DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok olyan kérdés hangzott el, amelyekkel kapcsolatos lenne az én mondandóm is, és részben már az előző két percben is jeleztem egy-két gondolatot abból, amit szeretnék elmondani.
A nemzetek modern kori biztonsága, azt hiszem, egészen más dolgoktól függ, mint ahogyan az függött a XIX. vagy XX. században.
(13.50)
Alapvetően, azt hiszem, a nemzetek biztonsága ma leginkább attól függ, hogy meg tudják-e őrizni önrendelkezésüket, mondhatom idegen szóval, szuverenitásukat a saját erőforrásaik fölött, a termőföld fölött, a vízbázisaik fölött, az energiarendszereik és -ellátó hálózataik fölött, a természeti környezetük fölött, s mindezekkel élelmezési, élelmiszer-biztonságot, környezetbiztonságot tudnak-e a saját népük számára biztosítani.
A korábbi alkotmány, és ha végignézzük az európai alkotmányokat, azok nagy része ezekkel a kérdésekkel még nem foglalkozik, vagy csak az utóbbi időben módosított alkotmányok kezdik ezeket a kérdéseket beemelni, s azt hiszem, itt az alaptörvényünk vitája kapcsán érdemes kiemelni, hogy ezek olyan új és fölértékelődő értékek, amelyeknek valóban az alkotmányokban a helye. Egyrészt tehát szeretném ráirányítani a figyelmet ennek az új Alaptörvénynek azokra az elemeire, amelyek mind-mind ezt a fajta önrendelkezést igyekeznek megalapozni az alaptörvényben.
Kétségtelen tény az, hogy különféle alkotmányozási koncepciók elképzelhetők e tekintetben is. Elképzelhető olyan alkotmányozási koncepció is, amelyben mindazokat a szabályokat megpróbáljuk egy közös alaptörvényben rögzíteni, amelyek garantálhatják az ezek fölött az erőforrások fölötti önrendelkezésünket, szuverenitásunkat. De azt hiszem, ha a történeti alkotmányunkat vesszük, az is más logikára épül, nem egyetlenegy nagy dokumentum rögzíti az összes ilyen alapelvünket, alapértékünket, hanem évszázadok során az is egy fejlődési folyamatban jött létre, és mindez együtt jelenti a történeti alkotmányt. Most azt gondolom, bár nem a történeti alkotmányt emeli be és folytatja ez az alaptörvény, de a logikája, a fölépítése, a struktúrája és az alapja, amiből táplálkozik, mégiscsak ilyen módon a történeti alkotmány.
Mert mit mond ez az elképzelés? Azt mondja: fogalmazzunk egy alaptörvényt; ez az alaptörvény rögzíti mindazokat, akár tételmondatokban vagy egy-egy szóval rögzíti azokat az értékeket, amelyekre támaszkodunk; rögzíti az irányokat, egyfajta értékleltár és irányrögzítő iránytűként szerepel ez az alaptörvény; és majd ezt követően az egyes tételmondatokhoz, az egyes értékkörökhöz kapcsolódóan sarkalatos törvényeket hozunk létre.
Amit Nyikos képviselő úr az előbb említett, ezzel abszolút egyetértek. Valóban rögzítenünk kell majd a sarkalatos törvényekben azokat a játékszabályokat, amelyek például a termőföld megvédésének alapeszközeit jelentik. Itt viszont nagyon határozottan ki kell nyilvánítanunk - ebben a tekintetben nyitott ez a javaslat, a módosító indítványokra is nyitott ez a javaslat -, itt nagyon határozottan azt az alapelvet kell rögzíteni, hogy nemzeti hatáskörben szeretnénk ezeket az erőforrásokat megőrizni. Elképzelhető, hogy itt ezt erősíteni kell, és erre mondom, nyitott ez a törvénytervezet, és épp arról szól a parlamenti vita, hogy ezeket a kérdéseket itt vitassuk meg, és ahol nem elég erősek ezek a kijelentések, vagy nem adnak elég garanciát arra, hogy majd a sarkalatos törvények is efelé menjenek, ott ezeket a kérdéseket, azt hiszem, erősíteni lehet.
Én azért azt gondolom, az Alapvetésekben, a Szabadság és felelősség fejezetben, illetve az állam és ezen belül a nemzeti vagyon körüli ügyekben egy-két dolog azért már határozottan megjelent. A kormányoldal kész arra, hogy olyan módosító javaslatokat befogadjon, amelyek az alkotmánynak ezt a fajta szellemiségét tovább erősítik.
Egy dolgot még szeretnék a Szili Katalin képviselő asszony által benyújtott alkotmánytervezetből - ő alkotmánynak nevezi - kiemelni, ami valószínűleg ugyancsak megfontolásra érdemes, bár egyetértek azzal, hogy lehetőleg ne használjunk idegen szavakat, de ő úgy fogalmaz, hogy “ökoszociális piacgazdaság”; úgy is mondhatnánk, hogy környezeti és társadalmi szempontok mentén korlátozott piac, az állam szerepének a megerősítése. Én azt gondolom, ez a kérdéskör érdemes arra, hogy újra átgondoljuk, és valamilyen módon rögzítsük, hogy az államnak ezekben az ügyekben, a létalapunk megőrzése ügyében erősíteni kell a szerepét, egy erős államra van szükség, amely a közjó mentén, a környezeti és társadalmi szempontok mentén korlátokat, gátat szab a tőkemozgásoknak, korlátokat szab annak az egyébként zsákutcás fejlődési iránynak, amely felé a globalizált világ is halad. Tehát egyetértek azzal, hogy talán ez az eleme különösen újra megfontolandó lenne, és valószínűleg érdemes ezt a kérdéskört is az alaptörvényben rögzíteni.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni: miközben alapértékeket rögzítünk, és alapirányokat jelöl ki az alaptörvény, a sarkalatos törvényeknek legalább ilyen fontos funkciójuk lesz a tekintetben, hogy ezt az egész konstrukciót mint alkotmányt fölfogva egészen új kereteket teremtsünk a magyarság megmaradása számára a Kárpát-medencében.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
