VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tudom, hogy Lázár János frakcióvezető úrnak mi mennyire hiányoznánk, ha nem lennének itt, de itt vagyunk.
Magyar nyelven az “alkotmány” és a “hagyomány” szavak nem véletlenül rímelnek egymásra, az alkotmány valójában egy emberi közösség legmélyebb hagyományrétegének a tükre, olyan ön-újrateremtési szabályok gyűjteménye, amely egy nép szakrális tudásainak, tapasztalatainak intézményes kifejeződése.
A magyar nemzet legmélyebb hagyománya, vagyis alkotmányának egyetlen lehetséges talapzata a Szent Korona. “A Szent Korona szakrális Magyarországának történelmi alkotmánya ma is érvényben van, mert azt senki nem hatálytalanította, hiszen erre senki nem volt felhatalmazva.” Fenti mondatok Bogár Lászlótól, az első Orbán-kormány államtitkárától származnak.
“Jóvátételt adni, igazságot szolgáltatni, a múltbéli rossz ügyeket éppen a jelen és a jövő érdekében rendezni legteljesebben és legtisztábban csak a jogfolytonosság helyreállításával lehet, máskülönben a hangzatos szavak csak a múlt elkendőzését és a nemzeti gondolat lejáratását, a túlélés esélyének eljátszását szolgálnák. A szellemi alapok és az alkotmányos nézetek tisztázása, a tisztánlátás mindenképpen segítenének a pusztuláshoz vezető helyzeteket elkerülni, és imádkozzunk, hogy el is kerüljük.” Ez a második idézet is egy volt kormányzati tisztségviselőtől, egy volt helyettes államtitkártól való, a második Orbán-kabinetből nemrég elég furcsa körülmények között elbocsátott Tóth Zoltán Józseftől. Milyen kár, hogy a magát nemzeti ügyek kormányának valló kabinet egyikük gondolataira sem vevő, pedig amennyiben megfontolná őket, nem kellene szegény Fidesz-vezetésnek mindenféle marketingtrükkök százait bevetnie, hogy úgy látszódjon, mintha itt tényleg demokratikus alkotmányozás zajlana, hiszen akkor, mármint a Szent Korona-tanra épülő jogfolytonosság helyreállításakor mi, jobbikosok örömmel vennénk részt a vitákban, és végül büszkén adnánk oda a magunk erejét a négyötödhöz.
De mindez csupán olyan magyaros búsongás a részemről, hiszen tudjuk, hogy a történelemben nem érdemes foglalkozni a “mi lett volna, ha” kategóriájával, merthogy önökben szemernyi szándék sincs erre, önökben egy pillanatig sem fordult meg, hogy éljenek és ne visszaéljenek a történelmi lehetőséggel, amit nem megszereztek, csupán az ölükbe hullott. Így hát maradt nekünk, a jogfolytonosság helyreállítását szorgalmazóknak az a fajta harc, amelyről tudjuk, hogy most, jelen esetben nem vezet majd győzelemre, de becsületből mégis végig kell harcolnunk ezt a küzdelmet. Ezért vagyunk itt a vitában egyedüli ellenzéki pártként. Felelősséggel tartozunk a szavazóinknak, felelősséggel tartozunk a Szent Koronának, amelyre egyedüliként az Országgyűlésben esküt tettünk, felelősséggel tartozunk őseinknek, akik a vérüket adták ezért a nemzetért, és felelősséggel tartozunk a jövő magyarságának is, amely majd minden itt lévőt és távol maradót ítélettel fog sújtani.
Apropó, távol maradók: az LMP és az MSZP távolmaradása az alkotmány vitájától szánalmas. Elvinek, erkölcsinek álcázott távolmaradás, de nem más, mint nevetséges politikai hecc, infantilis hiszti. Ez az alkotmánytervezet, amit önök az asztalra tettek, minden ünnepélyessége, partikuláris értéke vagy éppen itt-ott dagályossága, cicomája ellenére valójában teljesen megfelelő lehetne az MSZP és az LMP számára. És azt hiszem, ennél súlyosabb kritikával illetni a kormány alaptörvény-tervezetét részemről nem is lehet. Szóval, az MSZP és az LMP szégyellje magát, amiért távolmaradásukkal saját választóikat alázzák meg egy olcsó politikai kampányért. Persze anélkül, hogy relativizálnám az ő bűnüket, az emberben azért óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy melyik a nagyobb árulás a saját szavazókkal szemben: az, ha valaki nem képviseli őket egy vitában, vagy az, ha valaki úgy képviseli őket, amire egyáltalán nem kapott felhatalmazást.
