FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Akik ismernek, azok tudják, hogy nincs jogi végzettségem, különösen nem mondhatom magamra azt a jelzőt, hogy alkotmányjogász, mégis úgy hozta a sors, hogy részt vehetünk - akik ezt önként vállalták - véleményem szerint az igazi rendszerváltásban, amit ez az alkotmány fog az én felfogásom szerint megtestesíteni.
Magam persze mindig azt kerestem ebben az új alkotmányozásban, hogy mi az, amit a hétköznapi ember is megérthet ebből. Azt érzékeltem az alkotmány közvitára való bocsátása alatt, hogy az emberek többsége úgy érzi, hogy ez valami elvont jogi fogalmak gyűjteménye, és tőle mint hétköznapi embertől ez nagyon távol áll. Akárhányszor e kérdésben nyilatkoztam helyi, régiós médiáknak, azt próbáltam érzékeltetni, hogy ez nem igaz. Természetesen van ilyen jogelméleti része is az alkotmánynak, de számtalan része nagyon nagy közelségből érinti a hétköznapi emberek sokaságát.
Hogy melyek ezek a területek? Csak címszavakban néhányat, ha megengedik, fölsorolok; mint például a házasság kérdése, amelyet nagyon szeretnénk, hogy azon módon, amely férfi és nő között lehetséges csak, így fogadjunk el. Aztán a magzati élet védelme, amelyben bízunk, hogy minden szülőképes hölgy majd egyszer ilyen gondok elé nézhet. Aztán az államot érintő közvagyon, amely közvagyon, tehát minden magyar állampolgárnak a vagyona, ennek a vagyonnak a védelme - most itt többször szóba került, hogy eddig erre sosem helyeztek elég hangsúlyt -, most úgy tűnik, hogy eljött az idő, hogy ezt is kezdjük el az alkotmány erejével védeni.
De olyan kérdéskör, minden magyar állampolgárnak szinte kivétel nélkül egyszer megadódik a lehetősége, hogy a szavazati jogával éljen, és a szavazást, a szavazásokon való részvételi lehetőséget is bizony az alkotmány rendezi, országokban más- és másképp, itt is találunk rá utalást. És olyan alapvető emberi jogok, mint a gyülekezés és a vallásszabadság kérdésköre, amelyekről tényleg azt mondhatjuk, hogy nincs olyan állampolgárunk, akit közvetlenül ne érintene, különösen, ha élni szeretne ezen jogával. Természetesen ez már majdnem az elvont fogalmi részekhez tartozó olyan kérdés, mint a nemzeti ünnepeink deklarálása és definiálása, hogy melyeket tartja az adott állam, ez esetben Magyarország a nemzeti ünnepek sorában, melyeket ünnepeljük meg, és melyik az állami ünnep ezek közül. Hisz ezek után mindenkit érinteni fog, már csak abban is, hogy ezen napok ünnepnapok, tehát munkaszüneti napok szoktak lenni. Ezekkel a kérdésekkel próbáltam közelebb vinni az érintettek körében az alkotmány jogszabályi változását, és ugyanígy próbáltam megközelíteni az engem, néhányunkat szűkebben érintő kérdéskört, ez pedig a mezőgazdaság, de azt is mondhatnám, hogy a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó gondolatkör.
Egyetlenegy cikkely az, amelyre különösen szeretnék utalni, ez pedig a tervezet O. cikke. Nagyon rövidnek tűnik, három megnyitott bekezdése van, ebből a harmadikat rögtön nem tartom idevalónak, hiszen a jelnyelv védelméről szól, és ezt én merem javasolni, hogy vigyük át majd a H. cikk (3) bekezdésébe, ahol a magyar nyelv védelméről van szó, és ez a különös sajátosságunk, a jelnyelv védelme véleményem szerint odavaló.
