ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akartam ugyan erről beszélni, de már annyiszor felmerült az, hogy van-e valamiféle alkotmányozási kényszer, hogy kénytelen vagyok ehhez a kérdéshez néhány mondatot megengedni magamnak. Kérem szépen, a kérdésfeltevés rossz, mert alkotmányozási kényszer nincs, hiszen mi, magyarok azt valljuk és hisszük, hogy nekünk van alkotmányunk, méghozzá ezeréves alkotmányunk vagy annál is régebbi alkotmányunk, nekünk nincs szükségünk valamilyen más alkotmányra. Tehát semmiféle alkotmányozási kényszert nem érzünk. A kérdést nem így kell feltenni.
A kérdést úgy kell feltenni, hogy vajon komolyan vehető-e az, amit a miniszterelnök úr oly sokszor elmondott már, részben még a kortesbeszédek során, részben itt a parlamentben, részben március 15-én a Parlament lépcsőjén, nevezetesen azt, hogy visszaszereztük-e az önrendelkezés jogát vagy nem. Ha visszaszereztük az önrendelkezés jogát, amit én nem hiszek, legfeljebb arról lehet szó, hogy el tudunk indulni egy olyan úton, amelyiken keresztül vissza tudjuk szerezni az önrendelkezés jogát, de ha ez is igaz, akkor azt mondom, hogy igen, akkor szükség van arra, hogy az alkotmány vonatkozásában valamit tegyünk a múltunkhoz képest, mármint a közelmúltunkhoz képest, mert hiszen illegitim állapotban vagyunk az alkotmányosság szempontjából, azaz igen, akkor van egy kényszer, akkor az alkotmányosság jogfolytonosságának a helyreállítására van kényszer. Ezt fontosnak tartom kijelenteni, mert én többek között ezért nem is akarok foglalkozni a Szili Katalin-féle alkotmánytervezettel, mert egész egyszerűen, hogy mondjam, számomra ez nem létezik, és nem alkotmánytervezet.
Gondolhatják sokan azt, hogy ez valami akadékoskodás és valami - hogy mondjam - kötözködési felület, hogy állandóan erre a pontra próbálunk meg visszatérni. Kérem, higgyék el, hogy nem. Egész egyszerűen nem engedheti meg magának egy valamirevaló nemzet, egy valamirevaló ország azt, hogy megtagadja ezer év vagy annál is régebbi történelmét, jogszokását, kialakított gyakorlatát, méghozzá azt a gyakorlatát, amely a hosszú történelmi időszakok alatt bebizonyította azt, hogy minden változást képes követni, sokszor jóval előbb, mint az annyira fetisizált európai jogfejlődés, kérem szépen.
Döbbenetes, hogy ehhez nem merünk visszanyúlni, és döbbenetesek azok az érvek is, amelyek ilyenkor elhangzanak, hogy vajon miért nem. Érdekes módon mindig, ha ezért a nemzetért valakik valamit tenni akarnak, ami valóban előrevisz, akkor érdekes módon a hatalomtól, a mindenkori hatalomtól az utóbbi időben mindig csak arra kapunk választ, hogy mit nem lehet. Soha arra nem kapunk választ, hogy mit lehet. Azt mondják, hogy nem lehet - mondta Salamon úr, képviselőtársam még a múltkoriban. Mert hát ugye mikor is szakadt ez meg? A Horthy-rendszer idején szakadt meg, és a Horthy-rendszer idején is hoztak olyan törvényeket, amelyek - és nem mondta ki, hogy mik - sejtetni engedtek valamit.
Kérem szépen, én tudom, hogy ő mire gondolt, ki is mondhatta volna, nem tudom, miért nem mondta ki. Ha azokat a törvényeket a Horthy-kormányzatok nem hozzák meg, akkor Magyarországot nem ’44 márciusában szállják meg, hanem jóval előtte. És ha jóval előtte szállják meg, akkor azokat, akik miatt állítólag nem lehet még néven sem nevezni ezeket a törvényeket, valóban elhurcolták volna mind egy szálig ebből az országból. Igenis az alkotmányosság alapján, az ezeréves alkotmányosság alapján vitéz Nagybányai Horthy Miklós és kormányai megvédték a nálunk élő magyar állampolgárokat addig, ameddig ezt meg lehetett védeni. (Taps a Jobbik padsoraiban.), és nem tudom, hogy ezt miért kell titkolni. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van!) Egész egyszerűen érthetetlen tehát az az érv, amire Salamon képviselőtársam utalt.
De az is egy érthetetlen érv számomra, hogy azt mondjuk, hogy ezt nem lehet megcsinálni, mert akkor tulajdonképpen a napjainkig, illetőleg az új alkotmány hatálybalépéséig ki kellene mondani, hogy egy exlex állapot volt, és ez egy tragédia, ezt nem lehet megoldani. Óriási munka, át kell tekinteni az összes jogszabályt, érvényteleníteni kell azt, ami nem érvényes, kijavítani, átalakítani, újraalkotni azt, ami szükséges ennek az országnak a vezetéséhez. Igen! Igen, ez a dolgunk, kérem szépen. Most is az lenne a dolgunk, még eszerint is az lenne a dolgunk, amit ideraktak elénk. Igen! Kérem szépen, ha arra volt energiánk, ha hajlandók voltunk végrehajtani, amit végrehajtattak velünk, többek között azért, hogy ne legyen jogszabályi akadálya az ország lerohanásának és kifosztásának... - ugye az úgynevezett túlszabályozottság elleni fellépés volt akkor a nagy divat. Kérem szépen, ha erre volt mód és lehetőség, erő, energia, felülvizsgálni az összes jogszabályt, átírni az összes jogszabályt, újakat alkotni, az átmenet érdekében, akkor erre is legyen energiánk, akkor egy aljas cél érdekében csináltuk ezt. Ezt most már tudjuk, hiszen látjuk, hogy mi történt az elmúlt húsz évben, akkor egy nemes cél érdekében, a felemelkedés érdekében pedig kutya kötelességünk megtenni.