Ha már itt járunk, tudom, hogy a kétharmados gőg mindig megsértődik a 17 százalékos büszkeségen, de ebben az Országgyűlésben alkotmányozásról beszélnie rajtunk kívül senkinek nem lenne szabad. Igen, ugyanis amikor az embereknek arról kellett dönteniük 2010 tavaszán, hogy melyik pártot támogassák az Országgyűlésbe jutásában, rajtunk kívül senki sem beszélt alkotmányozásról, pláne nem írott program szintjén, és ugyanabban a formában, ahogy azt most is teszi. Sem a Fidesz, sem az MSZP, sem az LMP nem tette a választási kampánya tárgyává az alkotmányozást, egyedül mi, vagyis alkotmányozási felhatalmazása a választóktól jelenleg a parlamentben morális értelemben egyedül a Jobbiknak van. Önök ilyet a szavazóiktól nem kaptak, hiszen programjuk alapján, pontosabban szólva, annak hiányában nem is kaphattak.
Tisztelt Ház! Ha pedig alkotmányozás kérdésében mindenki őszintén megvizsgálja a lelkiismeretét, akkor azt hiszem, elmondható, hogy az MSZP annak örülne a legjobban, ha az eredeti 1949-es alkotmány állna vissza. Náluk nem divat, hanem életforma a retro. (Derültség a Jobbik soraiban.) Az LMP pedig a '89-es foltozásba, tákolmányba szerelmes, de ők már csak ilyen rajongó típusok, neohippik. Szociológiai értelemben pedig érthető ez a fajta rajongásuk a '89-90-es rendszerváltozáshoz, hiszen ahogy egy politológus fogalmazott, ők a rendszerváltozás nyerteseinek gyermekei. A kormánypártok meg szerintem még mindig nem tudják pontosan, mit akarnak a hatalom akarásán kívül.
Szinte átláthatatlan volt az az út, ahogy egyáltalán idáig eljutottunk. Ami az egyik nap még Salamonnak látszott, az másnapra már Gulyás lett, ami pedig Szájernek tűnt föl, az holnap még Szilinek is mutathatja magát. Tragikomikus volt az elmúlt néhány hét, ha nem Magyarországról és nem az alkotmányról lenne szó, még jót is nevethetnénk rajta.
Persze, önök arra hivatkoznak, hogy alkotmányozási szükséghelyzet van, ezért a sietség, és ahol sietség van, ott nézzük el, ha hiba is csúszik a gépezetbe. Mielőtt jobbikos szívünk megenyhülne ettől az érveléstől, tegyük fel hát a kérdést, van-e alkotmányozási szükséghelyzet Magyarországon. A válasz az, hogy van. 1944 óta permanens módon van alkotmányozási szükséghelyzet, hiszen azóta az ország védtelensége és kiszolgáltatottsága vált általánossá, majd 1949-től alaptörvénnyé. Csoda egyébként, hogy önök ezt az elmúlt húsz évben nem érezték.
(11.20)
Szükséghelyzet tehát 67 éve van, de az ország jelenlegi helyzetében, ebben a formában, ilyen ütemezéssel, 2011 tavaszán alkotmányozási kényszer nincs. Ennek az Országgyűlésnek - ahogy azt fentebb már említettem - csekély legitimitása van az alkotmányozáshoz, az ilyen módszertannal megalkotottra pedig egyáltalán nincs felhatalmazása.
Eközben persze számtalan olyan kérdés van, amelynek megoldása nem lenne halogatható tovább. A parlamentnek most az államadósság kezeléséről, az önök Széll Kálmán-tervéről vagy a mi IV. Béla-tervünkről, a cigány-magyar együttélés súlyos állapotáról, a közbiztonságérzet elképesztő megroppanásáról, a tömeges elszegényedésről, a devizahitelek időzített bombájáról, az önkormányzatok várható csődhullámáról, az egészségügy kivéreztetéséről, az oktatáspolitikában eluralkodott káoszról, a multinacionális és hazai tőke tarthatatlan és igazságtalan dualizmusáról vagy éppen az uniós tagságunk hét évének őszinte és valós mérlegéről kellene vitatkoznia. Vagyis csupa megoldatlan problémáról, amelyek az emberek mindennapjait érintő, sürgető kérdések, és amelyekről önök, a gazdagok kormánya, el akarják terelni a figyelmet ezzel a kapkodó és zavaros alkotmányozással.
