LÁZÁR JÁNOS
LÁZÁR JÁNOS
LÁZÁR JÁNOS a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői benyújtották Magyarország alaptörvényéről szóló javaslatukat az alkotmányozás folyamatában részt véve, és azt kérik a tisztelt Háztól, hogy mérlegelje a javaslatot, és a vita, majd a részletes vita lefolytatása után szavazataival támogassa Magyarország új alaptörvényét.
Vezérszónoki felszólalásomban három dologról szeretnék beszélni. Kénytelen vagyok a szemben lévő üres székekre való tekintettel formai kérdéseket tisztázni, kénytelen vagyok ugyanezen okból politikai kérdéseket tisztázni, és ugyanezen okból kénytelen vagyok részletes kritikákat és ellenvéleményeket ismertetni önökkel.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napok eseményei sokszor hívták fel a figyelmet arra, hogy az alkotmány, az alaptörvény elfogadásával kapcsolatban formai kifogások merülnek fel. Egy alkotmány, egy nemzeti alaptörvény elfogadásának alapvető feltétele az, hogy az eljárás folyamata és az elfogadás módja jogilag aggálytalan legyen. Azok közül, akik távolmaradásukkal tüntetnek, sokan azt mondják, hogy nincs szükség új alkotmányra, és nem legitim az a folyamat, amellyel az új alkotmány, az alaptörvény elfogadásra kerül. Önmagában a két állítás cáfolata egymásnak, hiszen a mai magyar alkotmány, az 1949. évi XX. alkotmány részletesen szabályozza az alkotmány módosításának szabályait, lehetőségeit és egy új alkotmány elfogadásának módját; szó szerint úgy rendelkezik, hogy az alaptörvény szövegének elfogadásához valamennyi országgyűlési képviselő legalább kétharmadának igen szavazatára van szükség.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azok, akik azt állítják, hogy nincs szükség új alaptörvényre, azok ezzel az állításukkal elismerik, hogy jogszerűen, alkotmányosan és legitim formában fogadjuk el az új alaptörvényt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném ugyanakkor azt is megjegyezni, hogy a jogilag aggálytalan, előkészített és alapos eljárás kapcsán érdemes megnézni a nemzetközi gyakorlatot is, hiszen számos alkalommal merül fel az eljárás okán kérdésképpen a népszavazás ügye. Mi betartjuk a mostani alkotmány rendelkezéseit, figyelemmel az elmúlt húsz év hagyományaira is, amikor 1994-1998 között az akkori parlamenti többség a parlamenti pártok többségének támogatásával úgy döntött, hogy az alkotmányozás folyamatát így, az előbb említett módon szabályozza, és kiiktatja ebből a népszavazás intézményét.
Szeretném ennek kapcsán azt is figyelmükbe ajánlani, hogy 1990 óta Európában 23 új alkotmányt fogadtak el, és a 23 új alkotmányt tíz alkalommal erősítették meg népszavazással. Ez világosan mutatja, hogy az alkotmányozási eljárásunk, az új alaptörvény elfogadásának módja, a megtett javaslat formai kritériumai megfelelnek minden elvárásnak, ráadásul sokan érvelnek még egy szemponttal, egy formai szemponttal, ez pedig az idő kérdése. Kövér László képviselőtársam expozéjában utalt arra, hogy az elmúlt 21 évben lényegében folyamatosan alkotmányozás zajlik ebben a Házban, ami azt jelenti, hogy 1989-ben és 1990-ben az akkori illegitim parlament az Ellenzéki Kerekasztal pártjaival megállapodva alkotmányozott; 1990 nyarán az MDF-SZDSZ-paktum lényegében egy új alkotmányozásnak volt a része; 1994-ben a parlament a parlamenti pártok támogatásával elfogadta egy új alkotmány létrehozását és annak feltételeit, játékszabályait; 2002-ben a Medgyessy-kormány azzal a programmal indította munkáját, hogy szükség van egy új alkotmányra.
