DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hazánk, Magyarország előttünk álló alaptörvény-tervezetének vitája során a szakmai műhelyekben és itt a Házban is sok érdemi észrevétel, javaslat, értékelés hangzott el. Sajnos, természetesen nem a javító, az őszinte, elfogadáson alapuló észrevételek, kritikák hangja, hanem - ahogy ez mifelénk szokott lenni - az érdemi vitát mellőző, gyűlöletre hangszerelt, megmondó partizánok hangja volt a leghangosabb. Sokféle jelzővel illették a benyújtott tervezetet, például a szellemisége avíttas, szövege ódivatú, mindez kihegyezve a tervezet preambulumát jelentő nemzeti hitvallásra. A megfogalmazott, sokszor bulvárízű ítéletek alapvetően nem érdemi vitát jelentenek, hanem ízlés, az önös, a zsákutcás politikum által meghatározott ízlés által kiváltott semmitmondást.
Miután köztudomású, hogy az ízlésben nincs vitának helye, sok szót nem érdemelnének a nyájas ítészek észrevételei, ha nem azt a történelmi valóságot, azt a keretet támadnák gyűlölettel, amely megalapozza a minden bizonnyal elfogadásra kerülő alaptörvénynek a magyar történelemre visszanyúló legitimitását. Szerintük nem korszerű, nem trendi maga az a szó, hogy hitvallás, testidegen a kereszténységre hivatkozás és a Szent Korona megemlítése.
Köztudomású, hogy a kereszténység benne van a magyar nemzet távoli és közeli múltjában és jelenében, a kultúrájában, az út menti keresztek léleknyugtató méltóságában, és ha nem is mindannyiunknak, de a társadalom lélekben emelkedettebb részének mindennapjaiban. Aki ezt tagadja, nem néz szembe a múlttal, nem fogadja el annak súlyos, de erőt adó örökségét. Szemét bekötve, tudatát rabságra ítélve tagadja alkotmányos örökségünket is, a történeti alkotmányt szimbolizáló Szent Koronát, amelynek tisztelete nélkül a hitvallásban nem lehetett volna megfogalmazható, hogy alaptörvényünk, jogrendünk alapja szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.
Úgy érzem, a hitvallás lényegének jobb hangsúlyozásához nyugodtan lehet idézni József Attila A Dunánál című versének sorait: “Tudunk egymásról, mint öröm és bánat. / Enyém a mult és övék a jelen. / Verset írunk - ők fogják ceruzámat / s én érzem őket és emlékezem.”
(12.50)
Kétségtelen, hogy az alaptörvény-tervezet valóban szakít a meghaladni kívánt 1949-es kommunista-diktatórikus gyökerű alkotmánnyal, amikor a magyar nemzeti hitvallással lelki, morális megalapozását kívánja megadni a XXI. század alkotmányának, amellyel megvan az esély arra, hogy a nemzeti egyetértéshez közelebb kerüljünk.
Ezért is jobban illenek az alaptörvény-tervezet Nemzeti hitvallás és Alapvetések fejezetéhez a következő jelzők: értékfelmutató, őszinte, összegző és szükséges. Tervezetünk a jövő alkotmányának tervezete. Őszinteségével, értékvállalásával reményeink szerint biztos támasz, erős háttér lesz a XXI. század magyar nemzetének akkor is, ha bajjal, nehézséggel kell megküzdeni; ha a jólét és a nemzeti kiteljesedés mellett a kivagyiságot, gőgöt kell úgymond helyre tenni.
Már most, 2011-ben nyilvánvalóan érzékelhető, hogy szükségünk lesz a jövőben az irányadó alaptörvényre, nehézségeink ma is szembeötlőek. A felelőtlen államvezetés legsúlyosabb következményét, az egész nemzetet elnyomorító államadósságot kezelni kell olyan időszakban, amikor Európa és a világ komoly változások előtt áll. A világban átalakulnak a gazdasági és politikai erőviszonyok; Európát megérintette annak veszélye, hogy nem tud a válságból befolyásos szerepét megtartva kilábalni; élelmiszerválság kialakulásának is megvan az esélye; a demográfiai helyzet megoldásának szükségessége nagyon sürgető; az arab világ forrong; természeti katasztrófák sújtják az emberiséget; új gazdasági és politikai erőközpontok alakulnak ki. Az aránytalan népességnövekedés, illetve -csökkenés miatt eltorzuló gazdasági törvényszerűségek eredményeként rohamosan változik, pusztul az embert körülvevő természeti környezet; bizonytalan a fosszilis energiaforrások alkalmazhatóságának időtartama, és ugyancsak bizonytalan a biztonságos és környezetkímélő energiatermelés.
A kihívásokra vállalást fogalmaz meg a tervezet nemzeti hitvallásról szóló fejezete: “Vállaljuk, hogy örökségünket, a magyar kultúrát, egyedülálló nyelvünket, a Kárpát-medence alkotta és természet adta értékét ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos felhasználásával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit.”
