VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Kell egy törvény, kell egy keret, amely összetartozást jelent, irányt mutat; irányt mutat, megbecsüli a gyökereket. Kell egy alaptörvény az országnak. Ez nem más, mint a születendő új alkotmány. A múltunk megbecsülése, gyökereink ismerete nélkül nagyon nehéz a jelen feldolgozása, és nagyon nehéz a jövő meghatározása és mutatása. Keretet ad az alkotmány ehhez, de keretet ad az a történelmi lehetőségünk is, hogy a Szent Koronánk Európa egyik legrégebben használt s mind a mai napig épségben megmaradt koronája, amely itt, a tisztelt Házban látható mint az államiságunk, a nemzeti összetartozásunk legfontosabb jelképe.
Az állam egy földrajzi terület fölött legfőbb hatalommal bíró politikai egyesülés. Ez hagyományosan magában foglalja azt az intézményrendszert, amely birtokolja a törvénykezés jogkörét, amellyel kormányozza területének társadalmát, aminek állami státusa gyakran függ attól, hogy több más állam elismeri mint efeletti belső és külső önálló, korlátlan hatalmát.
Az alaptörvényben, a leendő, születendő új alkotmányban szinte első helyen áll a család, a munka, a rend és felelősség iránti óriási igény, hiszen a munka teremthet értéket, a munka teremti meg a megélhetést, a munka, amely tulajdonképpen a családoknak is a jövőt jelentheti, az értékteremtő munka. Mint négyunokás nagyapa - én nem dicsekedhetem hét unokával még most, mint a nem messze ülő képviselőtársam - jómagam is látom, hogy mit jelent a család megbecsülése, a generációk összefogása, a nagyszülők, a szülők és a gyermekek közössége. Ebben a közösségformálásban első helyen a családoknak van szerepük, de igenis a mindenkori államnak sem szabad ebből kivonulnia, a lehetőségeket biztosítani kell, mert ahol a család nem áll középpontban, nem biztosítják törvényekkel a család lehetőségét, ott bizony, mondhatnám azt, elnézést, de az egyke, az egyedi dolgok érvényesülnek, és nem a családi értékrend.
Biztosítja a leendő új alkotmány a tulajdonhoz való jogot, ezenkívül a nemzetben gondolkodás, a hitben, keresztény hitben való gondolkodás lehetőségét.
Kitérnék egy nagyon fontos jogra, arra, hogy Magyarországnak, nemzetünknek meg kell óvnia, védenie és gondoznia kell a termőföldet. A termőföld olyan közkincs, amely nemzetünk, államunk és az egyének, a családok megélhetését biztosítja, munkát teremt. A vidéki emberek zömének szinte ez az egyedüli megélhetési lehetőség.
A közvagyon védelmének bekapcsolásával reményeink szerint a jövőt illetően nem fordulhat már az elő, mint ami megtörtént a privatizációkor, hogy eltűntek a cukorgyárak, eltűnt a konzervipar, a húsfeldolgozók, és bizony a föld népe kiszolgáltatottá vált az értékesítés terén, visszaszorult a munkalehetősége, visszaszorult a családok megélhetése, elnyomorodás következett be. Ez semmi másra nem volt alkalmas, mint az akkori hatalom, a neoliberális hatalom “oszd meg és uralkodj” politikájának a bevezetésére, folytatására, hiszen a fogyasztót, a városi embert összeugrasztotta a vidék népével, a vidéki termelővel, ezáltal megfosztotta a fogyasztót a jó élelmiszerektől, az egészséges élettől. Most ebben is van egy rendelkezés, hogy meg kell őrizni az úgymond biológiai alapokat, és mindent meg kell tenni ezek védelmére.
Fontos dolog még a termőföldön kívül az édesvízkészletünkkel való helyes és okszerű gazdálkodás. A Kárpát-medencében Magyarországon folyik keresztül a legtöbb édesvíz, és a világon is szinte egyedülálló édesvízi készlettel rendelkezünk, úgy felszín alatti vizekkel, mint felszín feletti vizekkel. A jövő tulajdonképpen azoké lesz, akik birtokolják ezt a vízkészletet, valamint a termőföldet.
Én azt gondolom, hogy amikor egyesek szidják a termőföld-privatizációt, akkor gondoljunk csak arra, ha nagytőkés hatalmak vették volna birtokukba azokat a kisebb darab parcellákat és a földjeink jó részét - amit a feldolgozóiparnál már megtettek -, akkor vajon milyen sorsra jutott volna a termőföld. Ma már nem lett volna olyan termelő, aki fogja a négy sarkát, mert igenis kényszerűségből is meg földszeretetből is fogják a parasztjaink, a gazdáink a termőföld sarkát, és ha olyan állami segítséget, indirekt segítséget kapnak, ami a valóságos piacon versenyhelyzetet teremt az ő javukra is, akkor bizony ezzel élni lehet, munkát lehet erre alapozni, megélhetést lehet alapozni, és majd ezen keresztül az elszegényedés, a vidék ellehetetlenedése, a tanyák, a kisfalvak, a kisvárosok tönkremenése megállhat, a virágzása pedig elindulhat most és a jövőt illetően.
Ezt is biztosítja, ezt is kiolvashatjuk az új alkotmánytervezetből, amelynek munkálkodásához mindenkinek jó egészséget kívánok, és örülök, hogy én is részese lehetek ennek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
