LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! István király intelmei az első szabadon választott kormánynak egy belső törvénye volt. Azt írja István király az intelmeiben: “Sis honestus!” Egyszerű mondat, könnyen lefordítható. Pápai Páriz Ferenc híres szótára szerint a “honestus” annyit jelent, hogy tisztes, becsületes, emberséges. Jordánszky Elek 1808-ban István király mondatát így fordítja: “Légy emberbecsülő!” Szép fordítás. A becsület erényét emberszeretettel és cselekvő magatartással kapcsolja egybe. Amikor István király, háta mögött egy elporladt pogány évezreddel, 1015-ben papírra vetette vagy tudós szerzetesével megíratta intelmeit, amikor latin nyelven megalkotta erkölcsi testamentumát, amikor Imre herceget életre, uralkodásra, emberségre akarta atyai szóval tanítani, így szólt: “Sis honestus!” - cselekedj tisztességgel, becsülettel, emberséggel!
Ennek a mondatnak a kifejtett dokumentuma áll előttünk XXI. századi módon. Ugyanakkor egy évezred van a hátunk mögött. Mert ebben az alaptörvényben benne van ez az ezer év, benne vannak István király intelmei, de benne van gróf Széchenyi István intelme is Béla fiához, amelyben leírja, hogy mivel tartozik az ember önmagának, családjának, nemzetének. Mert ettől lesz az alaptörvény valóban alap, aminek a biztonsága nélkül nem húzható fel épület. Ez a bibliai sziklára épült ház, amit nem sodor el zápor, zúduló szökőár sem. Mivel tartozom önmagamnak, családomnak, nemzetemnek? Ennyi. Se több, se kevesebb. A hívő ember még hozzáteszi, hogy mivel tartozom Istennek. Erről szól ez a dokumentum, felemelkedésünk dokumentuma.
(15.40)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az alaptörvény ritka megszólalás: nem mondjuk el mindennap magunkról, hogy kik is vagyunk, mit vállalunk, mit vallunk, mit ismerünk, mit ismerünk el, és mit nem ismerünk el. Ehhez hosszú előkészület, kellő sűrűsödés, alkalmas pillanat kell, amire sokáig türelmesen kell várni és készülődni, bátran várakozva, mert a várakozáshoz bátorság is kell, ugyanakkor bensőnkben építkezve, hogy a mondatok kellőképpen kikristályosodjanak. Ez a pillanat régen elindult, összesűrűsödött 1956-ban, 1989-90-ben, de leginkább 2010-ben valami sajátos módon, 20 évvel 1990, az első szabadon választott népképviselet megalakulása után. Sokan azóta várnak erre az alaptörvényre, amelynek olyannak kell lennie, mint egy kiszakadó kiáltásnak.
És egy kiáltást nem előzhet meg hosszú, esetleg terméketlen vita. Egyszerre kell kiszakadnia belőlünk, hiszen már régen elkészült bennünk, teljesen készen van, csak a pillanat kellett; annak kellett eljönnie, a kiszakadás pillanatának. És sokan, nagyon sokan érezzük azt, hogy ez a pillanat eljött, és ez átüt, átsüt fanyalgáson, gúnyon, kisstílű, szégyenteli pártoskodáson is. Aki sokat és hosszan szeretne vitatkozni ezen az alaptörvényen, nem érti e pillanat nagyszerűségét, különlegességét, abban nem érett meg semmi.
És ez az alaptörvény átüt halálon is, mert Arnóth Sándor barátom is itt van közöttünk, aki készült az alaptörvény kikiáltására; aki engem és másokat is testvérként szólított mindig: “'szervusz, testvér”, ezt mondta nekem mindig. És ez a testvériség is itt van az alaptörvény első részében, a nemzeti hitvallásban. Átölel minden magyart, halottat és élőt, és majd megszületőt is. (Taps.)
Tisztelt Képviselőtársaim! A megvallás, a vallomás is ritka pillanata az életnek. Olyan ez, mint az életünk egy szóval történő összefoglalása. Ennek a pillanatnak is meg kell érnie. Olyan ez, mint a forma kiszakadása a kőből: amit kivéstünk, az a darab már nem lesz ott soha, de a kivésett forma mindig ott marad. Ilyen mondatokat olvasunk a nemzeti hitvallás harmadik részében; hétszer teszünk vallomást az emberről, a közösségekről, az élet értelméről, céljáról, rész és egész, egyén és állam kapcsolatáról.
Tisztelt Képviselőtársaim! Megfogalmazzuk az origópontjainkat, ama arkhimédészi fix pontokat is, amikre szükségünk van az újrakezdéshez, a felemelkedéshez. Mert vannak ilyen origópontjai a magyar történelemnek, amiktől új időszámítás kezdődhet. Ki kell mondani azt, amit el akarunk hagyni, de nem a múltat végleg eltörölni akaró hamis, álságos lelkületével, hanem annak a deklarálásával, hogy mi évül el és mi nem, mi jogfolytonos és mi nem az, mi vezethet a nemzet megújulásához, és mi az a ballaszt, amitől meg kell szabadulni ahhoz, hogy felemelkedhessünk.
Erről van szó, és éppen nem történelemhamisításról, hanem történelmünk mély ismeretéről. Pontosan meg kell fogalmazni, hogy mi ártott a magyarságnak, mi gyógyított és gyógyít a mai napig. Az '56-os forradalom szabadsága és nemzeti összefogása gyógyító, mozgósító erő ma is. Ez biztos origópont, helye van az alaptörvényben.
Az erkölcsi züllés és megrendülés évtizedei után a lelki és szellemi megújuláshoz mindenképpen el kell választanunk a jót a rossztól. Enélkül nincs megújulás, enélkül marad a mocsár. Halljuk a vádat: az alaptörvény múltba révedő - óriási tévedés! Éppen hogy jövőbe tekintő, és a gyermekeinket és unokáinkat szólítja meg, akiknek hiszünk a tehetségében, kitartásában és lelkierejében.
Én a feleségemmel együtt a hetedik unokámat várom ezzel a hittel. Nagypapaként átélem a fogantatás, a születés, az élet csodáját, és ez is benne van az alaptörvényben.
Egyetlen szót javaslok kicserélni a nemzeti hitvallásban: ne szerződést kössünk a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között, ahogyan a hitvallásban áll, hanem szövetséget. Sokkal többet jelent ez, egyszerűen mindent jelent.
Végezetül: hálás vagyok a sorsnak, hogy a mi nemzedékünknek jutott ez a rendkívüli megtiszteltetés, hogy megalkothatjuk és jóváhagyhatjuk a magyar nemzet első és egységes alaptörvényét.
Istenem, köszönöm különleges ajándékodat! (Taps.)