A vállalás teljesítéséhez szükséges elvárások, alkotmányos követelmények az alaptörvényben pontosan tetten érhetőek. A demográfiai helyzetből következő elvárás az Alapvetés K. cikkében jelenik meg elsőként, idézem: “Magyarország támogatja a gyermekvállalást. A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza.”
Az alkotmány ma is védi a házasság és a család intézményét, újdonság viszont annak egyértelmű rögzítése, hogy házasságot férfi és nő köthet. Itt hadd idézzem Schanda Balázs professzor úr véleményét, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának tanára, professzora, ami a következő: “A deklaráció fölöslegesnek tűnhet az Alkotmánybíróság 1995-ös élettársi kapcsolatokra vonatkozó határozata tükrében, hiszen ez rögzíti, hogy a házasság csak férfi és nő között jöhet létre. Azonban a határozat indokolásában az Alkotmánybíróság a házasság kultúránkban és jogunkban hagyományosan kialakult intézményéről szól, ami nyitva hagyja a lehetőséget, hogy később az Alkotmánybíróság a társadalmi, kulturális változásokra tekintettel új tartalmat adjon a házasság intézményének, azaz az alkotmányozót az óvatosság, az indokolt óvatosság vezeti, amikor a polgárok döntő többségének meggyőződésével összhangban rögzíti, hogy házasság csak nő és férfi között jöhet létre.”
Az alkotmánytervezet a “cél-okság” elvén áll, ugyanis igazodva a ténylegesen kialakult élethelyzetekhez, nevezetesen, a család intézménye és a házasság mint nő és férfi önkéntes elhatározásán alapuló életközössége között nincs mindig direkt kapcsolat, ezért a tervezet nem csak a házasságon alapuló családot részesíti védelemben. A tervezet a házasság intézményét és a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját védi.
Tisztelt Ház! Élénk érdeklődést váltott ki a gyermekeket nevelőket esetleg megillető további szavazati joggal kapcsolatos felvetés. A nemzeti konzultáció eddigi megismert eredményét figyelembe véve a felvetésnek nincs nagy támogatása. Ennek ellenére személyes véleményem ebben a kérdésben az ügy támogatása felé hajlik.
Hadd tegyek egy kitérőt! Mellettem ülő képviselőtársam, Salamon László tanár úr, professzor úr ellenzi ennek a résznek az alaptörvénybe foglalását, a vele egy munkaközösségben dolgozó, már idézett Schanda Balázs támogatja. Ez is mutatja, hogy a vita a KDNP-n belül, illetve a képviselők között fennáll, ami jelzi önmagában is, hogy ez az alaptörvény-tervezet nem egy párttervezet, hanem egy vita eredményében kialakuló, konszenzust eredményező szöveg lesz.
Engedjék meg mindezeken túl, hogy indokoljam röviden álláspontomat. Magyarországot 1950 óta úgy kormányozzák - a polgári időszakokat leszámítva -, hogy minden válsághelyzetben a gyermekek rovására születnek az első döntések. Az emberekbe mostanra beleégett, hogy a gyermekvállalás semmilyen egzisztenciális jogot nem ígér, viszont sok rosszal fenyeget. A demográfiai csőd egész Magyarországot elsüllyedéssel fenyegeti. Ha változtatni akarunk ezen demokratikus keretek között, akkor a választójog átalakítása a legésszerűbb eszköz. Minden gyermek élete egy sor napi kötelességet terhel másokra. Természetes gyakorlat, hogy a gyermek szükségletét valaki fedezi: ha kárt okoz, helytáll helyette; ha bármilyen költséget generál, azt kifizeti. Aki állja a gyermek költségét, azaz felelősséget visel a felnövekedéséért, az gyakorolhassa a gyermek választójogát, a szülő, nevelő artikulálja a gyermek politikai érdekét.
Új történelmi helyzet van: a tartós házasság és a kétszülős család modellje egy nemzedék alatt kisebbségbe szorult a társadalomban, ennek következménye a születésszám megállíthatatlan csökkenése. Összességében a tömeges fogamzásgátlással élő “fejlett nyugati társadalmak” súlyos demográfiai válságban vannak. Ez történelmi kihívás, ami kikényszeríti a választ. Minden európai nép rá fog kényszerülni a történelmi választásra; mi vagyunk a legrosszabb helyzetben, nekünk kell először válaszolni a kihívásra, nem várhatunk valamilyen nyugati példára.
A jogi ellenérv azt mondja, hogy a javaslat ellentétes a mostani választójogi alapelvekkel, viszont a jogtörténetben jól kirajzolódó folyamatot koronázna meg a szavazási jog biztosítása. A gyermek alávetettségét, kiszolgáltatottságát a történelemben korszakról korszakra enyhítették, például a Taigetosz vagy a római jog ősi változatában megengedte, hogy az apa saját elhatározásából megölje vagy eladja gyermekét. Már ez is a múlté, és a gyermek szavazójoga kiemelné őket a politikai gyakorlatban betöltött pofozógép szerepükből - például Bokros-csomag. Merjünk bátrak, proaktívak lenni!
