövő nemzedékeinek egészséges környezethez való jogát hivatott megteremteni. Alkotmányos rendszerünket képessé kell tennünk arra, hogy választ adjon az előttünk álló civilizációs kérdésekre is, ugyanis immár tagadhatatlan, a társadalmi és ökológiai erőforrásaink korábban soha nem tapasztalt mértékben kimerülőben vannak.
A magyarság csakis a nemzeti közösségvállalásban reménykedhet, egy olyan gazdasági és társadalmi rend felépítésében, amely a verseny mellett szerves részének tekinti a humán tőke megőrzésének és bővítésének folyamatait is. Pontosan ezekből fakad az általunk vizionált új közjogi struktúra fontos célja, a profitmaximalizálásra összpontosító piacgazdaság szociális és ökológiai korlátok közé szorítása. A társadalmat a globális kapitalizmusnak gyakran a jogi kereteket is átlépő szabadosságától védő, az ökológiai és szociális szempontokat állandóan képviselő állammodell váltaná fel - a tisztán profitmaximalizáláson alapuló társadalmi rendünket. Mindez egyben garantálná a jövő generációk tiszta környezethez, egészséges környezethez való jogát is.
Tisztelt Képviselőtársaim! A politika is olyan kell legyen, mint életünk minden más területe, ahol vannak érzések, elképzelések, cselekedetek, ahol egy alkotmányozás során is tudnunk kell arra gondolni, hogy hányan vannak, akik egy boltba lépés előtt forintjaikat számolják, akik, ha a radiátor gombjához nyúlnak télen, akkor a fűtésszámlától riadnak, akik hiába húzzák fel reggel 6-ra az órát, nincs hova dolgozni indulni. Garanciák kellenek, hogy ezt meghaladó távlatos, élhető haza biztonságát nyújtsuk azoknak, akikért és akik jóvoltából ma itt ülünk, hiszen mi egy közösség vagyunk.
Milyen lenne az általam hiányolt, de beterjesztett javaslatom elfogadása esetén közösen felépíthető új köztársaság? - kedves képviselőtársaim. Olyan, ahol az állampolgár nem legyint lemondó mosollyal szája szegletén az olyan szavak hallatán, mint esélyegyenlőség, törvény előtti egyenlőség, szociális biztonság. Ez a köztársaság a mögöttünk hagyott két évtized hibáiból okulva tudná... - alapvető szociális jogok garantálása nélkül elképzelhetetlen a demokratikus rend fenntartása, mert folyamatosan romló létviszonyok közepette a népuralom érvényesülése csak vágyálom lehet, vagy már az sem. Az új köztársaságban a mindenkori kormány hatalmi úton nem lehetne képes deformálni a közjogi berendezkedést, korlátozva az írott alkotmányt, és szembehelyezkedve az alaptörvény szellemével.
A köztársaságnak alanyi jogon minden polgára számára biztosítania kell a munka lehetőségét, mert a munka több mint megélhetés, egyben önbecsülést adó életcél is. A munkaerőpiacról kiszorulók foglalkoztatásának az állami vállalatok működtetése, közmunkaprogramok finanszírozása, munkanélküli-, továbbképző- és ellátórendszer fenntartása révén tesz eleget. A köztársaságnak véleményünk szerint alanyi jogon minden polgára számára biztosítania kell az elemi szintű lakhatási feltételeket. A hajléktalanság veszélye az EU-tagállamban nem fenyegetheti a lakáshitelük és közüzemi díjaik fizetésére képtelen családok tíz- és százezreit. A bérlakáshálózat fenntartása ebből kifolyólag megkerülhetetlen állami kötelezettség.
A köztársaságnak alanyi jogon minden nagykorú polgára számára biztosítani kell a listás szavazati jogot, lakcímtől és adófizetési helytől függetlenül. Az állampolgárságnak a lehető legtermészetesebb módon szerves részét kell képeznie a szavazati jognak is. Elképzelhetetlen számunkra a másodlagos állampolgárság, így a határon túli kettős állampolgárok listán éppúgy leadhatnák voksaikat álláspontunk szerint, mint csonka Magyarország szavazópolgárai. Helyben lakás esetén egyéni képviselőkre is szavazhatnának, valamint választhatók lennének, képviselőik ebből kifolyólag az ország legfontosabb népképviseleti szervében foglalhatnának helyet.
Tisztelt Képviselőtársaim! A köztársaságnak alanyi jogon minden polgára számára biztosítania kell a magyar anyanyelvűek vagy származásúak hazánkból való kiutasításának tilalmát. A magyarság egyetlen tagját se lehessen jogerős hazai bírói ítélet nélkül kitoloncolni, illetve kiutasítani a köztársaságból, amely a magyarság minden tagja számára anyaország egyben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Az állampolgárokat elidegeníthetetlenül és egyenlő módon megillető jogok kapcsán a Szociális Unió normaszövegéből kiemelendő, hogy a Magyar Köztársaság számára kötelező lenne garantálni polgárai személyes biztonságát, valamint a határon túli magyarságnak biztosított állampolgárság minden tekintetben azonos jogokkal járna, mint a trianoni országhatárokon belül élőké. Minden magyar állampolgárnak éreznie kell az új alaptörvény elfogadásának napjától kezdődően, hogy tartózkodjon a föld bármely pontján, baj esetén a köztársaság haladéktalanul gondoskodik hazatérésének biztosításáról. Emellett teljes jogú államalkotó tényezőként ismerjük el a hazai nemzeti és etnikai közösségeket is. Így válhat, így válhatna az új alaptörvény a nemzet minden egyes tagjának alkotmányává.
