DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt mondandómat elkezdeném, mindenki figyelmébe szeretném ajánlani, hogy a mai napon, 1989-ben ezen a napon alakult meg az Ellenzéki Kerekasztal, és az Ellenzéki Kerekasztal képviselői 1989-ben már kifejtették azon álláspontjukat a sztálinista alkotmányról, amiről most mi beszélünk. Ebből, azt hiszem, jogszerűen következik az, hogy ezért is van létjogosultsága annak, hogy ma itt alkotmányozás kezdődjön.
Benedek Elek: Testamentum: “És aztán ne félj, ne szégyelld szeretni a hazát! Ma a világpolgárság a divat, de te ne hódolj a divatnak. Inkább légy vad magyar, mint szelíd hazafi.”
Zrínyi Miklós: Ne bántsd a magyart!
“Mert ha sehol is: otthon állok / mert az a való, amit én látok, / akkor is, ha mind délibábot, / fordítva látom a világot. / Így maradok meg hírvivőnek / őrzeni kincses temetőket. / Homlokon lőhetnek, ha tetszik, / mi ott fészkel, égbemenekszik.” Illyés Gyula: Haza a magasban című versével megilletődve állok itt az Országgyűlés szép épületében, a Szent Korona előtt, a címerek mögött. Megilletődve és meghatódva, és azokra gondolok, akik nem érhették meg ezt a napot. Akik nem érhették meg azt, hogy itt egy egészen más alkotmányról beszéljünk, mint ami az elmúlt, gyalázatos, kommunista évtizedekben történt és volt. Örüljünk, képviselőtársaim, annak, hogy egy új alaptörvény születik, hogy megérhettük, hogy itt lehetünk, hogy részesei lehetünk ennek az alkotmánynak!
Nem mondom, hogy tökéletes, azért beszélünk róla, azért vitatkozunk róla, hogy csiszolódjon, szebb legyen, mindannyiunk javát és a nemzet javát szolgálja. Nincsenek illúzióim természetesen. Tudom azt, hogy a mai alkotmányozás... - amelynek színtere azért is nagyon jó, mert azt hiszem, hogy mindenki itt van az alkotmányozáshoz, aki szükséges; itt vannak a nemzeti erők, akik új alkotmányt akarnak. És én nem sajnálom - megmondom őszintén -, hogy nincsenek itt a szocialisták, hisz az elmúlt hat évtized bűneiért, apáink és nagyapáink elvett vagyonáért, Recskért és a többi disznóságért ők felelnek. Nem baj, hogy nincsenek itt; biztos azért nem jöttek el, mert lelkiismeret-furdalásuk van. Ezzel kapcsolatban lenne egy törvényjavaslatom is, de ezt nem merem elmondani, mert túl eretnek gondolat lenne, hogy mi a véleményem a Szocialista Pártról, bár Szijjártó képviselő úr már elmondta, hogy azért a mérhetetlen adósságért, amit ránk hagytak, valaki biztosan felelni fog a törvényes eszközök és keretek között, természetesen.
No, tehát, kit érdekel ma a Magyar Köztársaság alaptörvénye és alkotmánya? Ki az, aki ezzel foglalkozik a médián, a parlamenti képviselőkön, a Legfelsőbb Bíróság elnökén, az ombudsmanon, a nagy tisztségviselőinkön, a közigazgatás vezetőin, a polgárokon kívül?
(15.20)
Bizonyára a csonka Magyarország sok polgára érdeklődik, hogy milyen alkotmányunk lesz, de nincsenek illúzióim. Én azt gondolom, hogy ezen az emelkedett napon a legnagyobb érdeklődést a diaszpórában élő magyarok között találjuk, mondjuk, a között a 200 ezer magyar és leszármazottjai között, akik az 1956-os forradalom és szabadságharc után egyértelműen földönfutóvá váltak, és akik Buenos Airestől New Yorkon, Tel Avivon keresztül élnek a világban. Az ő szívük biztos itt dobog, biztos velünk éreznek, és biztos érzik ennek a történelmi pillanatnak a jelentőségét. És természetesen a gyalázatos 1920. június 4-ei trianoni békeszerződés, illetve az ezt megelőző őszirózsás forradalom és a dicstelen Tanácsköztársaság bukását követő terror után bizonyára elsődlegesen és legfontosabb szereplői és érdeklődői ennek az alkotmányozási folyamatnak a határon túli magyarjaink, magyar testvéreink, éljenek azok Burgenlandban, Felvidéken, a magyarság szívében, Erdélyben, a Délvidéken vagy bárhol szórványmagyarságban a Kárpát-medencében.