Magyarul, az elmúlt 21 esztendőben már minden politikai erő megírta az alkotmánnyal kapcsolatos elképzeléseit, könyvtárnyi irodalma van az alkotmányhoz kapcsolódó problémáknak, a kérdéseket megvitattuk; nem az elmúlt nyár óta, hanem 21 éve próbálkozik Magyarország megfelelni annak a kitételnek, ami a legfontosabb üzenet, hogy a ma hatályban lévő alkotmány rendelkezik úgy, hogy ideiglenesnek tekinti saját magát, és új alkotmány elfogadását célozza meg. A Nemzeti Kerekasztal jegyzőkönyveiből, az akkori ellenzéki pártok politikai programjából világosan következik az, hogy az akkori megállapodásokat ideiglenesnek szánták, és a rendszerváltozás egyik legfontosabb küldetése lett volna egy új alkotmány elfogadása.
Tisztelt Képviselőtársaim! A legitimációs és formai kérdések tisztázásán túl politikai kérdésekkel is szembesülnünk kell az alkotmány, az alaptörvény vitája kapcsán. Az elmúlt hetekben több szó esett az alkotmány koncepciójáról, és megdöbbenéssel tapasztalhattuk azt, hogy az ellenzéki pártok távolmaradásukkal tüntetnek, legalábbis közülük kettő: a régi szocialisták és az új szocialisták. (Derültség.) Hiába hívtuk az ellenzéki pártokat, hiába szólítottuk fel őket, hogy vissza kellene térniük az alkotmányozás asztalához, érdemes lenne visszatérniük, nem tették ezt meg. Több érvem is amellett szól, hogy szükség lenne a jelenlétükre, szükség lenne a kritikájukra, és szükség lenne a véleményükre. Először is arra hívom fel a figyelmüket, amit már az előbb is próbáltam nyomatékosítani, hogy szükség van új alkotmányra, maga a jelenlegi alkotmány ideiglenesnek szánta önmagát, és rendelkezik arról, utal arra néhány soros bevezetőjében, preambulumában, hogy ez egy ideiglenes, átmeneti alkotmány.
(10.50)
Másrészről pedig azt gondolom, azzal a történelmi tanulsággal mindenféleképpen szembesülnünk kell, hogy minden forradalom után születnek áprilisi törvények. 1848. március 15-ét április 11-ének kellett követnie. Meggyőződésünk az, hogy 1989 csendes és vértelen forradalmát egy új áprilisi törvénynek, egy áprilisi alkotmánynak kell követnie. Meggyőződésünk az is, hogy azért kell minden forradalmat új törvénynek követnie, hogy az idő ne fordulhasson vissza, hogy a múlt hibái ne ismétlődhessenek meg, hogy a tegnap bűneit ne lehessen újra elkövetni, tisztelt képviselőtársaim. Magyarul, a rendszerváltozás lezárása és egy új korszak megszületése egy új alkotmányt kíván.