Alkotmányos modellünkben nagy hangsúlyt fektetünk a működőképesség, a sok évszázados hazai közjogi hagyományokhoz illeszkedő, ugyanakkor a XXI. századi kihívásoknak egyaránt jobban megfelelő intézményrendszer kialakítására. Ez egyszerre jelentené a tradicionális második kamara felújított formában történő visszaállítását, valamint a járásokon és régiókon alapuló új közigazgatási struktúra bevezetését. Közjogi koncepciónk egy az egyben tartalmazza az önkormányzati alrendszer reformját is, továbbá indokoltnak tartom az ombudsmani rendszer többé-kevésbé változatlan formában történő megőrzését, amit mi az alkotmányos jogok biztosaiként jegyeztünk, mert a ’90-es években kialakított modell mára bejáratódott, és tagadhatatlanul bizonyított az állampolgári jogok védelme terén, garanciális elemeket is tartalmaz. Talán a legnagyobb tekintélynek és tiszteletnek örvendő intézményünkről van szó.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ismeretes, térségünkben Magyarország rendelkezik messze a legrégebbre nyúló alkotmányos gyökerekkel, egészen a XIII. századi Aranybulláig visszavezethetően. Ezen alkotmányos örökségünk legfontosabb eleme az évszázadok során fennálló kétkamarás törvényhozás képviseleti intézménye volt, amely túlélte a magyar történelem számos viharát. Hazánkat az európai népek közösségéből hosszú évtizedekre kiszakító kommunizmus árnyékától úgy szabadulhatunk meg végérvényesen, ha visszatérünk - nemcsak a kúria és a vármegye tekintetében - a nemzeti hagyományainknak megfelelő felsőház korszerűsített modelljéhez.
Az évszázados hagyományokkal rendelkező, tisztán delegatív felsőház visszaállítása számos előnnyel járna, többek között kiszámíthatóbbá, megfontoltabbá tenné a gyakorta törvénygyárként funkcionáló törvényhozás működését; tudom, vannak ellenérvek is, amelyek a gyorsaság tekintetében elhangzottak. A múlt generációitól ránk hagyományozott értékek megőrzésének legitim szándéka mellett a jövő generációk érdekeinek megjelenítése is indokolná a választói tömegek nyomásától mentes, a cikluslogika szorításától kevésbé függő, aktív pártpolitikai karrierrel rendelkező személyeknek csak elvétve helyet adó felsőház újjáalakítását. A fenntartható fejlődés, a környezetvédelem, a hosszú távú társadalompolitikai stratégiaalkotás, a globális kihívások mind-mind igényelnék a tradicionális második kamara visszaállítását, ami természetszerűleg együtt járna a tudományos, kulturális, művészeti és vallási élet korábbi társadalmi presztízsének, erkölcsi elismertségének visszatérésével is. Számtalan előre jól látható nehézséget orvosolna visszaállítása a lokális, nemzetiségi, szakmai, egyházi és szakszervezeti szereplők képviseletére nézve, hozzájárulva a politikai rendszer megegyezésessé válásához, stabilitásához. Több érvet már emellett nem fogok, képviselőtársaim, elmondani.
(10.40)
Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Elfogadása esetén a tervezet a közpénzek felhasználásának átláthatóságát, ellenőrizhetőségét, a felelősség megállapíthatóságát is garantálná, megteremtve a felelős gazdálkodás régóta hiányolt közjogi kereteit. Ezáltal példának okáért az államháztartás hatályos költségvetésben lefektetett forrásigényét a későbbiekben a szaktárca vagy a kormány döntésével nem lehetne év közben felülírni, bármely hitelfelvételhez a költségvetési év folyamán a törvényhozás hozzájárulása szükségeltetne.
Az egy főre vetítve világelső adósságállománnyal rendelkező Magyarország pénzügyi helyzetére az új alaptörvényünknek is reagálnia kell, én ezt elismerem. Hazánk európai centrumrégióhoz való felzárkózásának máig legfőbb akadályát jelenti a közpénzek átláthatatlan felhasználása, valamint a több generáció fél évszázados munkájával felhalmozott közösségi vagyonnak a rendszerváltozást követő évtizedben történő felélése. Ma minden magyar polgárra több mint 2 millió forintnyi köztartozás esik, miközben egy évtizeddel korábban még csak 900 ezer forint jutott. E katasztrofális helyzetből kifolyólag a költségvetés forrásoldalának biztosítását, valamint a pótlólagos adókivetést minden esetben külön országgyűlési felhatalmazáshoz kötnénk.
Képviselőtársaim! Szólnom kell még egy dologról: a nemzetről és a nemzet szimbólumairól. Alapvető feladatunk nemzeti szimbólumaink tisztelete, ezért javaslom a nemzeti szimbólumrendszer módosítását. A köztársaság zászlaja, azaz az állami zászló legyen a koronás címert is tartalmazó lobogó, a nemzet zászlajául pedig javaslom az eddig hivatalos trikolort, ami a világ bármely pontján élő magyar közösség közös nemzeti jelképe lehet. A Himnuszt minősítsük nemzeti szimbólummá, a koronás címerrel díszített lobogóhoz hasonlóan Kölcsey Himnusza az ország mellett egyben a nemzet himnuszává is váljék, amit így szabadon szavalhatnának, énekelhetnének határainkon túl is.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Házelnök Úr! Képviselőtársaim! Elnök Úr! Azt tudom, hogy az otthon átépítése felelősséggel jár. Úgy kell tennünk - biztos kézzel és felelősséggel - ezen átépítés során, hogy a család minden tagja az átépítés után is otthon és jól érezze magát e Házban, e hazában.
Tisztelt Képviselőtársaim! Felelős képviselőként és politikusként ajánlom tisztelt figyelmükbe téziseinket, és kérem, hogy vitassák azt meg.
Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