Engedjék meg… Sok képviselőtársam szokott itt különböző plakátokat mutogatni. Nem vagyok ennek híve, de kormánypárti képviselőként alkalmazkodni kell a modern PR-hoz, ugye, kedves képviselőtársaim, ezért felmutatok egy plakátot (Felmutatja.) Ez egy március 15-ei plakát, amely így szól: “2011. március - 15 millió magyarnak lenni jó - a nemzet tavasza”. Ez volt Csíkszeredán, ez volt Sepsiszentgyörgyön és mindenütt Erdélyben. Érzik és tudják, hogy miről szól ez az alkotmányozás.
Kedves Képviselőtársaim! Egyetlenegy cikkellyel, egyetlenegy mondattal szeretnék foglalkozni felszólalásomban: Magyarország az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határon kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal. Miről szólt ez a plakát? Miről beszélt Antall József annak idején? Hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke. Most itt a lehetőség ezzel az alaptörvénnyel és ezzel az alkotmánnyal, hogy nemcsak lélekben érezzük a határon kívül rekedt magyarjainkkal testvérnek magunkat, hanem igenis, egy lelki hazában fogunk élni. Nem kérdés a számomra, de nem hiszem, hogy bármelyik oldal, az itt ülők számára kérdéses lenne, hogy az úgynevezett sarkalatos törvények során meg fog születni az az új választási törvény, amely biztosítani fogja, hogy mindenütt, ahol a Kárpát-medencében és máshol magyarok élnek, legyen választójoguk és szavazati joguk; ezzel fog kiteljesedni a nemzet lelki egysége.
Itt szeretnék csatlakozni a kiváló felszólaláshoz, amelyet Navracsics miniszter úr mondott az in integrum restitutióra, az eredeti állapot helyreállítására. Igen, valljuk be őszintén, kedves képviselőtársaim, hogy ebben a kérdésben, mármint a Trianonban megcsonkított magyarság kérdésében sincs sajnálatos módon in integrum restitutio. Nem tudjuk és le is mondtunk ezerszer a határok erőszakos megváltoztatásáról. Mi kinyilatkoztattuk a Horn-kormány alatt, kinyilatkoztattuk Kádár alatt, és kinyilatkoztatták a fene tudja, hányszor velünk különböző nemzetközi fórumokon, hogy igen, mi nem fogjuk erőszakkal… Bár nem akarom idézni Deák Ferencet, mindenki tudja, hogy mire gondolok, Deáknak volt egy nagyon szép mondása ezzel kapcsolatban, hogy “ha nemzet önként…”. Mondandóm eredő része tehát az, hogy deklaráltuk és ma is deklaráljuk, hogy tiszteletben tartjuk, bár - nyilvánvaló történelmi okokból - nem szeretjük a trianoni és a párizsi békeszerződés gyalázatos országcsonkítását és nemzetcsonkítását. Most is szeretném hangsúlyozni és aláhúzni, hogy a trianoni és a párizsi békeszerződés nemcsak a magyarsággal szemben volt merénylet, hanem a keresztény Európával szemben is, és a jelenlegi Unió előképével, az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben is, hisz az Osztrák-Magyar Monarchiában megvolt minden, amely most nincs meg egyébként az Európai Unióban: a szabad vándorlás, a nyelvhasználat és minden más. Ezt tönkreverték, és létrehozták, behoztak egy idegen kultúrát a keresztény Magyarországra; tették ezt annak ellenére, hogy 1526-tól 150 éven keresztül védtük a kereszténységet, 150 éven keresztül véreztek a magyarjaink, és ezért kerültünk ebbe a helyzetbe, amiben vagyunk.
Azt mondta Szijjártó képviselő úr, hogy a legfontosabb mai feladatunk az adósságállománnyal való küszködés és megküzdés. Én ennél sokkal fontosabbat mondok önöknek az előbb idézett mondandóm lényegét illetően: a magyarság megmaradásának szent ügye a lehető legfontosabb, hogy megmaradunk-e vagy nem maradunk meg, megmarad-e a csonka Magyarország magyarsága, és megmaradunk-e a szórványban, vagy ahogyan Illyés Gyula fogalmazott, ez a kenyér héja egyre vékonyabb lesz. Ha számvetést készítünk, ha számvetést készítenek, ha arra gondolunk, hogy Márai Sándor Kassáján, amely Európa kulturális fővárosa lesz - hogy az Unióhoz egy kicsit eurokonform legyek - jövőre, ahol a második bécsi döntéskor 89-90 százalékos magyarság volt, ma pedig 200 ezer kassai közül 10 ezer tudja Arany János nyelvét; ha a kincses Kolozsvárra gondolok, amelyet Misztótfalusi Kis Miklós nevezett így el annak idején, a kincses Kolozsvár lakosságát is megváltoztatták erőszakosan.