A második érvem azonban már a kisebbség és a többség viszonyáról szól, ami miatt arra kértük az ellenzéket, sőt ma is azt kérjük tőle, hogy jöjjön vissza az alkotmányozás folyamatába. Nemcsak a többséget kötelezi a választások eredménye és felhatalmazása, hanem a kisebbség számára is kötelességeket tartalmaz. Hitünk és meggyőződésünk szerint a kisebbségi támogatás, a kisebbség számára nyújtott társadalmi támogatás is kötelez. Kötelezi őket, hogy a néptől kapott felhatalmazással és mandátummal éljenek, hogy szolgálják a választóikat. A képviselői munkabeszüntetés nem opcionális lehetőség, hanem egy kötelesség megszegése, az eskü megszegése. Az a képviselő, aki nem vesz részt egy ország új alkotmányának a létrehozásában, megszegi a képviselői esküjét, elárulja a választóit, hiszen antidemokratikus gondolkodásmódot és cselekvést tanúsít. Meggyőződésem, hogy ez az ellenzéki pártok számára, azoknak a parlamenti képviselőknek a számára, akik távol maradnak, zsákutca, és előbb-utóbb be kell lássák, hogy vissza kell jönniük. Már csak azért is zsákutca ez, mert ők sok esetben arról szónokolnak, hogy akár mi, akár a szemben ülő Jobbik antidemokraták vagyunk. Mi ma mégis itt vagyunk a parlamentben, készen a vitára, meghallgatjuk az expozékat, készen állunk arra, hogy egymás érveit és ellenérveit megvitassuk, az ellenzéki pártok azonban nem képesek és nincsenek készen arra, hogy letegyenek az asztalra egy javaslatot, vagy a mi javaslatainkról véleményt mondjanak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Van persze harmadik érv is arra, hogy mi miatt kellene az alkotmányozásban részt vennie az ellenzéknek. Az a meggyőződésünk, hogy van értelme és tere a vitának, s ezt az elmúlt időszakban bizonyítottuk. Amikor elkezdődött az alkotmányozás koncepciójának a kidolgozása, minden parlamenti frakció és párt képviseltette magát ebben a folyamatban, egészen október 26-áig. Ott voltak, és a jegyzőkönyvek alapos elolvasása világosan bizonyítja, hogy a felvetett kérdésekben és megoldásokban nagyrészt egyetértés volt, konszenzus volt, és együttműködő légkör alakult ki.
Az a meggyőződésünk, hogy a vitának és a kritikának már csak azért is van helye, mert a Fidesz frakciója nem olyan régen, a siófoki kihelyezett frakcióülésén bebizonyította, hogy képes változtatni az álláspontján, képes a saját korábban elhatározott nézeteit felülírni, és ezzel lehetővé tette minden ellenzéki párt, sőt minden parlamenti frakció és minden egyes parlamenti képviselő számára, hogy térjen vissza az alkotmányozás asztalához, és vegyen abban részt. Az a meggyőződésünk, hogy nem a kormánypárti képviselőknek kell sztrájktörő módjára az ellenzéki képviselők után loholni, sajtónyilatkozatokból, blogokból, újságcikkekből összegyűjteni, hogy mit akarnak beleírni az alkotmányba vagy az alaptörvénybe, hanem nekik kell benyújtaniuk az alaptörvénnyel kapcsolatos elképzeléseiket, nekik kellene tenni a dolgukat. Tulajdonképpen azért nem élnek az egyharmad adta kötelességgel, hogy elmondhassák, a kétharmad visszaél a hatalommal. Ez egy álszent játék, ami sérti a parlament méltóságát.
Van persze egy negyedik érvem is arra, hogy az alkotmányozás folyamatába miért kellene visszatérnie az ellenzéknek. Aki ezt az előterjesztett alaptörvényt elolvassa, az megtapasztalhatja, hogy ebben semmi olyan nincs, ami önkényes, ami illegitim és ellentmond a demokrácia játékszabályainak. Sőt, ez az alkotmánytervezet, ez az alaptörvény-tervezet számos, az elmúlt húsz évben megfogalmazódott értéket elismer és ahhoz kapcsolódik. Két, a magyar társadalom szempontjából kritikus pontra hívnám fel a figyelmüket, amikor az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatát ismeri el az alaptörvény tervezete. Ilyen a házasság és család védelme, és ilyen a magzati élet védelme, ahol beemeli az elmúlt húsz év alkotmánybírósági határozatait, az Alkotmánybíróság döntéseit akceptálva, az alaptörvény szövegtervezetébe. Követi a nemzetközi és európai uniós mintákat. Kevés olyan paragrafusa, előterjesztett pontja van az alaptörvény koncepciójának és szövegezésének, amely ne európai mintákat követne. Természetesen követi a jogtörténeti hagyományokat, és ami a legfontosabb, tiszteletben tartja a választói akaratot.