Ezt másképpen nem lehet megtenni, csak úgy lehet megoldani, hozhatnak önök alaptörvényt, alkotmányt nem, alaptörvényt hozhatnak, de csak olyan alaptörvényt, amelyben az az első mondat a bevezető részek után, hogy ez az alaptörvény helyreállítja a német megszállással megszakadt magyar alkotmányosságot. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
(14.20)
Kérem szépen, hogy erről az alaptörvényről beszéljek, amit nem szabad összekeverni az alkotmánnyal, az két külön dolog; hogy az alaptörvényről beszéljek, amit benyújtottak önök, a következőket kellene elmondanom, röviden, mert hiszen az időben eléggé korlátozott vagyok.
Nagyon szép az első rész, a bevezetés, amit úgy neveznek önök, hogy nemzeti hitvallás, és ez részben igaz is. Szép, igen régóta nem olvashatott ilyet magyar ember magyar jogszabályban, szívet melengető, hogy ilyen sorokat ma már le lehetett írni, többek között ebben a törvénytervezetben, alaptörvény-tervezetben. Én ennek nagyon örülök.
Hadd tegyem hozzá azt, hogy ennél sokkal szebbeket is le lehetett volna írni ebben a részben, akkor, ha mondjuk, a hivatalosan elismert magyar tudomány egyes képviselői nem azzal foglalkoznának immáron hatvanhét éve, hogy hogyan lehet meghamisítani a magyar történelmet, hogyan lehet mindenről a fordítottját bebizonyítani. Gondolom, akkor még szebben lehetett volna megírni ezt a bevezető részt.
Aztán ebben a bevezető részben is van egy olyan buktató, amit az ember egész egyszerűen képtelen fölfogni, hogy vajon mire gondolnak önök. Önök azt írják itt, kérem szépen, hadd olvassam föl, nehogy azt mondják, hogy nem szó szerint idéztem, azt mondja: “Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmány jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét” - helyes, eddig föl is fogtam.
Most jön az a rész, amit nem fogtam föl: “Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalomból sarjad ki” - még ez is rendben van. Most jön a következő rész - ez is rendben van, csak egész egyszerűen érthetetlen -, azt mondja, hogy: “Hazánk 1944. március 19-én elvesztett állami önrendelkezésének visszaállítását 1990. május 2-ától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.”
Azaz kijelenti az alaptörvény, hogy nem tekinti önmagát arra predesztináltnak, hogy a ’49-es alkotmányt fogadja el valamiféle alapnak, de elfogadja a módosított ’49-es alkotmányt. Kérem, ez egy abszurdum! Amit egyszer nem fogadok el és nemlétezőnek minősítek, annak a módosítását sem fogadhatom el, és nem tekinthetem a módosítását se semminek az égadta világon! Nem is lehet annak tekinteni, megmondom miért: mert még ha új törvényt alakított volna is ’89-ben az Országgyűlés, új alkotmányt alkotott volna, azt se lehetne elfogadni, mert semmi joga nem volt ahhoz, hogy új alkotmányt adjon. Az pedig, hogy a sztálinit átalakította olyanná, hogy az egyik kizsákmányoló gyarmattartó igényeit megváltoztatom annak érdekében, hogy egy másik gyarmattartónak lehetővé tegyem ennek az országnak a tönkretételét - kérem szépen, aki ezzel jogfolytonosságot vállal, az ne beszéljen arról, hogy ennek a nemzetnek bármiféle javát akarja!
Gondoljanak bele abba, mi történt az elmúlt huszonegy évben! Egy olyan országot, amelyiknek volt ipara, mezőgazdasága, élelmiszeripara, infrastruktúrája, iskolája, kórháza - mit tettek ezzel az országgal? Mije van ma ennek az országnak? Semmije, csak kiszolgáltatottsága! Ezt akarják maguk alapnak tekinteni?! Ehhez akarnak maguk visszanyúlni?! Ezzel akarnak önök jogfolytonosságot kiépíteni?! Az embernek az esze megáll! - elnézést, ha egy kicsit heves voltam, de ezt nehéz ám nyugodtan végigmondani.
Hiányzik ebből az anyagból, természetesen azért hiányzik, mert nem csatolódik a történelmi alkotmányhoz, hiányzik ebből az alkotmányból minden határozott kijelentés. Pontosan ezért, amit itt a bevezető részben eddig tárgyaltam, ebből következik az, hogy az összes többi, ami le van írva ebben az anyagban, az tulajdonképpen egy lózung, egy jókívánság, legtöbbször még konkrét tartalom sincs mögötte. A konkrét tartalmat is érdekes módon az ezeréves alkotmány adja meg: az ezeréves alkotmány kimondja azt, kérem szépen - önök nem mondják ki -, hogy a magyar nemzet örökké szabad. Miért nem mondják ki? Hát most visszanyertük az önrendelkezés jogát vagy nem? Ráléptünk annak az útjára vagy nem?
Kérem, fontolják meg ezeket a dolgokat! És ha megengedik, én ezt folytatni fogom a holnapi vagy holnaputáni napon.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