A mai mondandóm másik lényege a következő. Ha lemondtunk a határok erőszakos megváltoztatásáról, az a minimum a XXI. század Európájában és az Európai Unióban, hogy hagyják békén szülőföldjükön élni, megmaradni, szaporodni azokat a magyarokat, akik soha nem hagyták el a hazájukat, akik ma is ott élnek akár Burgenlandban, akár a Felvidéken, akár Kárpátalján. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Gondoljanak képviselőtársaim arra, hogy a millenniumi 1896-os emlékműből kettő áll ma, az egyik Pannonhalmán, a másik pedig Pusztaszeren - “Szabad-e Dévénynél betörnöm / Új időknek új dalaival?” -, Dévénynél lerombolták, ugyanúgy, ahogy lerombolták Mária Terézia gyönyörű Fadrusz-alkotását Pozsonyban, és minden évben megrongálják a szlovákok, minden évben letörik a halhatatlan Petőfi kardját, minden évben ezt teszik velünk; Kárpátalján van meg az a turulemlékmű, amelyet egy igaz magyar hazafi állított fel. Kihagytam egy fontos helyet, Nyitrát: az ősi magyar királyi várost Nyitrával szemben, a Zobor-hegyen is természetesen lerombolták az új honfoglalók, és lerombolták Zimonynál, és lerombolták Cenken, Brassónál is.
Arra kérem a mostani nemzeti kormányt, Magyarország harmadik nemzeti kormányát és kormányfőjét, hogy a következő években az alkotmány szellemében legalább próbáljuk megőrizni, megtartani a magyarokat a Kárpát-medencében, és próbáljuk megőrizni a történelmünket, megőrizni a kincses temetőket, megőrizni a házsongárdi, a cipszertemetőket Iglóban, Lőcsén és a Szepességben mindenütt, mert az utódállamok nem csak arra törekednek, hogy a magyarok földönfutók legyenek, és elhagyják a hazájukat, vagy beolvadjanak az úgynevezett reszlovakizálással, hisz Rákóczi Ferencet is Frantisek Rakoczinak nevezik. És most képzeljék el, ebben a körben csak elmondom, a fiam mesélte, hogy egy iskolai küldöttség érkezett Orosházán a gimnáziumba, egy szerb küldöttség, akik közölték a legújabb történelmi tényt, hogy nekünk, magyaroknak a nándorfehérvári diadalhoz, 1456-hoz és a déli harangszóhoz semmi közünk nincsen, mert - mondja a 16 éves fiam - a szerb tanárok és az igazgató úr közölte, hogy Hunyadi nem magyar volt, nem román volt Hunyadi János, a törökverő, hanem szerb volt, és az szerb diadal. Kérem szépen, hát legalább a történelmet ne hamisítsák meg, hagyják meg a magyar történelmet annak, akié! Ez a mi történelmünk, ez a mi hazánk, Hunyadi János a mi kormányzónk volt és marad; legalább ebben történjen valami lépés.
(15.30)
Nem befejezésül, de a tegnapi adai Damjanich-emlékművel kapcsolatos polémiát kiegészítve: nem vegyes bizottságok szükségeltetnek, amelyek két vagy három évig üléseznek, mint jelen esetben a Délvidéken vegyes bizottság alakult annak a nagy kérdésnek az eldöntésére, hogy 45 ezer magyar honfitársunkat azért mészárolták le a szerb partizánok, mert magyarok voltak, vagy belefutottak a késbe. Mindenki tudja és világos, hogy 45 ezer magyart azért öltek meg bestiális kegyetlenséggel, mert magyar volt. Mi volt a probléma? Az, hogy magyar volt. A XXI. és a XX. században ilyet a művelt Európa, a keresztény Európa nem tűrhet el. Aki ezt megteszi, annak nincs helye sem az Európai Unióban, sem a népek közösségében a nap alatt. Ez az én véleményem erről.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Azt mondtam, hogy nem tökéletes remekmű az, amiről tárgyalunk. Én azért azt mondom, hogy minden benne van a nemzeti hitvallásban, ami egy nemzeti érzelmű magyarnak szükséges. Benne van a Szent Korona, a Szent Korona pedig itt van. Arra is szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy 1896-ban a millenniumkor egy napra hozták be a Várból ide az ország házába a koronát, ma pedig itt van a korona, mindenki megnézheti, megcsodálhatja. És igen, a Szent Korona-tan és a történeti alkotmány két különböző dolog. Itt van, az előszóban benne van.
Végül, de nem utolsósorban egy nagyon fontos mondat is található a preambulumban vagy előszóban, mégpedig az, hogy mind a baloldali, mind a jobboldali diktatúrákat elítéljük. Elítéljük, ha balról jött, és elítéljük, ha jobbról jött. Elítéljük azért, mert - ahogy Antall József mondta - a szélsőségek mindig találkoznak.
Hölgyeim és uraim, köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