Sokan kérdezik tőlünk, nekünk van-e felhatalmazásunk arra, hogy alkotmányozzunk. Hogyne lenne! Ez az alkotmány, az alaptörvény tervezete pontról pontra megvalósítja azt a választási programot, amire a magyar választók szavaztak, sőt túlmegyek, mások választási programját is beépíti az előterjesztés.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az a meggyőződésem, hogy akik tagadják a mi lehetőségünket az alkotmányozásra, azok kétségbe vonják a 2010. évi áprilisi választások eredményét, s azt mondják, hogy nem legitim a 2010. évi általános parlamenti választás, lenézik a mi szavazóinkat, és azt gondolják, hogy nekik van joguk alkotmányozni, és csak azért nem vesznek részt ebben a folyamatban, mert elveszítették a választópolgárok bizalmát és a hatalmukat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az alaptörvény tekintetében néhány kérdéssel külön is szeretnék foglalkozni. Ránk hárul, minden fideszes és kereszténydemokrata képviselőre, hogy azokat a kritikákat, észrevételeket is meghalljuk, amelyek az alkotmány előterjesztése, az alaptörvény kapcsán felmerülnek. Az első ilyen kritikai megjegyzés volt, amivel a részletes vitában még sokat fogunk foglalkozni, a nemzeti hitvallás ügye. Mit jelent maga a hitvallás szó? Van-e lehetőség a hitvallás szót használni? Akik valóban hittel és vallással élnek, azok számára olykor-olykor még lelkiismereti kérdéseket is felvet a hitvallás szónak az alaptörvényben való alkalmazása. Mi azonban amellett teszünk hitet, hogy a civil hitvallásról, egy civil vallásról beszélünk tárgyi és szociológiai értelemben egyaránt, sőt azt mondjuk, hogy ennek az alaptörvénynek, a mai rendszernek, az új köztársaságnak a legfontosabb alappontja 1956. Itt ajánlanám figyelmükbe a magyar írók nyilatkozatát 1956-ból, amely “Gond és hitvallás” címmel fogalmazza meg az aktuális kérdéseket és kihívásokat. Tehát létezik civil hitvallás, létezik olyan hitvallás, amely a civil világról szól vagy a civil világnak üzen.
A következő kritika - amely talán az egyik legérdekesebb, s ismét csak a szükségességre vonatkozik -, hogy mit kell rögzíteni a preambulumban és mit nem. Azért nem született 1989-ben egy értékalapú, az ország jövőjéről szóló, a múltat és a jövőt értékelő preambulum, mert ideiglenesnek szánták az 1989-90-es kompromisszumot, ideiglenesnek szánták azt az alkotmányt, amiről az tételesen rendelkezik is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már a preambulumnál tartunk, halljuk meg azokat az észrevételeket is, amelyek a Szent Koronára vonatkozó utalásokat illetik, és időnként szembeállítják a köztársasági államformával. A mi víziónk teljesen világos: mi köztársaságban gondolkodunk, és azon, hogy Magyarországot hogy hívják, nem kívánunk vitát nyitni, mert Magyarországot ezer éve Magyarországnak hívják, s a mi demokratikus elkötelezettségünkből, a világról és az országról felfogott nézeteinkből pedig az következik, hogy Magyarország köztársaság legyen.