De maradjunk az első két bekezdésnél, amely rendkívüli tömörségű, mégis hihetetlen hatása lehet a későbbi törvénykezésünkre. Az (1) bekezdés annyit mond, hogy Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet. Milyen egyszerű és tömör! Ha ezt továbbvisszük, hogy mit jelent az egészséges környezet, az egészséges élethez való jog és rögtön az egészséges életet lehetővé tevő élelmiszer, egészséges élelmiszer előállítása, akkor már csiklandósabb a kérdés, hogy ezt milyen körülmények között tudjuk előállítani.
Állítjuk, hogy Magyarországnak úgy esett a sorsa, hogy túl sok kitörési lehetőség például az élelmiszer-termelés keretében nincsen, mert nincsenek nagy, egész Európát vagy a világot behálózó élelmiszer-ipari vezérágazataink, multinacionális cégeink - talán nem is kívánom, hogy ilyenek legyenek -, nincs olyan tőkeerőnk, amivel sok versenytársunk rendelkezik sajnos, de van egy természeti adottságunk, mégpedig ez a Kárpát-medencéhez kapcsolódik és ahhoz, hogy itt tiszta maradt az agrárkörnyezet.
Talán ez a mondat nekem iszonyúan fontos, hogy ebben a tiszta agrárkörnyezetben célozzuk meg, hogy Magyarország tiszta agrárkörnyezetben tiszta élelmiszert szeretne előállítani. Ez persze majd következménye lesz annak a lehetőségnek, amit itt az O. cikk (1) bekezdésében megnyitunk, hogy ezzel a deklarációval elindulunk egy olyan úton, amelyről tudom, hogy vitatott kérdés; például, hogy a genetikailag módosított növények beletartoznak-e a tiszta agrárkörnyezet fogalmába. Egyelőre ez idáig a parlamenti pártok mindegyike közösen azt gondolta, hogy Magyarország nem szorul rá a genetikailag módosított növények köztermesztésbe vonására. Ha az O. cikk (1) bekezdését komolyan gondoljuk, ez a későbbiekben is várhatóan így kell hogy maradjon.
A (2) bekezdés a természeti erőforrásokról beszél, és ezek közül kettőt külön kiemel, amely szakmai körökben mindig is megerősítést talált, és nagyon örülök, hogy az alaptörvény tervezetébe ez belekerült, mégpedig nevesíti, hogy a termőföld- és az ivóvízkészlet bizony megőrzendő állami és mindenki számára kötelező, védendő érték. Ez megint egy olyan kérdés, hogy bizony, bizony, Magyarország történelme már csak úgy hozta, hogy nem sok nagy értékünk maradt, amit védenünk kell, hogy milyen okok miatt, ezt most ne firtassuk, de a termőföldünk és az ivóvízkészletünk itt maradt.
(17.00)
Aki ismeri a középtávú, húsz-harminc éves prognózisokat, az tudja, hogy van egy vészes cikk, amely elemzi, hogy az emberiséget húsz-harminc év múlva várhatóan nem az energia léte, annak a problémája foglalkoztatja, hanem az élelmiszerkérdés, márpedig élelmiszert csak termőföldön tudunk termelni, ahhoz pedig víz kell. Aki ezt egy picit előrelátóan gondolja, akkor mondhatjuk azt, hogy e kettőben, ami az élelmezés alapanyagát jelenti, nagyhatalom vagyunk, ha megfelelő védelmet biztosítunk számára - úgy néz ki, hogy az O. cikk alapot ad erre -, és ha nem bánunk vele ezek után pazarlóan - erre majd külön kitérek -, ami a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás kritikáját, illetve felelősségét végre most megemlíti.