A javaslat összeegyeztethető minden élő demokratikus eszménnyel. A kereszténydemokratáknak jó, mert az élet érték, és ezzel az elutasított életek arányát látható mértékben csökkenteni lehet, többen merik majd vállalni a második, netán harmadik, többedik gyermeket. A konzervatívoknak jó, mert az élet érték, és a gyermek értéke a társadalmon belül megnövekszik. A baloldaliaknak, liberálisoknak jó, mert egész politikai ethoszuk az emancipáción alapul, és mostanra a gyermekek politikai jogának hiátusa az utolsó nagy emancipációs deficit. Annak feltételezése, hogy a szülők tömegesen képtelenek felmérni gyermekük politikai érdekét, egyben azt is jelenti, hogy a felnőttek nem képesek felmérni a saját politikai érdeküket. Aki ilyet állít, lényegében tagadja a demokráciát. Mindezen indokok mellett a Szabadság és felelősség XXI. cikke (2) bekezdésének elfogadását javasolom megfontolni.
A fenntartható fejlődés biztosítását mint alkotmányos elvárást már az Országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti bizottsága alkotmányos alapértékként kívánta rögzíteni. Nevezetesen: “Az állam feladata a fenntartható fejlődés biztosításával a gazdasági és szellemi jólét elősegítése, valamint a környezetvédelem. A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely úgy elégíti ki a jelen nemzedékek szükségleteit, hogy az nem sérti a jövő nemzedékek szükségleteinek kielégítését.” “A Magyar Köztársaság gazdasága olyan piacgazdaság, amely a gazdasági tevékenység és a tisztességes verseny szabadságán, a környezet védelmén, a fogyasztók jogainak védelmén és az egyén felelőssége mellett elismert szolidaritáson alapul.”
A hitvallás fejezeténél már korábban rögzített vállaláson túl a tervezet e tekintetben világosan fogalmaz az Alapvetés O. és P. cikkelyeiben.
(13.00)
O. cikk: “Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet. A természeti erőforrások, különösen a termőföld és az ivóvízkészlet, valamint a biológiai sokféleség és a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” P. cikk: “Magyarország a béke és biztonság megteremtése és megőrzése, valamint az emberiség fenntartható fejlődése érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával.” Ezek nagyon tömör és világos elvárások, alkotmányos követelmények, amelyek alkalmazása a konkrét jogalkotásban fog megtestesülni, és a lényegesebb kérdésekben sarkalatos törvények formájában.
Az idézett szöveg szikárságával szemben részletesebb, pontosabb szabályozást követelve több ellenvetés is érkezett. Az ellenvetésekkel szemben azt lehet mondani, amit az előbb is mondtam, hogy a sarkalatos törvényekben fog ez megjelenni. Említést érdemel a Szili Katalin képviselő asszony által benyújtott, baloldali ihletettségű javaslat, amely “a köztársaság céljai” fejezetben, valamint “az állampolgárok alapvető jogai” részben a mi tervezetünkben idézett követelményeket is tartalmazza, kiemelve a jövő nemzedékének jogát az egészséges környezethez, amivel egyet lehet érteni.
A két javaslat - az általunk benyújtott, valamint a Szili Katalin által benyújtott - egyike sem tartalmaz olyan széles körű, sokszor önmagukat ismétlő előírásokat, mint amilyeneket a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, valamint a különböző civil szervezetek javasoltak. Ettől függetlenül a fenntarthatóság megfogalmazott követelményei világosak és egyértelműek, elegendőek a megfelelő jogi szabályozás kialakításához, már csak azért is, mert az uniós tagságunk miatt az Unió előírásait vállalnunk és teljesítenünk kell. Megjegyzem, hogy a fenntarthatóság területén az Unió rendelkezései döntően rendeleti szintűek, azaz kötelező érvényűek.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amint beszédem elején részletesen kifejtettem, a T/2627. számú alaptörvény-javaslatot nagyon értékes jogalkotási produktumnak tartom. A benne foglalt alkotmányos jogok, intézmények egy erkölcsi értelemben is erős, jól működő társadalom és állam elérésére adnak esélyt. Vita lehet a szövegen, a stilisztikán, az intézményi hangsúlyon, ezeket még lehet a vita során módosítani. De a reménybeli elfogadás után, ahogy Horatius, a római költő mondta: nonum prematur… - azaz szabad fordításban: a művet hagyjuk érni. Az érlelők pedig a tervezet elfogadása után legyenek a demokratikusan megválasztott képviselők és az alaptörvény intézményesített őre, az Alkotmánybíróság.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