A Szent Koronára nemcsak a történeti alkotmány és a történeti jogfolytonosság miatt van szükség, hanem azért is, mert ez az ország, ez a nemzet szuverenitásdeficitben élte le az elmúlt évszázadokban az életét, és a legnagyobb bajban, a legnagyobb nehézségben, a megszállások idején a Szent Korona-tan, ez az eszme volt az, amely az országot összetartotta, és a nehézségeken átsegítette. Nem valakinek a kirekesztéséről van tehát szó, hanem a szabadság megéléséről, értékről és eszményről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan vitát nyitottak azon az elmúlt napokban - sajnos tartalmi kritikát keveset hallottunk, vagy szinte nem is hallottunk, tartalmi kritikai katalógust nem olvashattunk, annál több elvi jelentőségű kritikát és formai észrevételt hallottunk -, hogy politikai nemzetről vagy etnikai nemzetről beszélünk-e az alaptörvény hitvallásában. Azt gondolom, ez a vita nem több, mint a december 5-ei szindróma megjelenése. Értem, hogy szégyellik magukat a határon túli magyarokkal szemben tanúsított magatartásuk miatt, értem, hogy szégyellik magukat a kritikát megfogalmazók a 30 millió román típusú negatív kampány miatt, de ettől még nincs joguk összekeverni a nemzeti összetartozás iránti elkötelezettségünket üres, hőzöngő, kirekesztő magyarkodással. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi nemzeti, ugyanakkor európai alkotmányban gondolkodunk a határok feletti Európa minden eszközével, de minden eszközével, a határok és a szomszédos államok szuverenitásának teljes tiszteletben tartásával akarunk tenni az anyaországon kívüli magyarságért. Ahogy Kövér László fogalmazott, mi nemcsak azt mondjuk, hogy felelősséget viselünk értük, hanem a felelősséget vállaljuk is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fölmerült még egy nagyon érdekes kérdés a hitvallás kapcsán, amiben nekem is vannak lelkiismereti kérdéseim, és ezt majd a vitában próbálom érvényesíteni. Ez az, hogy az 1945-ös választások, az 1946-os köztársasági törvény kérdése hogyan illeszthető be az alkotmányozás folyamatába.
(11.00)
Ez, megvallom, még a Fidesz-frakcióban is vitákat váltott ki, és azokban, akik értő füllel hallgatják a vitát, valószínűleg felmerülnek ezek a kérdések.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi elismerjük azokat a törekvéseket, amelyek a demokratikus pártok részéről 1945-ben megfogalmazódtak, de nem tudunk attól elvonatkoztatni, hogy 1945-ben Magyarország megszállt ország volt, nem tudunk attól elvonatkoztatni, hogy a megszállók határozták meg, hogy milyen pártok működhetnek és milyen pártok nem működhetnek, és a megszállók határozták meg, hogy kinek van választójoga 1945-ben Magyarországon. Ebből látszik, hogy bár az 1945-ös választás vívmányai, eredményei meggyőzőek, imponálóak, és a magyar demokrácia fejlődése szempontjából döntő jelentőségűek voltak, de nem tudunk túllépni azon, hogy csak a magyar népesség 60 százalékának volt szavazati joga, igaz, a 60 százalékból 92 százalék részt vett a választásokon, és egy irányba szavazott, aminek gyümölcse volt az 1945 és 1948 között fönnálló közjogi rendszer. Mi elismerjük a ’45-ös választások eredményeit, a demokratikus pártok törekvéseit, és úgy gondoljuk, hogy a rendszerváltozás kísérlete, hogy ezeket megvalósítsa, csak félig volt sikeres, a törekvés csak félig lehetett sikeres, és mi igyekszünk a mostani alkotmány alapértékeivel ezeket a törekvéseket beváltani, a mostani alaptörvény alapértékeiben érvényesíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Divatos bírálati irány a centralizált demokrácia, a központosító törekvések emlegetése az alaptörvény elolvasása kapcsán néhányak részéről. Ez az alaptörvény Európában is unikális abban az értelemben, hogy a hatalommegosztásról világos definíciót alkalmaz. Megcáfolja a centralisztikus törekvéseket, és egyértelműen fogalmaz. A hatalmi ágak katalogizálása és függetlenségének alkotmányos garantálása olyan újítás, amely méltó a rendszerváltozás örökségéhez, és ha valaki nemcsak a bírálatot képes elmondani, de tud netán olvasni is, akkor a kritikára és a véleményére érdemi választ kaphat. Nincs szó centralizációról, a hatalommegosztás világos elveit tartalmazza az alaptörvény-javaslat.
