DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti alaptörvény tárgysorozatba-vételével kapcsolatosan már felmerültek problémák, éspedig az, hogy vajon indokolt-e ezt most megjeleníteni, ebben a ciklusban tárgyalni.
Magyarország Alaptörvénye nem csupán egy nép és a nép által képviselt képviselők erkölcsi, társadalmi és gazdasági értékeinek a megjelenítése írásban, hanem ennél igazából több, és azt hiszem, hogy Kárpát Dániel képviselőtársam ezt nem érti. Ez egy alkalmazkodási forma, egy alkalmazkodási forma, éppen egy népnek, egy nemzetnek a megmaradásához. Magyarországon akkor is kellene alaptörvényt alkotni, hogyha nem ez az összetételű Országgyűlés lenne.
A második évezred kezdetétől olyan súlyos változások következtek be nemcsak Magyarország, hanem Európa, sőt a világ társadalmi-gazdasági helyzetében, amelyek kényszerítő erővel hatnak abban a vonatkozásban, hogy ezt az alkalmazkodókészségét ennek az egy tömbben élő magyarságnak megjelenítsük.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ez nagyon fontos dolog, azért, mert bátran hisszük azt, hogy azok a negatív jóslatok, amelyek a ránk következő századfordulóra Magyarország olyan mértékű létszámcsökkenését jósolják, nem válnak valóra. Ezek a predikciók nem minden alap nélküliek. Aki komolyan utánanéz, és végiggondolja akár orvosszakmailag, akár egyéb vonatkozásban, ennek komoly súlya van. Ez egyben azt is jelenti, hogy Magyarországnak fel kell mérnie a saját helyét mind földrajzilag, mind a nemzetek sorában, és igenis szükség van arra, hogy latba vesse minden erejét, hogy megjelenjen az a fajta alkalmazkodóképesség, amelyik megtartóerőként jelentkezhet Európában és a környező népek sorában.
Tehát önmagára az alaptörvény megváltozatására bármilyen összetételű Országgyűlés esetén is szükség lenne. Azt gondolom, az természetszerű, hogy amikor egy Országgyűlés olyanfajta képviseleti lehetőséget kap, mint a Fidesz-KDNP-frakciószövetség, nem tud elrugaszkodni azoktól az alapértékektől, amelyeket mindig is vallott, és amelyekre alapvetően a magyarság óriási többsége szavazott.
Én azt gondolom, hogy amikor mi újra megkérdeztük az alaptörvénnyel kapcsolatosan a magyarságot, a magyarokat, akkor nem vártuk azt, hogy alapvetően megváltozzon minden egyes pont, vagy nagyon lényeges változások legyenek ebben.
(12.00)
Hát éppen ez, amikor megkérdeztük, azt bizonyította, hogy már a választás előtt is a pártszövetség helyes úton járt. Ezek az emberek velünk voltak. És amikor ezeket a kérdőíveket kitöltötték, akkor kiderült, hogy velünk is maradtak. Tehát önmagában ennek a kérdésnek az ilyen formában való felvetése nem jelenít meg semmit. Számunkra mindenféleképpen hatalmas érték kell hogy legyen, hogy most, amikor az alaptörvény megszületik, abból igenis törvények sorozata, éspedig a hazánk, nemzetünk működését, életcéljait megfogalmazó törvények sorozata szülessen meg.
Foglalkozásomnál fogva át kell térnem egy olyan részre, amely a gyerekekről, az emberek gyógyításáról szól. Az alaptörvény a 15. cikkben megjeleníti, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez, a szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Csak ez az egyetlen mondat olyan mélységeket vet itt fel, amelyekre ma tömegesen keressük a választ. Bizony, a jelen pillanatban nem tudunk megfelelő választ adni. Az alaptörvény egyszerre azokat az embereket, akik ilyen kérdéssel foglalkoznak, feljogosítja, sőt kötelezi arra, hogy elmélyítsék azoknak a jelenleg meglévő problémáknak a feltárását, hogy vajon mindent megtettünk-e az elmúlt időben a magyarság vonatkozásában, hogy akár ezt a törvénycikket a megfelelő teljességében ki tudjuk fejteni, hogy vajon a gyerekek, akik körülöttünk élnek, valóban biztosítani fogják azt, hogy a nemzedékek egymásra épülésével meg tudjon maradni a magyarság.
Igen, a bázist azok a gyerekek biztosítják. A bázis az, hogy a megszületendő gyerekek nem cél nélkül jönnek a világra. Mi azzal a céllal próbáljuk felruházni őket, hogy egymásért kell dolgozniuk, ami azt jelenti, hogy az élettől kapott joguk az, hogy másokért dolgozzanak; ha ezt a jogot megkapják, tehát mi úgy neveljük őket, hogy az első perctől kezdve világossá tesszük számukra, hogy te azért születtél, és azért van jogod az élethez, mert másokért dolgozni fogsz. És ha másokért dolgozol, akkor jogot kaptál ehhez az élethez, természetesen a lehetőségeidhez, a képességeidhez mérten. Tulajdonképpen ezen az úton nem hagyjuk elveszni azokat sem, akik nem tudnak vagy nem képesek valamilyen formában sokkal többet hozzátenni, mint amit adottságuk, lehetőségük biztosít.