No de térjünk csak vissza ehhez a két kérdéshez, mert itt rögtön egy módosítást is szeretnék majd javasolni, hiszen a védelem a termőföld- és az ivóvízkészletre vonatkozna. Én ez esetben az “ivóvíz” szót szűkítőnek találom, és a teljes vízkészletünkre merném ezt a javaslatot megtenni. Hiszen miért zárjuk ki a föld alatti vizeinket, például a termálvizet, amiről különösen híresek vagyunk, nem is használtuk még ki a benne lévő lehetőséget, vagy netán az ásványvízkészletnek a sokszínű variációja, amivel kapcsolatban tudjuk, hogy hányféle vállalkozásunk ért el sikert a termálvizekkel, és az utóbbi négy-öt évben nagyon jelentős ismérve lett Magyarországnak az ásványvízminőségünk; tehát én azt merném mondani, hogy terjesszük ki a vízkészleteinkre ezt a védelmet mint őrzendő értéket, nem beszélve az öntözővízről. Ha már az ivóvíz egy szűkítő kategória, akkor az öntözővizet is kihagynánk ebből a védendő területből. Én merem javasolni, hogy a teljes vízkészletünkre terjesszük ki, ez jelenti a felszín feletti és felszín alatti vizeket, azaz az összes vizünket, ami itt a Kárpát-medencében egyszerűen összecsorgott alattunk, és folyamatosan rendelkezésünkre áll.
Azt a védendő értéket tekintve, amit a biológiai sokféleség tekintetében jelöl meg az alaptörvény-tervezet, megint eljutunk egy kényes kérdésig, hogy ez a biológiai sokféleség természetes úton jött-e létre, vagy netán emberi beavatkozáson keresztül. Ez újra elvezet a genetikailag módosított organizációk köztermesztésbe való vonásához, illetve az azzal való bánásmódhoz. Mert ha netán csak a természetes úton létrejött biológiai sokféleséget tartjuk védendő értéknek, akkor rögtön lezártuk ezt a kérdést. Én mernék ez irányba tenni közös gondolattal egy javaslatot. Az elmúlt nyolc évben, már úgy értem, hogy amióta a genetikailag módosított növények problémaköre fölmerült, a parlamenti pártok mindegyike egyelőre úgy látta, hogy a köztermesztésbe vonást hagyjuk el. Kutatni, kísérletezni ugyan lehet vele, nézzük meg, hogy van-e olyan része, amellyel tényleg segítünk az emberiség fejlődésén, a köztermesztési résznél ilyet nem látunk, akkor itt bizony véleményem szerint csak a természetes úton létrejött biológiai sokféleséget kellene védenünk, nyitva hagyva a kutatás szabadságát ez irányban.
S amire utaltam a nemzeti vagyon kérdéskörében - ez már a 30. cikk és a Nemzeti vagyon fejezetnél található -, talán Hargitai János volt az, aki hozzászólóként a legrészletesebben fejtette ki, hogy mit jelent a nemzeti vagyon védelme. Ennek egy szűk témaköréhez hadd tegyek megjegyzést. A 30. cikk (1) bekezdése megemlíti, hogy “a magyar állam és az önkormányzatok tulajdona nemzeti vagyon.” Rendben. Majd pedig ugyanezen bekezdés utolsó mondata azt mondja, hogy “a nemzeti vagyon megőrzésének, védelmének és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásnak a következményeit sarkalatos törvények határozzák meg.” Aki ezt a két mondatot összerakja, annak ki kell tűnjön, hogy az önkormányzatoknak, az államnak van termőföld-tulajdoni vagyona is. Ez nekem iszonyúan fontos, hogy ha deklaráljuk, hogy minden, ami állami és önkormányzati tulajdon, az nemzeti vagyon, és ezt a nemzeti vagyont sarkalatos törvényekkel kell védeni, akkor ebből egyenesen következik logikailag, hogy a földtörvénynek innentől kezdve sarkalatos törvénynek kell lennie. Én legalábbis ezt olvasom ki belőle, mert más nem következhet a 30. cikk (1) bekezdéséből. Azt gondolom, a magyar mezőgazdaság, a magyar élelmiszer-termelés, a tiszta agrárkörnyezetben tiszta élelmiszer előállításának a legnagyobb szükségű alaplogikája, amit én nagy örömmel üdvözölök ebben az alaptörvény-tervezetben.
Természetesen azokkal az apró módosításokkal, amiket jeleztem - majd próbálok hozzá konszenzussal partnereket találni -, a törvény döntő mértékét nagy szívvel támogatni fogom.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