Fontosnak gondolom azt is, hogy sok vitát válthat ki majd az értékteremtő munkáról, a kiegyensúlyozott, átlátható, fenntartható költségvetési gazdálkodásról szóló, a magyar jogtörténetben példa nélküli rész, de egyébként az európai jogfejlődésben számos példával alátámasztott része ennek az alkotmánytervezetnek, ennek az alaptörvény-tervezetnek. A költségvetési gazdálkodás felől közelítve a témát ugyanis valóban konfliktusba kerül a társadalom morális és jogérzékével egy olyan helyzet, amelyben bevallott módon lehet a költségvetés fenntarthatatlanságára, az adórendszerre, a hiányra, az adósságra vonatkozóan hazug, félrevezető magatartással hatalomra jutni, mint ahogy azt az elmúlt években megtapasztalhattuk, ráadásul úgy, hogy ennek a közösség elleni bűnnek csak a morális, politikai következményei érvényesíthetők, és a jogi következményei nem voltak érvényesíthetők az elmúlt időszakban. Ezért aztán azt gondolom, hogy az új alaptörvény egyik legfontosabb fejezete az önálló közpénzügyi fejezet, amely azzal, hogy az államadósságra vonatkozóan tételes rendelkezéseket tartalmaz, Európában is újító jellegűnek számít.
Kiemelten fontosnak gondolom az értékteremtő munkáról szóló passzusokat és a kormánynak az annak szellemiségéből már most kiolvasható szociálpolitikai lépései közötti összefüggéseket. Nem pusztán egyes politikusok, hanem egész politikai családok, eszmerendszerek szociális integrációra vonatkozó elkötelezettségét kérdőjelezték meg olyan erők az elmúlt időszakban, amelyek az elvek szintjén már maguk is elismerték ugyanezt az igazságot, azt tudniillik, hogy a jóléti államok útelágazáshoz - ez a szó ebben a teremben talán ismert - értek, és az újraosztó, esélykiegyenlítő állami szolgáltatásokat kell megváltoztatniuk, ha tetszik, a közösség szolidaritását az egyénnel szemben valamiképpen az egyénnek a közösség iránt vállalt felelősségével is meg kell próbálni helyettesíteni és pótolni.
Igenis ki kell mondanunk azt az igazságot, hogy nemcsak az állam tartozik felelősséggel a polgárai iránt, de a polgárok is felelősséggel tartoznak az állam iránt, sőt, ami a legfontosabb: a polgárok felelősséggel tartoznak egymás iránt. Ennek értelmében, ebből levezetve az alkotmánytervezetben megjelenik az a svájci - nyomatékkal hívom fel a figyelmet arra, hogy svájci - minta, még a vita elkerülése vagy megelőzése okán, az a svájci minta, amely a felelősségi klauzulát tartalmazza, miszerint mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni. Ez az alpesi ország alkotmányának bevezető rendelkezései között szerepel, és a magabíró polgár képét tükrözi, aki nem akar mindig az államra támaszkodni. Hangsúlyozom, nem képességről, tehát nem arról van szó, hogy nem tud magára támaszkodni, hanem nem akar mindig az államra támaszkodni, nem képességről, hanem akaratról van szó, így ezt szegényellenesnek bélyegezni ismét csak a valóság torzításával lehetséges - bár ez be szokott következni, erről nincs kétségem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos az előterjesztésben, hogy hitet tegyünk amellett, hogy a nemzeti konzultáció és a civilekkel folytatott egyeztetések nem voltak hiábavalóak. A miniszterelnök úr hétfőn fogja itt a Házban ismertetni a nemzeti konzultáció kapcsán benyújtott módosító indítványainkat, én pedig felhívom arra a figyelmüket, hogy az egészséges környezet védelméről, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásról, különösen a termőföld, az ivóvízkészlet, a biológiai sokféleség megőrzésének kötelességéről szóló passzus messzemenőkig kielégíti azokat a civil törekvéseket, amelyek az elmúlt években, évtizedekben a zöldmozgalmak részéről fogalmazódtak meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Talán a legtöbb és legnagyobb társadalmi érdeklődést kiváltó rész a Szabadság és felelősség címet viselő bekezdésben a magzati élet védelméről szóló szövegrész lesz majd. Ez a kérdés a pártpolitikai leegyszerűsítő és rosszindulatú világban persze odáig torzult, hogy jön a Fidesz, és az új alkotmánnyal be fogja tiltani az abortuszt. Hiába cáfolta ezt minden illetékes, és hiába egyértelmű e tekintetben az alaptörvény szövegtervezete, az abortusztiltással riogatók nem hagytak fel a rémhírkampányukkal, és azt gondolom, hogy nem is fognak majd. Ürügyként pedig a következő megfogalmazást idézik: “A magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” Engedjék meg, hogy rövid magyarázatot adjak erre a bekezdésre, erre a megfogalmazásra. Mindenkinek figyelmébe ajánlom a témában megszületett alkotmánybírósági döntést, amely egyértelmű és megfelel a mai társadalmi, szociológiai viszonyoknak: “Az állam objektív, intézményes életvédelmi kötelessége kiterjed a keletkezőben lévő emberi életre is, csakúgy, mint a jövendő generációk életfeltételeinek biztosítására. Ez a kötelezettség - ellentétben az élethez való alanyi joggal - nem abszolút. Ezért lehetséges, hogy vele szemben más jogokat mérlegeljenek. A magzati élet védelmére irányuló állami kötelezettséget korlátozhatja például az anya egészséghez való vagy önrendelkezési joga” - szól az Alkotmánybíróság hatályos határozata.
