BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem tudom, örüljek-e annak, hogy a kettős beszéd egy újabb megnyilvánulásaként ön most egy békülékeny hozzászólásban próbált beszélni a rasszizmus elleni világnapról, miközben tegnap az önök pártja a rasszizmus elleni küzdelem világnapját is arra használta, hogy mindenféle méltatlan és méltánytalan támadásban részesítse a felelős magyar kormányt. Mégis induljunk ki abból, amiben - bízom benne - egyetértünk. Bízom benne, hogy e Ház falai között mindannyian egyetértünk abban: nagyon fontos, hogy senkit ne érjen hátrányos megkülönböztetés származása vagy bármilyen olyan adottsága alapján, ami őt a születésében meghatározza. Ez valóban nagyon fontos dolog, s ebben egyet kell értenünk. De gondolom, abban is egyetértünk, elsősorban az állam feladata az, hogy ilyen esetekben megvédje az állampolgárait. Talán még abban is egyetértünk, hogy rasszizmus minden társadalomban van, létező jelenség. Az, hogy egy rasszizmus mértéke milyen erős, nagyban függ a társadalom állapotától.
Azt gondolom, eljutottunk addig a pontig, ahol már nem fogunk egyetérteni, hiszen az a gazdasági és szociális csődhelyzet, ami az elmúlt években az önök kormányzását jellemezte, oda juttatta a magyar társadalom jelentős részét, hogy voltak és vannak olyan emberek, akik a reménytelenségükben, a kiszolgáltatottságukban megpróbálják egymásban, a másik nyomorúságában megtalálni a saját nyomorúságuk okát. S közben az önök által működtetett állam, illetve az az állam, amelyet önöknek kellett volna működtetni, kivonult a polgárok életéből, magukra hagyva őket, s nemcsak az oktatás, a munkahelyteremtés területén, hanem a közbiztonság területén is. Valóban olyan helyzetek keletkeztek Magyarországon, amiket nem lehet leírni a rasszizmus és az antirasszizmus kettősségével, inkább azokról az okokról kellene beszélni, amelyek létrehozásában önöknek oroszlánrészük volt. S miközben magára hagyták a magyar vidéket, ahol élhetetlen állapotok keletkeztek, aközben hangosan rasszistáztak, és próbáltak verbálisan megfelelni valamifajta nemzetközi mércének.
S hogy el ne felejtsem, 2006-ban pedig a saját népük ellen használták fel a Magyar Köztársaság rendvédelmi szerveit. Önök lejáratták ezt az ügyet. Sajnos, nem a rasszizmust járatták le, hanem a rasszizmus elleni küzdelmet járatták le akkor, amikor a rasszizmus elleni küzdelem álarca alatt, ha arra éppen szükség volt, bűnözőkkel vonultak fel a Duna-parton, és velük próbáltak küzdeni a rasszizmus ellen, azokat védték ahelyett, hogy az ártatlan áldozatokat védték volna.
Persze, mindez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy mindig és mindenütt határozottan fellépjünk azok ellen, akik félelmet keltenek másokban csak azért, mert más népcsoporthoz tartoznak, mint ők. Nekünk, magyaroknak történelmi tapasztalataink vannak arról, hogy milyen az, amikor valakit a magyarsága miatt kollektív bűnössé nyilvánítanak, egy népet és annak tagjait, és sorozatosan megalázzák. Mi nem fogjuk önöket követni abban, hogy kettős mércét alkalmazunk. Nekünk ugyanaz a mérce. Minden népnek, minden nemzetnek ugyanaz a méltósága, azt tiszteletben kell tartani, és mindenkit meg kell védeni, akit hátrányos megkülönböztetés ér azért, mert egyik vagy másik néphez, népcsoporthoz tartozik.
Arra kérem, hogy gyakorolja magát a kettős mérce elutasításában, és próbálja meg ezt a hozzászólását úgy átírni, hogy a Csereháton is el tudja mondani, amikor netán hazalátogat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