Ez méltatlan az alkotmányozás jogtörténeti súlyához, méltatlan egy kétharmados kormányhoz, méltatlan Magyarország alkotmányos hagyományaihoz, de legfőképpen azon több millió emberhez, akik 2010 tavaszán egzisztenciális kétségbeesésükben adták önökre a voksaikat.
Tisztelt Ház! Összességében elmondható tehát, hogy önök az alkotmányozáshoz kellő legitimáció nélkül, méltatlan formában és aljas célokból nyúltak. (Zaj a kormánypárti padsorokban.) Kellő legitimáció nélkül, mert erre önök nem kértek és ebből kifolyólag nem is kaphattak felhatalmazást. Méltatlan formában, mert meggyőződésem, hogy ha véget ér az arab forradalmi hullám, akkor Líbiában, Bahreinben és Jemenben is demokratikusabb alkotmányozás vár a helyiekre, mint amilyennel önök megakadályozták a magyar társadalmat. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Erre a kapkodásra, a sorozatos ellentmondásokra, a felesleges körökre és a demokrácia-színházra nem lehet felmentést adni.
És végül aljas célokból, mert az önök valódi szándéka az alkotmányozással nem Magyarország alaptörvényben rögzített védelmi és gyarapodási erejének megteremtése volt, hanem hatalmuk bebetonozása, valamint időnyerés, a kormányzati tehetetlenségük okán feltorlódott problémahalmazról való figyelemelterelés. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Ennek következménye, hogy Magyarország önöknek köszönhetően a jogfolytonosság helyreállítása és ezáltal egy valóban új történelmi kor megkezdése helyett beláthatatlan időre belesüpped az elmúlt 60 évbe. Nem érvényesül a Szent Korona-tan, nem kapnak valódi alkotmányos védelmet természeti kincseink, nem zárjuk ki a posztkommunista csökevényeket a közéletből, és sorolhatnám tovább. (Lázár János: Nyikos László.)
Ami zajlik önök által, az ugyanis nem más, mint a rendszerváltozás második elsikkasztása. Nagyobb csinnadrattával, hangzatosabb jelszavakkal, de a lényeg ugyanaz: ugyanaz történik, mint 1989-ben. A nemzetközi szolgalelkűségtől szenvedő, a történelmi felelősség elől menekülő politikai elit görcsösen kapaszkodik hatalmába, és ebbéli igyekezetében átgázol saját társadalmán. Ahelyett, hogy 2012 januárjától Magyarország Európa szíveként kezdene újra dobogni, önöknek, a gazdaságok kormányának köszönhetően Európa soros szégyenei leszünk. A kelet-közép-európai országok közül eddig azért kellett szemlesütve járnunk, mert Magyarországnak volt egyedül a kommunista időkre datálható alkotmánya. Most meg majd amiatt kell szégyenkeznünk, hogy amíg a posztkommunista országok többségében vagy népszavazással, vagy fölényes parlamenti egyetértéssel alkottak alaptörvényt, nálunk egy olyan pártszövetség hozza létre azt egymaga, amely kétharmados többségét nem karakán ellenzékiségének, hanem elődje elképesztő és az ő asszisztálásával történt pusztításának köszönheti. (Hangok a kormánypárti padsorokból, köztük: Jaj, jaj.)
Ha szavaim önökben sértődést okoznak, és látom, célba is találtak, és úgy érzik, önökkel a nép, akkor kérem, legyenek bátrak, fegyverezzenek le egy népszavazással. Bízzanak azokban, akikre állandóan hivatkoznak, bízzanak az emberek ítéletében. De mivel tudom, hogy ehhez önök gyávák, ezért nem marad más, mint a szégyen, ami sajnos nem csupán az önöké lesz, hanem az egész országé. 2012. január 1-jével önök elszalasztják a történelmi lehetőséget, amely bűncselekmény a nemzet ellen. Ehelyett pedig megalkotják a térség legkisebb társadalmi támogatottságát élvező alkotmányát. Ehhez gratulálni nem tudok, de remélem, a sorstól mielőbb megkapják fizetségüket.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