Tisztelt Képviselőtársaim! Belátom, hogy a pártpolitikai megosztottság alapján és a pártpolitikai szempontok alapján érdemes támadni az alaptörvény elképzelését a magzati élet védelmével kapcsolatban, azonban ez kellő garanciát nyújt mindenkinek, és ami a legfontosabb, visszatükrözi a mai magyar társadalmi és szociális viszonyokat.
Az alkotmány további részeiben hasonló, talán a nemzeti közös nevezőre alkalmas passzusokat fogalmaztunk meg, például a teljes foglalkoztatottságra való törekvést, ami mind baloldalon, mind jobboldalon kitűzött érték és cél, és ugyanilyen a fogyasztók jogainak a védelme vagy a tulajdonhoz való jog, ami egyszersmind komoly társadalmi felelősségvállalással jár.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végigmehetnénk tételesen az alkotmány rendelkezésein, az alaptörvény céljain, azonban szeretném az állam életéből kiragadni azt a részt, amely talán a legtöbb vitát váltotta ki, ez pedig az Alkotmánybíróság hatáskörének a változását illeti; ha megengedik, személyesen is emlékeztetnék azokra a vitákra, amelyek október 26-a óta az Alkotmánybíróság jogkörével kapcsolatban zajlanak. Ha az ellenzék kellő belátási képességgel rendelkezne, akkor az előterjesztett alaptörvény alapján képes lenne fölfogni azt, hogy van értelme az ellenzéki kritikáknak, hiszen az Alkotmánybíróságra vonatkozó elképzeléseinket módosítottuk, meghallottuk a kritikai észrevételeket, és az Alkotmánybíróság jogkörére vonatkozóan egy teljesen új szabályozást hoztunk és javaslunk elfogadni a tisztelt Háznak. Nem arról van szó, hogy az Alkotmánybíróság régi jogköreit felülbíráljuk, átalakítjuk, csökkentjük vagy növeljük, hanem egy új értelmezést adunk az Alkotmánybíróságnak, amely hitünk és meggyőződéseink szerint alapjaiban nem gyöngíti, sőt éppenséggel ellenkezőleg: az állampolgári jogvédelem szempontjából megerősíti az Alkotmánybíróságot. Mégiscsak az lenne az Alkotmánybíróság legfontosabb küldetése hivatásánál és fennállásánál fogva, hogy az állampolgárok számára, az állampolgárok jogai szempontjából az állammal szemben biztosítson garanciákat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondoljuk, hogy az új szabályozás kifogja a szelet a vitorlából, hiszen amikor az Alkotmánybíróságot újragondoltuk, akkor olyan kezdeményezésekkel éltünk, amelyek nem gyöngítik az Alkotmánybíróságot, sőt épp ellenkezőleg - szélesedik például az alkotmányellenesség előzetes vizsgálata, ugyanakkor tisztázódik az, hogy mikor van erre lehetőség. Német minta alapján, figyelembe véve az Alkotmánybíróság saját munkájával, saját jogkörével és hatáskörével kapcsolatos korábbi alkotmánybírósági döntéseket, beemeltük az Alkotmánybíróság jogkörei közé azt is, hogy egyedi ügyben hozott bírói döntés esetleges alaptörvénybe ütközését megvizsgálhatja, és abban döntést hoz.