A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést. Azt gondolom, hogy ez is egy nagyon fontos alap, mert ez egyben korlátozásokat is tartalmaz. Amikor az édesapám elengedett az egyetemre, minden egyes alkalommal, amikor kijött a vonathoz, azt mondta nekem, hogy fiam, kis dolgokban legyél engedékeny. Elmúlt 15 év, amíg megértettem, hogy nem azt mondta ezzel, hogy kis dolgokban legyek engedékeny, hanem azt mondta, hogy nagy dolgokban soha. Azt gondolom, hogy az alaptörvény erre vonatkozik. Tehát igenis, ha a szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést, ebben benne van rejtetten az, hogy ez jog korlátozott, nem abszolút, nem százszázalékos. Ilyen, hogy a szülők kötelesek a kiskorú gyermekükről gondoskodni. A szülők örökké kötelesek a gyerekükről gondoskodni. Tehát amikor felnő, amíg még lehetőségünk van a gondoskodás mértékét meghatározni, addig mindig kötelesek vagyunk gondoskodni a gyerekünkről. És a nagykorú gyermekek kötelesek a rászoruló szüleikről gondoskodni.
Ugyan mit jelent mást ez, mint egy fogalmat? Azt, hogy család. Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy Németh Lászlónak a családi Magyarországról alkotott víziója ma sem múlt el. Magyarország valóban akkor tud megfelelően működni, ha az a családi Magyarországot jelenti. Tehát ez azt jelenti, hogy családokban, a családokból alkotott közösségekben jelenik meg Magyarország képe kifelé, az egységes nemzet ezen alapul. Azt gondolom, hogy amikor ezeket a kérdéseket fölvetjük éppen az alkotmány kapcsán, akkor próbáljunk a mondatok mögé nézni, próbáljuk megérezni és megérteni azt, hogy mi a feladatunk az elkövetkezendő négy évben, mi lesz a feladatuk az itt ülő képviselőknek a következő négy évben.
Én nem próbálnám túlmotiválni azokat a dolgokat, hogy a mi lehetőségeink ebben a vonatkozásban korlátlanok. Tehát át tudunk lépni minden eddigi korlátot, és egy olyan korszakot tudunk kibontani, amilyen még sosem volt a magyarság előtt. Ezt látjuk, az adottságok miatt biztos, hogy nagyon nehéz vagy lehetetlen lenne; de igenis arra lehetőségünk van, amire eddig sosem volt, legalábbis az én életemben, hogy az európai népek sorában mi emelt fővel járjunk. Hosszú évekig éreztem azt külföldön, amikor különböző orvosi összejöveteleken voltam, hogy engem valamivel alábbvalónak éreznek, mint a többi embert. Nem azt gondolták, hogy nálunk azért nincs demokrácia, mert bennünket elnyom egy külső hatalom, hanem azt mondták, hogy mert ti ilyenek vagytok, ezt érdemlitek, erre vagytok csak képesek.
Többször megpróbáltuk megoldani, megváltoztatni ezt a dolgot, sajnos sikertelenül, sokszor véráldozatok árán is. De azt gondolom, hogy pontosan a család, a családi Magyarország az a megtartó erő, amelyik bújtatottan ennek az alkotmánynak minden mondatában benne van. Hiszem, hogy ez ad nekünk belső erőt és tartást ahhoz, hogy az elkövetkezendő időszakban megtartsuk a nemzeti identitásunkat, amelyik ma is az egyetlen és legfontosabb célja lehet minden magyarországi hazafinak. Azt gondolom, ha ezt végiggondoljuk, akkor újraértelmezhetünk számos dolgot. Azért reagálok erre, mit jelent az, hogy biztosítjuk az egészségügyi ellátást. Sajnos, azt jelenti, hogy ha valakinek megadunk valamit, akkor másoktól megvonunk valamit.
Összességében azt kell mondanom, hogy minden olyan kérdés, amelyik itt felvetődik az alkotmányban, el kell hogy gondolkoztasson bennünket, kell hogy részleteiben gondolkodjunk, és egy vezérfonalat kapjunk a következő évekre. Amikor megköszönöm a lehetőséget a megszólalásra, azoknak is megköszönöm, akik részt vesznek a vitában, mert úgy gondolom, átérzik a felelősségét annak, hogy mindenkinek nemcsak joga, hanem kötelessége is az, hogy ebben az országban ezt a kérdést meghatározza és hozzászóljon.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