(11.10)
Ennél fontosabb dolog, azt gondolom, a jogvédelem szempontjából nem létezik, ezért a kritikáknak nincsen alapja.
Érthetetlen az a kritika, hogy az Alkotmánybíróság szervezeti rendszerében miért akarunk változtatásokat elérni, miért akarjuk, hogy az Alkotmánybíróság elnöke a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez vagy a legfőbb ügyészhez hasonlóan kerüljön megválasztásra. Nem veszik figyelembe azt, hogy az új demokratikus országokban a kommunizmus után teljesen általános az, hogy az alkotmánybíróság elnökét a parlamentek választják, Németországban és Svájcban pedig az alkotmány védelmének az egyik legfontosabb szempontja az, hogy az alkotmánybíróság elnökét egyébként a törvényhozás választja meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Csak arra akartam a vezérszónoki felszólalásomban nyomatékkal utalni, a politikai és a tartalmi részek összefoglalásával, a formai követelményeknek való megfelelés tisztázásával, hogy ha nekem annyira személy szerint nem is, de az országnak és az ügynek nagyon hiányzik az, hogy ma a régi szocialisták és az új szocialisták távol vannak az ülésteremből; hiányzik az ellenzék a választóknak a választóknak tett eskü szempontjából, azoknak, akik úgy hitték, és úgy hiszik, hogy az MSZP és az LMP az ő világképüket, az ő személyes meggyőződésüket fogja majd a törvényhozásban képviselni. Ezeket a választókat cserbenhagyták ezek a politikai pártok, ezért nekünk különös felelősségünk és kötelességünk, hogy a parlamenti vitában ezeknek a társadalmi csoportoknak, ezeknek a választóknak az érdekeit figyelembe vegyük, az általuk megfogalmazott kritikákat meghalljuk, és igenis az általuk képviselettel felruházott civil szervezetek elképzeléseit is megfogadjuk, ezért az alkotmányozás folyamatában, az alaptörvény elfogadásának vitájakor civil szervezetekkel fogunk egyeztetni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorú dolog, hogy vannak olyan politikai pártok, amelyek nem kívánják teljesíteni a kötelezettségüket, sőt egy húsz másodperces hír kedvéért állnak csupán a mikrofonok elé, és nem azért, hogy elmondják, hogy mi az ő elképzelésük az alkotmányról; alkotmányos államcsínyt emlegetnek, alkotmányos puccsról beszélnek, ami önmagában egy lehetetlen fogalom. De ismerjük őket, és nem csodálkozunk, ehhez csak gratulálni lehet, hiszen a népköztársaság legalább ilyen abszurd fogalom volt, mint az alkotmányos államcsíny vagy az alkotmányos puccs fogalma. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnáljuk azt, hogy a demokratikus gondolkodás és a demokratikus felelősségvállalás az ellenzéki padsorokban alul maradt, az a meggyőződésünk, hogy itt lett volna a helyük, és az a meggyőződésünk, hogy történelmi hibát követnek el a távolmaradásukkal, és ezt kifejezetten sajnálja minden fideszes parlamenti képviselő. Szívesen álltunk volna a javaslat elé, szívesen vártuk volna a vitát, szívesen versenyeztünk volna, hogy melyikőnk elképzelése jobb. Tettük volna ezt azért, és tettük az alaptörvény-javaslatot ide a Ház asztalára azért, mert az a meggyőződésünk, hogy amit javaslunk, hogy Magyarország alaptörvénye legyen, az a jövőt szolgálja, és garanciát jelent minden fiatal számára, hogy ebben az országban boldogulni tudjon. Ehhez kérjük minden képviselőtársunk támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
